Egy újabb őszponthoz érkeztünk. Habár a kalendárium szerint már néhány hete az őszben járunk, csillagászatilag csak most érkezünk ebbe a színes évszakba. Pontosabban szeptember 22-én 14:44-kor van nálunk (az északi féltekén) az őszi nap-éj egyenlőség (equinokcium).
Ekkor a Nap a zenitben, azaz 90 fok magasan delel az Egyenlítő felett, vagyis ezen a napon a nappalok és éjszakák ugyanolyan hosszúságúak, illetve egyenlő ideig tartózkodik a horizont felett és alatt is. Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé mozdul az Egyenlítőtől, ami azt jelenti, hogy az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a nappalok, az éjszakák pedig hosszabbodnak. Ez az időszak december 22-ig, a téli napfordulóig tart – ekkor váltja fel az őszt a csillagászati tél.
Évszakok jönnek, évszakok mennek
Az évszakok a Föld forgástengelyének 23,5°-os dőlési szögéből (tengelyferdeségből) adódnak. A tengelyferdeség nélkül nem lennének évszakaink, és az élet is valószínűleg másképp alakult volna.
Mit is jelent ez a ferdeség? Azt, hogy az év egyik felében az északi félteke egy kicsivel jobban ki van téve a Nap sugarainak, mint a déli, és fordítva. Ez nyilván számos hatást von maga után (hőmérséklet, meteorológiai különbségek), többek közt az évszakok kialakulását. A „meteorológiai évszakok” a naptár szerinti, hónapról hónapra való felosztást követik, a „csillagászati évszakok” pedig a Föld tengelyének dőlése és bolygónk Nap körüli pályája során elfoglalt helyzete miatt következnek be.
A nap-éj egyenlőség
A kifejezés a latin eredetű aequus, azaz „egyenlő” és a nox, vagyis „éjszaka” szóból tevődik össze. A nap-éj egyenlőségek márciusban (kb. március 21-én) és szeptemberben (21–24 között, idén 22-én), a napfordulók között következnek be, jelezve a tavaszi és az őszi évszak kezdetét. Az évnek tehát csak ebben a két időszakában van az, amikor a Föld tengelye sem a Nap felé, sem a Naptól távolabb nem dől el – ennek következménye, hogy minden szélességi fokon „közel azonos” mennyiségű nappali fény és sötétség van. Néhány percnyi eltérés azonban adódik, ugyanis a magasabb szélességi fokokon (az Egyenlítőtől távolabb eső területeken) a nappalok kicsit még hosszabbak. Ezeken a helyeken a Napnak hosszabb időbe telik felkelni és lenyugodni, mert laposabb szögben emelkedik a horizont fölé mintha az Egyenlítőn lennénk, valamint a légkörünk megtöri a Nap fényét, látszólag fentebb emeli a napkorongot a látóhatár közelében (ezt a jelenséget hívjuk refrakciónak). Emiatt már akkor is a látóhatár felett látjuk a Napot, amikor az fizikailag még alatta tartózkodik! Ekkor a 30. szélességi fokon 12 óra 8 perc, a 60. szélességi fokon pedig 12 óra 16 perc a nappal hossza. Az Egyenlítőnél pedig körülbelül 12 óra nappali fényt és 12 óra éjszakát eredményez. A szeptemberi nap-éj egyenlőség során a Nap látszólag átlépi az égi egyenlítőt, és ezután dél felé tart. Az a pont, ahol a Nap dél felé keresztezi az égi egyenlítőt, Kr. e. 730-ban a Mérleg csillagképből a Szűz csillagképbe lépett át, és körülbelül 2439-ben került át az Oroszlán csillagképbe.
Ősz a Távol-Keleten
A távol-keleti kultúrákban nagy hagyománya és ünnepe van ennek az időszaknak. A kínai és japán őszt a krizantémünnepek határozzák meg, ugyanis náluk ez a virág az ősz szimbóluma. Kínában ezt a virágot a hosszú életet adó gyógynövényként tartják számon. Egy legenda is kapcsolódik hozzá, amely szerint a Szitakötő-szigeten termett egy növény, amely megfiatalította az embereket. Fel is kerekedtek az ifjak számos kalandot átélve, azonban a növényt nem találták meg, helyette viszont fellelték a krizantémot, és kereskedni kezdtek vele. A virág egyik ünnepét még az őszi nap-éj egyenlőség előtt, a 9. hónap 9. napján tartják már ősidők óta, és úgy tartják számon, hogy aki ilyenkor krizantémbort iszik, hosszú életű lesz itt a Földön.
A virág a 8. században került át Japánba, ahol nagyobb tiszteletre tett szert, mint Kínában: az uralkodók jelképe lett. Az Edo-korban (1603–1868) a gazdaság és a kultúra fejlődésének köszönhetően a krizantém termesztése különleges státusza miatt népszerűvé vált, és kiállításokat is rendeztek. Napjainkban is az ősz folyamán Japán-szerte él ez a hagyomány, a legismertebb kiállításokat a tokiói Shinjuku Gyoen-ben, a Meidzsi- és a Jaszukuni-szentélyben tartják.
A koreai művészetben a virág a „négy nemes növény” közé tartozik a szilva, az orchidea és a bambusz mellett. Az ősi intarziás Goryeo-edényeken, bélyegeken vagy a Buncheong-edényeken is megjelenik a növény.
Később Európa is átvette, így lett a temetők őszi ékessége ez a virág.
A hagyományos kelet-ázsiai naptárak az évet 24 részre osztják, és az őszi nap-éj egyenlőség az őszi időszak közepét jelzi.
Japánban az őszi nap-éj egyenlőség napja (秋分の日, Shūbun no hi) munkaszüneti nap, ugyanis egy buddhista ünneppel kötik össze, amelyet kizárólag ekkor és a tavaszi nap-éj egyenlőség alkalmával ünnepelnek.
Dél-Koreában is ehhez az időszakhoz kapcsolódik egy jelentős ünnep – a Chuseok, amelyet a csillagászati ősz környékén tartanak a holdnaptárhoz igazodva. Fontos aratási ünnep, amikor hálát adnak a termésért, és köszönetet mondanak az ősöknek.
Kínában és Tajvanon is fontok időszak, az őszközépi fesztivál hivatalos ünnep, és gyakran az őszi nap-éj egyenlőség környékén ünneplik.
Élvezzük tehát a színekkel, illatokkal, ízekkel teli szép őszi napokat!
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló