Azonban számos kisebb test és porszemcsék is keringenek a rendszerben. Az aszteroidák vagy más néven kisbolygók a Naprendszerünk korai, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtti kialakulásakor visszamaradt szabálytalan alakú testek. Definíció szerint kisbolygónak nevezünk minden olyan égitestet, amelynek átmérője legalább 1 m. Nagy részük a Mars és a Jupiter közötti a fő aszteroidaövben kering, amelynek össztömege kb. 4%-a a Holdénak. Itt a becslések szerint legalább 1 millió szabálytalan alakú aszteroida található, amelynek 1 km-nél nagyobb az átmérője, többek között a (20) Massalia aszteroida is.
Egy kisbolygó felfedezésekor a test egy ideiglenes jelölést kap, amely a felfedezés évszámával kezdődik, ezt követi egy betű, amelyik a félhónapot jelöl (A: január 1–15., B: január 16–31. stb.), végül pedig egy szám vagy egy betű, ami azt jelöli, hányadikként fedezték fel az adott hónapban. Ezt követően, ha már 4 oppozíciót követően sikeresen meghatározták az aszteroida pályáját, kapnak a testek egy sorszámot a Minor Planet Center-től majd a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) megfelelő bizottságától a végleges nevet. Így kapta a (20) Massalia is a nevét, ahol a 20-as szám azt jelenti, hogy ez a huszadikként felfedezett kisbolygó. A 145 km átmérőjű testet 1852. szeptember 19-én fedezte fel Annibale de Gasparis olasz csillagász, nevét pedig Marseille város latin nevéről kapta, ugyanis ettől a felfedezéstől függetlenül, egy nappal később Jean Chacornac is megpillantotta az aszteroidát Marseille-ből.
Oppozíció, avagy szembenállás során a test a Nappal ellentétes oldalon található, egy vonalat alkotva a Földdel és a Nappal. Ilyenkor a test földközelsége miatt is könnyebben megfigyelhető lesz a kisbolygó, mint amikor máshol jár a pályáján, mivel a közelségből adódóan fényesebbnek látszik. A Massalia egy S-típusú aszteroida, ami azt jelenti, hogy elsősorban szilikátok építik fel. Forgási periódusa 8 óra, a Nap körül pedig 3,7 év alatt tesz meg egy teljes keringést.
Szeptember 29-én a keleti égbolton kelő Massalia egyre magasabbra kerül az égbolton, éjfél után fél órával el is éri a legnagyobb magasságot, ekkor a déli horizont felett 45,5°-kal tudjuk megfigyelni. Ekkor a 9,2 magnitúdós test a Halak csillagkép déli részén látszik majd. Mivel fényessége nem éri el azt a határt, hogy szabad szemmel is látni lehessen, ezért az észleléshez szükség lesz egy kisebb távcsőre, azonban már egy binokulárral is szép látványban lehet részünk.
Így aki szeret éjszaka fennmaradni és a csillagos égben gyönyörködni, ha teheti, mindenképpen vessen egy pillantást a kisbolygóra. Ha pedig már távcsövet ragadtunk, keressük fel az égbolt többi, látványos objektumát is. Ezen az éjszakán látszik majd a Jupiter, a Szaturnusz, a Fiastyúk nyílthalmaz, de még akár az Uránuszt is megfigyelhetjük.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló