Az elmúlt hónapokban blogunkon többször is írtunk kisbolygó-oppozíciókról, avagy szembenállásokról.

A második legnagyobb bolygó a rendszerben a „gyűrűs óriás” Szaturnusz. Nevét az egyik legősibb római istenről, a vetés, a vetőmag és a könyörtelen idő istenéről kapta.

Az Antares a nyári égbolt egyik legfényesebb csillaga a Tejút sávjának pereménél helyezkedik el a nyári éjszakák világítótornyaként.

A legtöbb ember ismeri az állatövi, más szóval ekliptikai csillagképeket, és előszeretettel nézegeti őket az égbolton.

A hónap főszereplője, a Hold ismét a porondra lép, hogy szórakoztassa az égi jelenségeket vizsgáló lelkes közönséget.

Önmagában is megfigyelésre méltó Naprendszerünk legnagyobb bolygója, a Jupiter, amelynek felhősávos légkörét már egy nagyobb nagyítású binokulárral vagy kisebb távcsővel is kiválóan meg lehet figyelni

Egy 3000 fényévre lévő, két csillagból álló rendszer egyik tagja,

Szerda hajnaltól, vasárnap hajnalig az Aldebaran vörös óriáscsillag és a Jupiter párosát láthatjuk a napfelkelte előtti időszakban.

Naprendszerünk legkisebb bolygója a legbelső bolygó, a Merkúr.

A mezőgazdaság római istennőjéről elnevezett törpebolygó, egyúttal az elsőnek felfedezett és az eddig ismert legnagyobb kisbolygó (aszteroida) a Naprendszerben,