Amikor az égi kiscsibe és a tyúkanyó találkozik; a Hold elfedi a Fiastyúkot

Amikor az égi kiscsibe és a tyúkanyó találkozik; a Hold elfedi a Fiastyúkot

2024 október 14
| Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Az M45 vagy más néven Fiastyúk, esetleg Plejádok az égbolt egyik legjobban ismert csillaghalmaza, amely a Bika csillagkép testénél található.

A Földtől 443 fényévre található csillaghalmaz a nyílthalmazok közé tartozik, vagyis olyan csillagcsoport, amelynek tagjai egy molekulafelhőből alakultak ki, közöttük pedig laza gravitációs erő hat, ennek következtében a tagjai lassan elsodródnak egymástól. Szerencsére a Fiastyúk még legalább 250 millió évig felismerhető marad, így rengeteg időnk van még a megigyelésére. Egy nyílthalmaz átlagosan néhány 10 és néhány 100 közötti fiatal (csillagászati viszonylatban fiatal, nagyjából néhány százmillió éves) csillagot tartalmaz. A Tejútrendszerben kb. 1500 nyílthalmazról tudunk.

A Fiastyúk nagyjából ezer csillagot tartalmaz, ebből 7 tagját már szabad szemmel is nagyon jól meg lehet figyelni, egy kézitávcsővel legalább 20 csillagát is megpillanthatjuk. A halmazt már régóta megfigyelték, így nincs ismert felfedezője. Azonban Galileo Galilei itáliai tudós volt az első, aki teleszkópon keresztül figyelte meg a Fiastyúkot.

Galileo rajza a Sidereus Nuncius-ban a Plejádokról (forrás: Wikipédia)
Galileo rajza a Sidereus Nuncius-ban a Plejádokról (forrás: Wikipédia)

A Fiastyúkot másképpen Fagyhozó csillagnak is nevezik, mivel az ősi megfigyelések szerint a tél közeledtének biztos jele volt, amikor ez a csillagcsoport már kora este láthatóvá válik az égbolton. A Fiastyúk tehát nem csupán egy csillaghalmaz, hanem egyfajta „évszakcsillag” is volt, amely évszázadokon át segítette az embereket az időjárás előrejelzésében. Amikor a Fiastyúk feltűnt az esti égbolton, a földművelők és pásztorok tudták, hogy ideje felkészülni a hideg hónapokra. Így a Fiastyúk nemcsak csillagászati jelentőséggel bírt, hanem a mindennapi élet szerves részévé vált, egyfajta időjelzőként szolgálva a régi korok embereinek.

A Kr. e. kb. 1600-ból származó Nebra-égboltkorong jobb felső részén található hét pontból álló halmaz valószínűleg a Plejádokat ábrázolja. (forrás: Wikipédia)
A Kr. e. kb. 1600-ból származó Nebra-égboltkorong jobb felső részén található hét pontból álló halmaz valószínűleg a Plejádokat ábrázolja. (forrás: Wikipédia)

A monda szerint egy tündér ajándékba kapott egy aranytyúkot hat csibéjével együtt a szélanyótól. Ezek az állatok nem csupán a tündér kedves kis társai voltak, hanem elengedhetetlen segítőtársaivá váltak, amikor elveszett szerelme keresésére indult. A hosszú és fáradságos út során az aranytyúk és csibéi hűségesen vezették a tündért, míg végül sikeresen rátalált szerelmére. Hálája jeléül a tündér úgy döntött, hogy soha nem felejti el őket, ezért az aranytyúkot és csibéit felhelyezte az égboltra, ahol csillagképként ragyognak azóta is. Ezzel a tündér nemcsak az aranytyúk és csibéi örök emlékét őrizte meg, hanem egyúttal az égiek közé emelte őket, ahol ma is fényesen ragyognak, különösen a tiszta, csillagos éjszakákon, emlékeztetve mindenkit a tündér és a varázslatos állatok közötti különleges kötelékre.

A Plejádok fiatal, kékes színű, fényes csillag-tagjai (forrás: Wikipédia)
A Plejádok fiatal, kékes színű, fényes csillag-tagjai (forrás: Wikipédia)

Október 19-én a halmazhoz egy fényes „meglepetés-vendég” csatlakozik, ez pedig nem más, mint égi kísérőnk, a Hold. A Nap körül a bolygók közel egy síkban keringenek, és a Hold pályája a Föld körül is nagyjából ebbe a síkba esik, így azok a csillagok, amik ebben a síkban vagy ettől nem túl messze találhatók, a Földről nézve közel kerülhetnek például Holdunkhoz. Ekkor tudunk fedéseket, együttállásokat megfigyelni. Ezen az estén három fedésnek is a szemtanúi lehetünk a keleti égbolton. A 92%-os fázisú Hold a Fiastyúk peremét 21 óra körül éri el, ekkor a Hold 25 fok magasan lesz az égbolton, és idővel egyre feljebb emelkedik. A halmaztagok belépését a Hold mögé a Hold nagy fényessége miatt nem tudjuk majd megfigyelni, de több halmaztag látványos kibújását a sötét holdperem mögül már igen! Először a HD 23753 csillag kilépését érdemes megfigyelni 22:15-kor a Hold középvonalától kicsit lejjebb, Normál esetben ez a 5,4 magnitúdós fényességű csillag szabadszemes, azonban ekkor a Hold fényessége miatt csak távcsővel próbáljuk meg a kilépést megfigyelni. Ezt követően 22:47-kor a 26 Tau csillag lép ki a Hold mögül, a felső részén. Ezt a kilépést is távcsővel érdemes nyomon követni, ugyanis a csillag magnitúdója 6,5, tehát még sötét, fényszennyezett égbolton is jó szem kellene az észrevételéhez. Végül pedig a 6,2 magnitúdó fényességű HD 23923 jelű csillag lép majd ki az égi kísérőnk mögül 23:05-kor, nagyjából a Hold középvonalán következik be a kilépés.

A Plejádok és a Hold helyzete 19-én 21:15-kor (forrás: Stellárium)
A Plejádok és a Hold helyzete 19-én 21:15-kor (forrás: Stellárium)

A fedések sorozatának megfigyelése biztosan emlékezetes észlelés marad majd, így érdemes távcsövet ragadni, és a Bika felé fordítani. Ha pedig rossz idő lenne, ne csüggedjünk, december 13-án kora este újra megpróbálkozhatunk a Fiastyúk Hold általi fedésének megfigyelésével!

Az észlelésnél pedig vigyázzunk, nehogy vörös ruhát viseljünk, még a végén felöklel a Bika.

 

Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló