A Versenyen összesen 12 magyar fotó került a döntőbe, amik közül 5 díjat is nyert, köztük ketten első helyezést értek el. Az egyik első helyezés egy általam, a Svábhegyi Csillagvizsgálóban készített holdfotó lett, amivel a Holdunk (Our Moon) kategóriában nyertem el a fenti kitüntető címet.
A díj kapcsán azon tanakodtunk a Svábhegyi Csillagvizsgáló kommunikációs csapatával, hogy érdemes lenne megosztani a nyilvánossággal, hogy hogyan is készül egy ilyen díjnyertes fotó. Honnan és mikor indult az asztrofotózás iránti szeretetem, és milyen technikával dolgozom, mennyi idő és munka van egy-egy ilyen kép mögött.
Ennek megválaszolásához egészen 2014-ig kell visszapörgetni az idő kerekét, egészen pontosan egy, az általános iskola 4. osztályában megrendezett sátras osztálykirándulásra. Ekkor találkoztam Várady Ferenccel, aki a tábori estékre elhozta magával a távcsövét. Többen is érdeklődtünk a távcsőben látott objektumok iránt, azonban én olyan lelkes lettem szinte azonnal, hogy egész éjjel ébren maradtam, hogy az Androméda galaxist is megcsodálhassam. Ez volt tehát nálam az első olyan WOW élmény, amit követően többször is ellátogattam különböző csillagvizsgálókba, így idővel beleszerettem a csillagászatba.
A következő lépés a Magyar Csillagászati Egyesület tarjáni észlelőtábora volt, ahol több helyi amatőrcsillagásszal találkoztam, így kerültem egyre közelebb az amatőrcsillagászathoz.
2017-ben, a dabasi amatőrcsillagászok ajánlása nyomán elkezdtem a távcsőben látottakat lerajzolni. Ezzel több, mint egy évig foglalkoztam, ami nagyon jó objektumismeretet adott. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ezt papír és ceruza helyett valamely képalkotó eszközzel is megpróbálnám a jövőben.
Az első fotóm 2018-ban egy mobiltelefonnal készült kép volt. Akkoriban a fő témám a Tejút és a nagyobb együttállások voltak. A távcsöves próbálkozások során kiderült, hogy telefonnal, és egy kompakt fényképezőgéppel csak a Holdat, a Napot és a bolygókat tudom megörökíteni. Az elkészült nyers felvételek nem voltak vizuálisan a legizgalmasabb képek, de a feldolgozásuk során rengeteg tapasztalatra tettem szert, nem csak a feldolgozási és szoftveres oldalról, de a felvételkészítés nehézségeiről is sokat tanultam.
A fenti tapasztalatokat aztán a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatójának, Kiss Lászlónak a segítő közreműködésével, a Svábhegyi Csillagvizsgáló 30 centiméteres távcsövével készült Vénusz sarló videón tudtam jól kamatoztatni. Ezt követően 2020 augusztusában, még mindig középiskolásként már személyesen fotózhattam a bolygókat a Csillagvizsgáló távcsöveivel, és a dedikáltan erre a célra készült kamerákkal.
2020-ban a Mars volt a fő célpont, azonban a Jupiter és a Szaturnusz is lencsevégre került. Később ezekből az alkalmakból fejlődött ki a „Svábhegyi Naprendszer tabló” projektem, amit 3 év munkával, 2023 augusztusában sikerült teljesen elkészítenem. Ezzel a fotóval 2023 decemberében a hónap asztrofotója díjat kaptam meg a National Geographic Magyarország jóvoltából. A sikerhez hozzájárult, hogy 2023 márciusa óta bemutató csillagászként is részt veszek a Csillagvizsgáló tudománykommunikációs tevékenységében, így lehetőségem nyílik az esti bemutatók végeztével kiélni asztrofotózás iránti szenvedélyem, amiért ezúton is köszönettel tartozom a Csillagvizsgálónak!
Így el is érkeztünk az ominózus díjnyertes fotó éjjeléig, ami 2023. szeptember 9-e volt. Egy esti távcsöves bemutató után fent maradtam fotózni a Jupiter Nagy Vörös foltját. Mikor már úgy gondoltam sikerült minden, arra az estére tervezett objektumot lefotóznom, már a fák fölé emelkedett az akkor 20,5%-os fázisú Hold kecses sarlója. Szabad szemmel is csodálatos látvány volt a hamuszürke fénnyel együtt, távcsőben pedig egyenesen lenyűgöző. Végignéztem a Nap által megvilágított oldalát is, és ekkor megakadt a szemem a Jura hegységnek a Szivárvány-öbölbe (Sinus Iridum) vetülő látványos árnyékcsúcsain. Az ASI 178-as monokróm kamerával kezdtem fotózni a különböző felszíni alakzatokat. A legjobb eredmény érdekében a kamera elé egy zöld szűrőt helyeztem. A Holdat és mellette a Napot, a bolygókat az ún. ’lucky imaging’ technikával érdemes fotózni, ami annyit jelent, hogy adott idő alatt a lehető legtöbb képkockát rögzítjük egy videóban, majd ezek közül szoftveresen kiválogatjuk a legjobb képkockákat, azaz frameket. Ehhez szükségesek a gyors, kifejezetten erre a célra szánt csillagászati kamerák. A Szivárvány-öbölről ezen a hajnalon egy 5000 képkockát tartalmazó videó készült, amiből összesen 1500 képet tudtam felhasználni. Ezt az 1500 képkockát összeadva kaptam meg a nyers fotót, amit élesítve és feldolgozva kaptam meg a lenti, díjnyertes képet.
Az elkészült fotó fő eleme a 260 km átmérőjű Szivárvány-öböl, de emellett sok más, kisebb kráter is látható rajta. Ezek közül külön felhívnám a figyelmet a jobb felső sarokban látható alakzatra, amelyre szinte oldalnézetből láthattunk rá aznap hajnalban a librációnak, azaz a Hold látszólagos billegésének köszönhetően. Ez a 130 kilométer átmérőjű és 5 kilométer mély Pythagoras-kráter. A teljesen oldalnézetből látszódódó kráteren egészen plasztikusan lehet érzékelni a valós falmeredekséget és a kráter térbeliségének viszonyait.
Többek között ezt a képet is beküldtem 2024 elején a Greenwichi Királyi Obszervatórium által szervezett „Év Asztrofotósa” versenyre, ahová most először nyújtottam be a nevezésem. Mivel a nemzetközi asztrofotográfia egyik, hanem a legrangosabb megmérettetéséről beszélünk, így nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy bármilyen eredményt elérek. Ennek ellenére mindenképp szerettem volna látni, hogy a szakmai zsűri hogyan ítéli meg a munkámat, illetve milyen a mezőny. Hatalmas meglepetés volt számomra, amikor tudomást szereztem róla, hogy a 140 legjobb kép közül az egyik egy általam készített kép lesz, és kategóriagyőzelemmel fog zárulni a 2024-es és egyben első részvételem a versenyen.
Ez tehát az első díjnyertes holdfotóm története. Hogy mi következik ezután? Szeretnék egyre messzebbre haladni az égbolton, a mélyégobjektumok színes világába.
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász
CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet