Ady egymás húsába tépő szerelmes héjákról írt, Petőfi a fátylát halott férje fejfájára akasztó özvegybe a síron túl is szerelmes lírai ént énekelte meg.
A szeptember hónap a latin septem (hét) szóból származik, nem véletlenül: a rómaiak eredeti, tíz hónapból álló naptárjában sorban ez volt a hetedik, ennek első említése nagyjából Kr.e. 750-ből származik. Egy későbbi naptárreform (de még nem a Caesar-féle) aztán Kr.e. 451 körül módosította a hagyományt, ekkor toldották be a március elé a januárt és a februárt.
A szeptember hónaphoz kapcsolódik a szüret, a levelek sárgulása (normális időjárási körülmények között), és az őszi napéjegyenlőség. Ez egyben a csillagászati ősz kezdete is. Sőt egy nagyon kedves dolog is a szeptemberhez ködhető: a párás nyári melegben fátyolos égbolt szeptemberre harsogó kékké, és kiváló átlátszóságúvá tud tisztulni! Juhász Gyulával zárva a sort: De ha kinyílnak ősszel az egek, a szeptemberi bágyadt búcsúzónál szeme színére visszarévedek…
Ebben a cikkben végig vesszük, milyen jelenségeket láthatunk a szeptemberi égen. Különleges hónap elé nézünk, ugyanis a Mars bolygó keresztül-kasul szeli majd az eget, mindenféle érdekes objektummal keresztezve útját - szeptemberi égi kalauzunk nagyrészt ezekről szól majd.
Újdonság a havi égi jelenségek cikkek felépítésében!
A Svábhegyi Csillagvizsgáló cikkeit sokan olvassák, azonban az elérés nagy része a Facebookról származik, mindenféle korú és hátterű emberhez jutnak tehát el bejegyzéseink. Ezekben a cikkekben nem feltétlenül közismert fogalmakat is használunk (látómező, oppozíció stb.), ezeket a fogalmakat mostantól egy magyarázó szótár tartalmazza a cikk végén, ami az igényeknek megfelelően tovább bővül majd.
Szeptember 1-én egy halvány csillagot látogat meg a Mars
Nevezetesen az ω Tau-t, vagyis a Bika csillagkép (latinul Taurus) omega jelű csillagát. Távolságuk 36,7 ívperc lesz, az ideális láthatóság hajnali 2-3 körül várható (a Mars ekkor már legalább 30 fokkal a horizont felett jár, de még sötét van). A helyzet azonban trükkös, ugyanis két ω Tau is létezik!
Az átlagember számára releváns csillagokat az ún. Bayer-katalógus fogja össze. Ez fényesség szerint (de néha tévesen) lefelé csökkenő sorrendben, a görög ábécé szerint (az alfától indulva) betűket rendel a csillagokhoz minden egyes csillagképben. Az első ilyen katalógus 1603-ból származik. Sajnos vannak hibái, például néha nem az alfa jelű csillag az adott csillagkép legfényesebb csillaga, illetve néha egy-egy betűhöz több csillag is tartozik. A Bika csillagkép omega jelű csillagával is ez történt: bár egy kéne, hogy létezzen, mégis van ω1 és ω2. Jelen esetben ez utóbbiról beszélünk.
A kis csillag 4,9 magnitúdós, 94 fényévre található a Földtől. Csillagászatilag fiatal, mindössze 100 millió éves (Napunk életkora 5 milliárd év).
Szeptember 3-án hajnalban a Mars a Hyadok mellé táncol
A Hyadok egy szépséges nyílthalmaz a Bika csillagképben 153 fényévnyire tőlünk. Magja 10 fényév átmérőjű, életkorát 625 millió évesre becsülik. A rendszer teljes tömege 400 naptömeg körüli, összesen nagyjából 300 csillaggal (melyek fele kettőscsillag).
Harmadikán hajnalban a Mars csupán 4,4 fokkal északra lesz a Hyadoktól, vagyis a két objektum szabad szemmel szép látványt nyújt majd egymás mellett. Az Aldebaran és a Mars vörös szemeitől a Bika most kétszeművé válik!
Szeptember 10-én a Neptunusz közelíti meg a Holdat
A Neptunusz bolygó ezen a napon három és fél fokkal északnyugatra lesz majd a fényesen rikító teliholdtól. Tengerkék színe csodálatos látványt mutat kistávcsőben is, de mégis azt ajánljuk, hogy telihold után legalább 3-4 nappal próbálkozzunk a megkeresésével, amikor látszik a sötét csillagos háttér mellette. A szeptember 10-i Neptunusz les igazi kamikáze feladat!
Szeptember 13-án az NGC 1647 lesz a Mars új párja
Az NGC 1647 egy nyílthalmaz a Hyadok mellett, amint az az eggyel ezelőtti fényképen is látható. A kis nyílthalmaz közel 90 csillagot foglal magába, átlagosan (azaz csillagai távolságának átlagában) 1800 fényévnyire tőlünk. William Herschel fedezte fel 1784-ben. A Mars 2,1 fokkal északra lesz majd az NGC 1647-től.
Az Uránusz bolygót szeptember 14-én este elfedi a Hold
Ez bizony hatalmas hír, ugyanis ritka eseményről van szó. Az Uránusz a Hold mögé kerülve 23:18-kor eltűnik az égboltról, majd 15-én hajnalban, 00:20-kor bukkan elő ismét. Sikeres megfigyeléshez kistávcső vagy binokulár (messzelátó) szükséges.
Júliusban már lett volna lehetőségünk megfigyelni egy ilyen fedést, de akkor még sajnos nappali égen következett be a jelenség.
Az Uránusz a Hold bal, megvilágított oldalán lép majd be égi kísérőnk mögé, és a jobb, sötét oldalon tér vissza. Az észlelést ne hagyjuk az utolsó pillanatra, készüljünk el időben, hogy legyen időnk beazonosítani a halvány Uránuszt, illetve megpillantani a fedést. Szerencsére a Hold viszonylag magasan, 25 fokkal a látóhatár felett jár majd, így nem kell a horizont közelében szenvednünk. Felhők hiányában a Hold nagy fázisa lesz az egyedüli (77%) zavaró, de e3z korántsem ellehetetlenítő körülmény.
Szeptember 17-én a Mars már a Holddal flörtöl
Miután elfedte az Uránuszt, a Hold és a Mars is folytatják útjukat, hogy aztán 17-én hajnalban találkozzanak. A Mars 3,6 fokkal félre lesz a már csak 57%-os fázisú Holdtól, párosukat szabad szemmel lesz igazán szép megfigyelni.
Szeptember 23-án a Hold súrolva elfed egy csillagot
Mégpedig az η Leonist, vagyis az Oroszlán csillagkép 3,5 magnitúdós éta jelű csillagát. A kontaktus hajnalban, 4:53-kor történik majd, a Hold ekkor még csak 13 fok magasan jár majd a keleti égen.
Itt az őszi napéjegyenlőség
Bizony, így halad az idő: nemrég még a tavaszi napéjegyenlőségről írtunk, 23-án már jön is az őszi. Az éjszakák június vége óta tartó folyamatos hosszabbodása meghozta hát gyümölcsét, a két napszak kiegyenlítődik. Legalábbis egy napra: a nappalok rövidülése közismerten december végéig tartani fog. Örül ennek az amatőrcsillagász? Természetesen igen, de csak módjával, hiszen az őszi-téli időjárás gyakran borult, ami lehetetlenné teszi a megfigyeléseket.
Szeptember 24-én az NGC 1746 szegődik a Mars társául
A Mars égi pályájának utolsó látványosabb megállója szeptemberben az NGC 1746 aszterizmus lesz lesz 24-én hajnalban. A halmaz távolsága nagyjából 2500 fényév, azonban mivel nincs valós fizikai kapcsolat, a számot nehéz megállapítani. A Mars 2,1 fokkal északra halad majd el az NGC objektumtól. A jelenség hajnali 4:46-kor a legszorosabb, de nyugodtan próbálkozzunk már éjfél körül is a 20 fok fölött járó párossal.
27-én hajnalban Merkúr-Vénusz randevú
A hónap utolsó szoros eseménye a két Földnél beljebb keringő bolygó, a Merkúr és a Vénusz találkozója lesz 27-én, 3,2 fokos távolságra egymástól a kora reggeli szürkületben a keleti égen. Nagyon nehéz feladatra vállalkozik az, aki szeretné megfigyelni a párost, mivel a szokásos őrületekkel kell megbirkózni: 5 foknál is kisebb horizont feletti magasság, a kelő nap erős fénye, a látóhatár közeli levegő szörnyű remegése, a légkör átlátszatlansága miatt a Merkúr szinte megpillanthatatlansága.
„Ideális” megfigyelési időpont a reggel 6 óra 5 perc, a polgári szürkület kezdete, azonban ekkor a Vénusz egy, a Merkúr háromnegyed fokkal jár csak a horizont fölött. Bizony, ez az észlelési program kezdettől fogva mazochistáknak lett kitalálva. Aki sikeresen leészleli a két bolygó párosát, az feketeöves amatőrcsillagásznak mondhatja magát! Ezzel a Vénusztól egyelőre búcsút is veszünk, alsó együttállásába engedjük a bolygót a Nap mögé. Nem így a Merkúr, aminek éppen ezzel a randival indul a legjobb őszi hajnali láthatósága, októberben Merkúrra fel!
Látványosabb kisbolygók szeptemberben
(3) Juno
Oppozíció: szeptember 7
Fényesség: 7,8 magnitúdó
Csillagkép: Vízöntő
Szükséges távcsőátmérő: legalább 8 cm
Átlagos átmérő: 250 km
Nap körüli keringési idő: 1594 nap
Forgási periódus: 7 óra 13 perc
Keresőtérképért ide kattints
Az egyik elsőként, 1804-ben felfedezett Juno kisbolygó igen fényesnek mutatkozik, hiszen 7-én opponál. Kistávcsöves észlelőknek ideális kezdőkisbolygó! Csillagugrálással keressük, készítsünk több észlelést! Ínyenceknek: 0,26”-es átmérője kisbolygó-körökben kövérnek számít!
(5) Astraea
Oppozíció: szeptember 8
Fényesség: 11 magnitúdó
Csillagkép: Vízöntő
Szükséges távcsőátmérő: legalább 15 cm
Átlagos átmérő: 119 km
Nap körüli keringési idő: 1508 nap
Forgási periódus: 16 óra 48 perc
Keresőtérképért ide kattints
Az ötödikként, 1845-ben felfedezett kisbolygóról már korábban is írtunk. Az aszteroidát 15 cm-es vagy nagyobb távcső mellett érdemes felkeresni. Hónap 8-án opponál.
(2) Pallas
Együttállás: szeptember 9-én, 4:21-kor az NGC 2149 reflexiós köddel
Fényesség: 9 magnitúdó
Csillagkép: Egyszarvú
Szükséges távcsőátmérő: legalább 9 cm
Átlagos átmérő: 512 km
Nap körüli keringési idő: 1685 nap
Forgási periódus: 7 óra 48 perc
Keresőtérképért ide kattints
A sorban másodikként felfedezett kisbolygó 9-én hajnalban 11 ívperccel látszik az NGC2149-től északra.
(6) Hebe
Együttállás: szeptember 13-án 4:28-kor a 6 CMi csillaggal
Fényesség: 10,4 magnitúdó
Csillagkép: Kis Kutya
Szükséges távcsőátmérő: legalább 15 cm
Átlagos átmérő: 190 km
Nap körüli keringési idő: 1380 nap
Forgási periódus: 7 óra 12 perc
Keresőtérképért ide kattints
1847-ben fedezték fel. A Hebe fénygörbéi jelezték először 1977-ben, hogy kisbolygók is rendelkezhetnek holdakkal (ez azóta igazolást nyert). A Hebe feltételezett holdja, az aranyos nevű Jebe azonban jelenlegi tudásunk szerint hamis sejtésnek bizonyult és nem létezik. Nem opponál, de 13-án hajnalban csak 13 ívperccel nyugatra látható a 4,6 magnitúdós 6 CMi-tól.
(216) Kleopatra
Oppozícoó: szeptember 13
Fényesség: 9,8 magnitúdó
Csillagkép: Pegazus
Szükséges távcsőátmérő: legalább 10 cm
Hossza: 276 km
Nap körüli keringési idő: 1706 nap
Forgási periódus: 5 óra 23 perc
Keresőtérképért ide kattints
1880-ban fedezték fel Ausztriában, Pulában (ma Horvátország területe). Két apró holdja van, egy belső, Cleoselene (átm.: 7 km) és egy külső, Alexhelios (átm.: 8 km). A kisbolygóról készített radarfelvételek alapján az aszteroidának jellegzetes kutyacsont alakja van. 13-án opponál.
(804) Hispania
Oppozíció: szeptember 21
Fényesség: 11 magnitúdó
Csillagkép: Halak
Szükséges távcsőátmérő: legalább 15 cm
Átlagos átmérő: 160 km
Nap körüli keringési idő: 1746 nap
Forgási periódus: ismeretlen
Keresőtérképért ide kattints
A Hispániáról nagyon keveset tudunk. Az első olyan aszteroida, amit spanyol ember fedezett fel, innen ered a neve is. Különleges alakja van, egyesek szerint elképzelhető, hogy valójában egy összeolvadt kettős aszteroida. 21-én opponál.
A bolygók égi állása
Merkúr
A hónap során nem érdemes keresni, csak 27-től, ekkor együttáll a Vénusszal. Hó végére már egy órával kel a Nap előtt, októberben szuper Merkúr-láthatóság!
Vénusz
Fényes, fehér égitest a késő hajnali égen. A hónap elején még másfél órával kel a Nap előtt, hó végére ez az idő fél órára zsugorodik. Látszó átmérője 10 ívmásodperc, fényessége még mindig kövér, -3,9 magnitúdó. szeptemberben el kell búcsúzzunk tőle, legközelebb az esti égen láthatjuk majd, decemberben.
Mars
Egyre közeledik felénk, ennek megfelelően látszó átmérője nő. Fényessége a hónap végére eléri a -0,6 magnitúdót, látszó átmérője a 11,9 ívmásodpercet. Észleljük!
Jupiter
Késő este már szép magasan ül az égen, látszó átmérője egészen hatalmas, 50 ívmásodperc, fényessége -2,9 magnitúdó, oppozícióhoz közel. Kiválóan megfigyelhető!
Szaturnusz
Az éjszaka nagy részében megfigyelhető, hajnalban nyugszik. Átmérője 18 ívmásodperc, fényessége 0,5 magnitúdó. Oppozíciója után kiválóan megfigyelhető!
Uránusz
Késő este kel, az éjszaka nagy részében látható, 23 óra előtt éri el a 20 fokos magasságot. 14-én este elfedi a Hold (lásd feljebb).
Neptunusz
16-án szembenállásba kerül a nappal, egész éjszaka megfigyelhető. 10-én együttáll a Holddal.
Nem közismert kifejezések magyarázata
Holdfázis
A hold megvilágítottságának mértéke. 100%, ha a Hold teljes korongja világos (telihold), 0%, ha újhold van.
Látszó átmérő
Az égitestek átmérője persze kilométerben van kifejezve, de az amatőrcsillagászatban nem ez számít. Ahogyan egy hangya is nagynak tűnhet, ha közel hozzuk a szemünkhöz, egy repülőgép is tűnhet hangyányinak, ha magasan repül az égen. A látszó átmérő azt fejezi ki, hogy mekkora egy adott objektum átmérője a teljes látómezőhöz (360 fok) képest, fokban.
Fok, ívperc, ívmásodperc
A látszó átmérő mértékegységei. Egy fok az a látóhatár 1/360-ad része. Egy ívperc (’) ennek 1/60-a, egy ívmásodperc (”) az ívperc 1/60-a, vagyis a fok 1/3600-a. Viszonyításul, a Hold látszó átmérője fél fok (30 ívperc, vagy másképpen 1800 ívmásodperc), a Jupiter 50”-es, a Neptunusz pedig 2,4”-es.
Magnitúdó
A csillagászati objektumok fényességének mérésére szolgál. 5 magnitúdó különbség 100 szoros valódi fényességkülönbséget jelent. Történelmi okok miatt minél kisebb ez a szám, annál fényesebb egy égitest. A Vénusz -4 magnitúdós, a Vega csillag 0 magnitúdójú.
Nyílthalmaz
Csillagok olyan csoportja, amely egy közös csillagközi gázfelhőből alakult ki, és tagjai még mindig laza gravitációs kapcsolatban állnak egymással.
Aszterizmus
Nyílthalmaznak tűnő, valójában fizikai kapcsolatban nem álló csillagok látszólagos csoportja.
Csillagugrálás
A csillagugrálás az égbolton való távcsöves tájékozódás legismertebb módja. Első lépésként egy csillagérképen bejelöljük az adott objektum várt égi pozícióját, majd egy, a közelében lévő fényes csillagról indulva megtervezzük „utunkat” a látómezőben, csillagról csillagra „ugrálva” a kiszemelt objektum felé.
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló