Körülötte kering a nyolc nagybolygó, azok körül pedig természetes kísérőik, a holdak. E nagy égitestek mellett azonban számtalan kisebb test, köztük aszteroidák, üstökösök és porszemcsék is találhatók a rendszerben.Az aszteroidák vagy más néven kisbolygók a Naprendszer korai időszakában, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki. Ezek a szabálytalan alakú égitestek sosem álltak össze bolygóvá. Méretüket tekintve változatosak, a definíció szerint minden olyan égitestet kisbolygónak nevezünk, amelynek átmérője eléri vagy meghaladja az 1 métert. Ez az alsó mérethatár, bár az aszteroidák között akadnak ennél sokkal nagyobbak is. A legtöbb aszteroida a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő fő aszteroidaövben található. Ez az öv a Naprendszer alaposan tanulmányozott régiója, mivel számos különböző összetételű és méretű égitest kering itt. Bár az öv össztömege ugyan csekély, mindössze körülbelül 4%-a a Hold tömegének, azonban jelentős számú kisbolygót tartalmaz. Becslések szerint ebben a régióban legalább 1 millió, 1 kilométernél nagyobb átmérőjű, szabálytalan alakú test található. Ezek az égitestek rendkívül változatosak: néhányuk sűrű fémes anyagokból áll, míg mások porózus kőzetekből épül fel, vagy akár szerves anyagokat is tartalmazhat. A különböző összetételű aszteroidák tanulmányozása révén a tudósok betekintést nyerhetnek a Naprendszer keletkezésének és fejlődésének korai szakaszaiba, mivel ezek az égitestek lényegében őrzik a Naprendszer kialakulásának eredeti anyagát.
Azt az állapotot, ami akkor következik be, amikor egy kisbolygó a Földről nézve Nap átellenes oldalára kerül, oppozíciónak, szembenállásnak nevezzük. Ekkor van a kisbolygó legjobb láthatósága, mivel nagyjából ekkor van a legközelebb a Földhöz a pályája során, és ekkor a látszanak a legfényesebbnek, ami megkönnyíti a megfigyelésüket.Októberben négy kisbolygó-oppozíció megfigyelésére van lehetőségünk, mindegyikük megfigyeléséhez távcső és csillagtérkép szükségeltetik.
Melyek is ezek a kisbolygók?
Október 7-én, hétfőn a (39) Laetitia oppozícióját tudjuk megfigyelni. A kisbolygót először 1856. február 9-én figyelte meg Jean Chacornac francia csillagász, és a vidámság római istenéről nevezte el. A Laetitia egy S-típusú aszteroida, ami azt jelenti, hogy elsősorban szilikátok építik fel. Keringési periódusa 4,6 év, saját tengelye körül pedig 5 óra alatt fordul meg. Keringésének napközeli pontja 2,46 CSE-re található, míg a Naptól legnagyobb távolsága 3,08 CSE, a Földtől vett legkisebb távolsága pedig 1,46 CSE. A test átmérője 179,5 kilométer, ami az itt keringő aszteroidák 99%-nál nagyobb méret. Az oppozíció idején a Cet csillagképben találjuk meg a 9,1 magnitúdós fényességű kisbolygót, nem messze a 25 Ceti csillagtól.
A hónap második fényes kisbolygó-szembenállása 17-én, csütörtökön lesz, ekkor a (19) Fortuna kisbolygót tudjuk majd megfigyelni. A Fortuna kisbolygó az egyik legnagyobb test a főövben 225 km körüli átmérőjével. John Russell Hind angol csillagász fedezte fel 1852. augusztus 22-én az aszteroidát, nevét pedig Fortunáról, a szerencse római istennőjéről kapta. Összetétele hasonló a Cereséhez: sötét felszíne szerves vegyületeket tartalmaz, például tholinokat. A kisbolygót a Hubble űrteleszkóp is megfigyelte 1993-ban: a kis égitestet közel gömb alakúnak találta. Keringési periódusa 3,82 év, tengelye körül pedig 7,4 óra alatt fordul meg. Földhöz legközelebbi pontja, vagyis amilyen távolságra lesz tőlünk oppozíció idején 1,06 CSE. Szembenállásakor a Halak csillagképben látható 9,3 magnitúdós fényességnél, de sajnos a közelében tartózkodó majdnem telehold miatt a megfigyelése nagyon nehéz lesz.
A következő oppozícióig nem kell sokat várnunk, ugyanis a (10) Hygiea öt nappal később, 22-én, kedden kerül a legkedvezőbb helyzetbe. Átmérője kb. 407 kilométer, ezzel a mérettel pedig a Naprendszer negyedik legnagyobb kisbolygója. A sötét felszínű aszteroida felszíne szenet tartalmaz, alakja pedig közel gömb. Annibale Gasparis olasz csillagász fedezte fel a Hygieát 1849. április 12-én, és az egészség görög istenéről nevezte el. A Napot 5,6 év alatt kerüli meg, tengely körüli forgása 13,8 óra, pályája mentén pedig 1,78 CSE távolságra közelíti meg a Földet. Az oppozíció idején a Halak csillagképben találthatjuk meg 10,5 magnitúdós fényességnél, fél fokra délre lesz a 105 Piscium jelű csillagtól.
A hónap utolsó kisbolygó-oppozíciója során 27-én, vasárnap a Ganymed (nem tévesztendő össze a Jupiter Ganymedes nevű holdjával) kerül kedvező helyzetbe. Az (1036) Ganymed egy nagyon elnyúlt, a Föld pályasíkjától jelentősen eltérő pályán keringő földközeli kisbolygó. A főként vas- és magnézium-szilikátokból álló égitestet Walter Baade német csillagász fedezte fel a hamburgi Bergerdorf Obszervatóriumból 1924. október 23-án.Nevét a görög mitológiában szereplő trójai hercegről, Ganümedészről kapta. 35 kilométeres átmérőjével a Ganymed a legnagyobb a földközeli objektumok közül, de szerencsére nem keresztezi a Föld pályáját. A 37,7 kilométer átmérőjű test keringési periódusa 4,35 év, tengelye körül pedig 10,3 óra alatt fordul meg. A Földet 0,34 CSE-re közelíti meg a legjobb esetben. A szembenállásának éjszakáján a kisbolygók által ritkán látogatott helyen, a Pegazus csillagképben lelhetjük fel 9,2 magnitúdós fényességnél az alfa Pegasitól 3,5 fokra balra (keletre).
A Ganymed kisbolygó keringési pályája (forrás: Wikipédia)
Mivel a kisbolygók az oppozíciójuk során a legfényesebbek, ezzel könnyebbé téve az észlelést, érdemes egy kis időt szánni a megfigyelésre, távcsövet és csillagtérképet ragadni, és kimenni az égbolt alá megfigyelni ezeket az objektumokat.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló