A július hónapot Julius Caesar, az utolsó éveit nyögő Római Köztársaság ún. örökös diktátorának tiszteletére alkották meg a latin birodalom (javarészt görög) csillagászai. Pontosabban: az elavult római naptárat reformálták meg ezek a csillagászok, ez lett a katolikus országokban egészen a 16. századig használt julián naptár, amely egyébként a sok ezer éves, mégis meglepően pontos egyiptomi naptárra épült. Nos, magát a július nevet a római szenátus Kr. e. 44-ben meghozott döntése óta használjuk az előttünk álló hónapra (a rómaiak előtte QVINTILIVS néven ismerték).
Caesar ellentmondásos alak, ráadásul az elmúlt kétezer évben rengeteg legenda épült a személye köré – sokaknak valószínűleg az Asterix és Obelix című francia képregénysorozatból ismert parodisztikus verzió juthat eszébe az ókori államférfiről.
Mindenesetre bármit is gondolunk a római diktátorról (aki egyébként Kleopátra szeretője is volt), az mindenképpen megszívelendő teljesítmény, hogy 2060 évvel később is a nevére kell hivatkoznunk, ha például egy balatoni nyaralást szervezünk éppen. A történelem, úgy tűnik, néha kegyes a zsarnokokkal!
Szerencsére az idei július hónap kevésbé lesz fordulatos, mint Caesar élete, ellenben annál kiszámíthatóbb – a cikkből kiderül, mi minden vár ránk a következő 31 napban!
Július 4-én naptávolban a Föld
Egy apró érdekesség: a Föld éppen akkor jár a legmesszebb a Naptól, amikor nálunk nyár van. Ez elsőre talán meglepő lehet: ha a Föld távolabb van, hidegebbnek kellene lennie. Nos, ez igaz, és meg is történik. A földi évszakokat ugyanis elsősorban nem a Nap–Föld-távolság, hanem a Föld forgástengelyének a Nappal bezárt szöge és iránya befolyásolja. A tengelyferdeség márpedig nem függ a távolságtól. A Föld esetén éppen úgy alakult, hogy az északi nyár naptávolra, míg a déli nyár napközelre esik. A téli évszakkal éppen fordítva: ezért van az, hogy a Déli-sarkon mért hidegrekord (-93,2 °C) nagyjából 20 fokot ver rá az északi sarki rekordra (-69,6 °C).
Csillagfedések 10-én és 17-én
Aki szereti a csillagfedéseket, annak júliusban két eseményre is érdemes lesz figyelnie: egyrészt 10-én a Skorpió csillagkép omikron jelű csillaga lép majd be a Hold mögé Budapestről nézve 23:10-kor, másrészt 17-én a Vízöntő csillagkép tau csillagát láthatjuk majd előbukkanni a Hold korongja mögül hajnali 1:24-kor, szintén Budapestről. Ez azt jelenti, hogy nyugatabbról 5-10 perccel hamarabb, keletebbről ennyivel később látszik majd az esemény, vagyis kalkuláljunk a földrajzi pozíciónkkal.
Mindkét csillag nagyjából 4,5 magnitúdós, ez a Kis Göncöl halványabb csillagaival azonos fényesség, vagyis érdemes edzeni a szemünket (távcsőben persze tökéletes).
További fontos információ, hogy a 10-i fedést olyan helyről figyeljük meg, ahol jó a nyugati horizont, a Hold ugyanis idegesítően alacsonyan lesz már…
Július 14-én perihéliumba ér egy üstökös, aztán 15-én megközelíti az M10 gömbhalmazt
Pontosabban a C/2017 K2 (PANSTARRS) üstökösről van szó. A név arra utal, hogy 2017-ben fedezték fel az ún. Pan-STARRS program keretében, a K betű azt jelenti, hogy május második felében fedezték fel, a 2-es szám pedig elárulja, hogy ebben a fél hónapban ez az üstökös volt a második felfedezett objektum.
A perihélium csillagászati szakszó azt jelenti, hogy égitestünk pályájának Naphoz (gör., helios) legközelebbi (lat., peri) szakaszához ért. Egy üstökös esetében ez nagyon jó, ugyanis a fagyott gázok ilyenkor hevesen szublimálnak (szilárdból közvetlenül gáz halmazállapotba kerülnek), szépséges kómát és csóvát eredményezve.
Az alábbi térkép segít a tájékozódásban, nyomtatható verzió elérhető ezen a linken.
Amint az a térképen a jobb alsó sarokban látszik, egy közel 9 magnitúdós üstökösről van szó, ezért legalább 9 cm-es távcsővel vágjunk neki a keresésnek, kisvárosi vagy jobb égen. Kezdők számára a 15-i M10-közelítés hasznos navigációs pontul szolgálhat.
Július 20-án oppozícióban a Pluto
Nézzünk szembe a ténnyel: a Pluto 2006 óta nem bolygó (ne legyen kétségünk: tudományos szempontból ez az indokolt). Ez viszont mit sem csorbított a kis égitest népszerűségén, sőt nem tűnik elrugaszkodott kijelentésnek, hogy lefokozása után élvezi igazán a közvélemény szimpátiáját.
A Pluto megfigyelése nehéz, mert nagyon távoli és pici, s ezt nem kompenzálja viszonylag magas albedója (fényvisszaverő képessége). Szerencsénkre azonban (ellentétben elkeserítően sok más jelenséggel, amelyről a rend kedvéért beszámolunk) nem 3-4 fokkal a horizont felett kell szenvednünk a megleléséért, hajnali kettőkor ugyanis tisztességes 18 fok magasan jár már az égen, vagyis kertvárosból nagyon jó eséllyel már a kertből is észlelhető.
A Pluto megfigyelésének lényege az azonosítás: felszíni részletek megpillantása ugyan esélytelen, mi több, holdját, a Charont sem igazán láthatjuk, de önmagában a bolygó csillagszerű látványának észlelése fegyvertény és dicsőség.
A 15 magnitúdós égitest észleléséhez legalább 25 cm átmérőjű teleszkóp, sok gyakorlat és minél jobb ég szükséges. Feketeöves kaland, de nekik bátran ajánljuk – keresőtérkép itt található.
21-én hajnalban nagyon szorosan megközelíti egymást a Szaturnusz és egy csillag
Egészen pontosan a 6 magnitúdós – tehát már kistávcsőben és binokulárban is remekül látszó – 45 Cap jelű csillagról van szó. A két objektum olyan távol látszik majd egymástól, mint a Hold látszó átmérőjének harmada.
22-én elfedi a Hold az Uránuszt, de…
Sajnos nappal, vagyis az esemény földi halandók számára megfigyelhetetlen. Szomorúságra azonban csak mérsékelt okunk van: az esemény emberi időpontban (tehát este) megismétlődik, ráadásul kétszer is: ez év szeptember 14-én és december 5-én is megpróbálhatjuk elcsípni az Uránusz-fedést. Asztrofotósoknak kifejezetten érdemes lehet felkészülni az eseményekre.
A rend kedvéért: a fedés budapesti idő szerint reggel 8:19-től 9:24-ig tart.
Július 22-én és 23-án látványos együttállásoknak örvendhetünk
22-én a rómaiak hadistenéről elnevezett Mars és az általában a szerelemmel és nőiséggel asszociált Hold áll majd együtt, vagyis a költői hangulat miatt fiatalabb olvasóinknak esetleg megfontolandó a szimbolikus estére szervezni egy randit kiszemeltjükkel…
Hajnali kettőkor a Mars már 16 fok magasan jár majd, észlelőhelytől függően ekkor már érdemi látványra számíthatunk. A vörös bolygó a Holdtól úgymond „jobbra felfelé” látszik majd, eltévesztésük valószínűtlen, hiszen ikonikus és fényes égitestekről van szó.
23-án Szeléné (a görög hatású magasirodalom időnként így hivatkozik a Holdra) a Fiastyúkot (Plejádok, a japánoknak Subaru) látogatja meg. Kotkodács! Egyes kultúrákban a Hold egy égi tojást jelképez, azonban ne reménykedjünk, nem fog előbújni egy újabb kiscsillag a Fiastyúk nyílthalmaz kis fészkébe…
Hajnali holdsarló 28-án
39 órás, vagyis már szabadszemes, nem cérnavékony, cserébe látható. Ismételten felmerül azonban a roppant kellemetlen általános zavar: a hajnali Hold mindössze 8-9 fok magasan lesz, vagyis a lelkes amatőrök kénytelenek lesznek jó északkeleti-keleti horizontú eget keresni s odatelepülni.
Csillagrajok augusztuson kívül – 30-án kettőt is láthatunk
Érthető a figyelem, amely a Perseidákat övezi, azonban annyira elhomályosít mindent, hogy sok ember számára a hullócsillag kvázi szinonima az augusztus közepi meteorrajjal. A valóságban, ha az ember kicsit jobb egű területről nézi (sőt akár Budapest agglomerációjának széléről), akkor minden éjszaka láthat pár hullócsillagot, anélkül, hogy intenzíven keresné őket, csupán úgymond a csillagászati észlelés hasznos melléktermékeként.
Tehát gyakori dolgokról van szó. A legtöbb esélyünk a hullócsillaglesre akkor van, ha egy úgynevezett rajt is kifogunk (ilyenek a Perseidák is, ez a raj neve). 30-án kettőt is láthatunk: a déli Delta Aquaridákat, óránkénti elméleti 25-ös gyakorisági maximummal (ZHR), és az Alfa Capriconidákat, 5-ös óránkénti maximummal. Mivel a gyakorlatban a ZHR értéke mindig alacsonyabb, így inkább óránként nagyjából 5 hullócsillaggal számoljunk. Való igaz, hogy ez nem túl erőteljes rajzás, azonban ráhangolódásként az augusztusi csúcsra jó lehet, ezenkívül meg kell becsülni a kisebb rajokat is, hiszen ha nem tudnánk a nagyon népszerű létéről, akkor ezzel kellene megelégednünk.
Kisbolygók oppozíciói júliusban
Július 6: (14) Irene
Fényesség: 9,8 magnitúdó
Csillagkép: Sagittarius
Szükséges távcsőátmérő: legalább 10 cm
Átlagos átmérő: 152 km
Nap körüli keringési idő: 1518 nap
Forgási periódus: 15 óra 3 perc
Keresőtérképért ide kattints.
Sikeres megfigyeléséhez vidéki, legalább Budapesttől távolabb eső kisvárosi ég kell, ha távcsövünk átmérője nagyobb, természetesen könnyebb a helyzetünk. 1851-ben fedezték fel a már sokat emlegetett londoni Regent’s parki csillagvizsgálóból – ez az időszak azért fontos London (és a világ) életében, mert ekkor tartották az első Világkiállítást (a híres Kristálypalota is ekkor épült). Az üstökös felfedezője, John Russel Hind a következőket írta az égitest elnevezőjének, John Herschelnek (aki nem csak névrokona a híres William Herschelnek, hanem a fia):
Ön könnyedén észre fogja venni, hogy ez a név [...] némi kapcsolatban áll a mostani rendezvénnyel (a Nagy Ipari Kiállítással), amely most megtölti metropoliszunkat [Londont] minden civilizált nemzet tehetségével, a béke, a művészet és a tudomány termékeivel, melyek iránt az egész emberiségnek érdeklődést kell tanúsítania.
Hind szerette volna, ha a kisbolygó rajzos jelképe egy olívaágat tartó galamb lett volna, csillaggal a fején, azonban a szimbólum sohasem készült el azelőtt, hogy a csillagászok áttértek volna a sokkal kényelmesebb katalógusrendszerre.
Július 15: (93) Minerva
Fényesség: 11 magnitúdó
Csillagkép: Sagittarius
Szükséges távcsőátmérő: legalább 15 cm
Átlagos átmérő: 141 km
Nap körüli keringési idő: 1670 nap
Forgási periódus: 6 óra
Keresőtérképért ide kattints.
A Minerva nagyon halvány kisbolygó, így elsősorban a gyakorlottabb amatőröknek ajánlott. A Kiegyezés évében, 1867-ben fedezték fel. Egy 2009-es mérésből kiderült, hogy legalább két apró holdja van: az Aegis 680 km-re kering a Minervától, átmérője 4 km, a Gorgoneion 380 km-re kering, átmérője 3 km.
Július 20: (9) Metis
Metis jelkép (Wiki)
Fényesség: 9,7 magnitúdó
Csillagkép: Sagittarius
Szükséges távcsőátmérő: legalább 10 cm
Átlagos átmérő: 190 km
Nap körüli keringési idő: 1347 nap
Forgási periódus: 5 óra 4 perc
Keresőtérképért ide kattints.
1848-ban fedezték fel, vagyis magyarok számára könnyen megjegyezhető évben járunk. Szilikátos, ám fémekben nagyon gazdag égitest, a kisbolygóöv tömegének fél százalékáért egymaga felel. Egészen 2008-ig ez volt az egyetlen aszteroida, amit Írországban végzett mérések alapján azonosítottak. Elnevezésekor több név is ringbe szállt, például a végül elutasított Tethys, azonban ez nem sokkal később kisbolygóra talált (17) Tethys néven. A Hubble-űrtávcső 1993-as mérései alapján valószínűleg kijelenthető, hogy nincs holdja.
Július 22: (192) Nausikaa
Fényesség: 9,7 magnitúdó
Csillagkép: Sagittarius
Szükséges távcsőátmérő: legalább 10 cm
Átlagos átmérő: 103 km
Nap körüli keringési idő: 1361 nap
Forgási periódus: 13 óra 33 perc
Keresőtérképért ide kattints.
Az 1879-ben felfedezett kisbolygó igazi osztrák–magyar aszteroida, mert a csehországi születésű német, Johann Palisa fedezte fel a horvát Pulában, ami mára kedvelt üdülőhellyé vált.
Nevét az Odüsszeia egyik hercegnőjéről kapta. Sajnos valószínűleg nincs holdacskája, pedig 1985-ben voltak erre utaló jelek, de későbbi mérések lehűtötték a kedélyeket.
Július 24: (346) Hermentaria
Fényesség: 11 magnitúdó
Csillagkép: Capricornus
Szükséges távcsőátmérő: legalább 15 cm
Átlagos átmérő: 107 km
Nap körüli keringési idő: 1707 nap
Forgási periódus: 28 óra 24 perc
Keresőtérképért ide kattints.
1892-ben fedezték fel, S-típusú, azaz szilikátos kisbolygóról van szó. Elképzelhető, hogy fejlődése során legalábbis részlegesen megolvadt (!), magyarázatot egyelőre nem sikerült találni. Elnyúlt gömb alakja van.
Július 28: (409) Aspasia
Fényesség: 10,7 magnitúdó
Csillagkép: Aquila
Szükséges távcsőátmérő: legalább 15 cm
Átlagos átmérő: 162 km
Nap körüli keringési idő: 1510 nap
Forgási periódus: 9 óra
Keresőtérképért ide kattints.
Az 1895-ben felfedezett kisbolygó talán egyetlen említésre méltó érdekessége, hogy már nem egy istenség nevét viseli, hanem az ókori Hellász egyik fontos filozófusának, a politikus-hadvezér Periklész második feleségének, Aszpásziának állít emléket.
Bolygók júliusban
Merkúr: a hónap elején még megfigyelhető, 16-án felső együttállásban a Nappal
Vénusz: idei legjobb hajnali láthatóságát használjuk ki, megvilágítottsága közel teljes, azonban láthatósága augusztustól romlani fog, használjuk ki, amíg lehet
Mars: folyamatosan hízik a látszó átmérője, júliusban már 8 ívmásodperces, hajnalban 30 fok magasra jut a déli égbolton, észlelésért kiált
Jupiter: látszó átmérője 42", uralja a hajnali eget, hajnalra 35 fok fölé ér
Szaturnusz: kiválóan megfigyelhető, este 10 óra körül kel, hajnalban delel 28 fokon
Uránusz: éjfél után kel, hajnalra eléri a 25 fokos magasságot, már észlelhető
Neptunusz: éjfél előtt kel, hajnalra 35 fok fölé ér, jól észlelhető
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló