Bár idén már több üstököst is megfigyelhettek a szerencsés észlelők a tavasz, illetve a nyár folyamán, a C/2023 A3 (Tsuschinshan-ATLAS) a 2024-es év egyik szenzációs üstököse lehet. Az üstökös túlélte a Nap környezetében való elhaladást – szabad szemmel is észlelhetjük talán már október 11-étől a derült estéken. Nem árt tehát résen lenni októberben sem, nehogy elmaradjunk egy felejthetetlen üstökös soha vissza nem térő látványáról!
A C/2023 A3 (Tsuschinshan-ATLAS) üstökös az azt felfedező obszervatóriumról, illetve felmérésről kapta a nevét. Elsőként a kínai csillagászok figyelték meg 2023. január 9-én a Bíborhegyi (Purple Mountain) Obszervatóriumban – mandarin nyelven Tsuchinshan a hely neve –, majd körülbelül egy hónappal később lencsevégre kapta az ATLAS égboltfelmérés is. Az üstökös a felfedezése után egyre közeledett a Naphoz, mígnem idén szeptember 27-én elérte perihéliumát, vagyis azt a pontot, ahol a pályáján haladva a legközelebb ért a Naphoz. Ez a távolság a C/2023 A3 (Tsuschinshan-ATLAS) esetében 0,39 csillagászati egység, vagyis jócskán kisebb a Föld és a Nap közötti átlagos távolságnál, a Merkúr bolygó kering nagyjából ilyen távolságban a Naptól.
Gyakran előfordul, hogy a központi csillagunk környezetében elhaladó üstökösök szétesnek, hiszen magjuk jórészt illékony anyagokból, illetve jeges kőzetekből áll, illetve nem túl nagy a méretük (néhány 100 méter például). Ez az anyag felforrósodik a Nap közelébe érve, és könnyedén lehetséges, hogy ennek hatására elveszíti régi, kompakt alakját, szétesik, szétporlad, és anyaga örökre tovatűnik a bolygóközi térben (szerencsés esetben meteorrajként találkozunk vele később). Mindez előfordulhatott volna a C/2023 A3 (Tsuschinshan-ATLAS) üstökössel is, azonban az objektumnak sikerült túlélnie ezt a megrázkódtatást.
Az üstökös és a Nap mérkőzésének eredménye már a perihélium napján megmutatkozott a nagyvilág számára: a C/2023 A3 (Tsuschinshan-ATLAS) túlélte a Nap közelében történő elhaladást, ezen a napon ugyanis a Föld déli féltekéjén már látszott az ottani esti szürkületben a nyugati égbolton. Nálunk majd október 11-én, pénteken este 18:40-kor, bő félórával napnyugta után bukkan fel a horizont feletti 3 fokos magasságban, a becslések szerint legalább 2-3 magnitúdó közötti látszó fényességgel. (Van rá kis esély, hogy október első napján is láthassuk, de ahhoz különlegesen tiszta égboltnak és nagyon gyakorlott megfigyelőnek kell lenni). Ehhez a fényességhez még várhatóan hozzáadódik valamennyi az üstökösből távozott poron szóródó napfényből, de ennek a mértékét a jelenlegi tudományos üstökösmodellek nem tudják pontosan előre jelezni. Itt a puding próbája az evés lesz, azaz majd meglátjuk 11-én. Az üstökös megfigyeléséhez tehát nem feltétlenül lesz szükség távcsőre vagy binokulárra, ugyanis várhatóan szabad szemmel is látszani fog! Ez igen ritka egy üstökösnél, valamikor éveket (vagy évtizedeket!) kell várni egy szabad szemmel látható üstökösre. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis az együttállásokkal ellentétben az üstökös nem csak egy adott éjszakán figyelhető meg, hanem október későbbi napjaiban is: a hónap folyamán áthalad a Szűz, a Kígyó, majd végül a Kígyótartó csillagképen is, egyre magasabbra kúszva az esti égbolton.
Tőlünk láthatóan az üstökös október 11-én lesz a legfényesebb, majd ezután viszonylag gyorsan halványul: a hónap végére a becslések szerint 6 magnitúdóra csökken a látszó fényessége, a szabad szemes láthatóság határára. Ha még akkor is látszik azonban szabad szemmel, csóvájának hosszúra nyúlt alakja karaktert visz a megjelenésébe. Sajnos a Hold nem lesz a barátunk az üstökös megfigyelésében, mert október 17-én lesz telehold, addig a napnyugta utáni szürkületben és az este további részében nagyon zavaró lesz a fénye. Telehold után várható hogy az esti szürkületben és a későbbi napokban holdfénymentes éjszakán gyönyörködjünk az üstökösben és a csóvájában.
Aki teheti, menjen ki egy kicsit a szabad ég alá a hűvös, október közepi estéken is, hogy megnézze az év egyik fényes üstökösét!
A képek forrása:
theskylive.com
in-the-sky.org
britastro.org
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet