Az idei év júniusa kedvezni fog a kisbolygó-vadászoknak, ugyanis négy ígéretes kisbolygó oppozíciót is figyelemmel kísérhetünk, akár egy kisebb távcsővel is. Oppozíció, azaz szembenállás során a kisbolygó a Nappal szemben, a Nap és a Föld által kijelölt egyenes mentén helyezkedik el.
Azért szeretjük, mert ilyenkor járnak a legközelebb a Földhöz, és ilyenkor a legfényesebbek.
A júniusi események közül némelyik nagyobb távcsöves gyakorlatot és tiszta horizontot igényel, azonban érdemes egy kísérletet tenni megtalálásukra, és megfigyelni mozgásukat a háttércsillagokhoz képest.A (63) Ausonia már június 3-án oppozícióba kerül.
Ezt a közel 100 km-es méretű kisbolygót először Annibal de Gasparis olasz csillagász pillantotta meg távcsövén keresztül 1861. február 10-én. Felfedezője eredetileg „Italia” névre keresztelte szülőhazája után, ezt a nevet csak később változtatták meg a ma is használt Ausoniára a régió ősi megnevezése alapján.
Felfedezése óta számos csillagász érdeklődését felkeltette, így például a forgásából eredő fényességváltozásai alapján háromdimenziós modellt is készítettek róla: alakja leginkább egy elnyúlt krumplira hasonlít, melynek felszínét horpadások tarkítják.
Annak ellenére, hogy az 1354 napos keringése során most kerül a legközelebb a Földhöz, a kisbolygó megfigyelése még így is nehézségekkel tűzdelt: megpillantásához nagyon tiszta horizont, vagy egy magaslat a legideálisabb, ugyanis az Ausonia égi útja során nem fog 9 foknál magasabbra emelkedni az oppozíció időszakában.
De ha a nehézségek ellenére is meg szeretnénk figyelni, akkor a Skorpió csillagkép ε Sco és π Sco csillagai által kijelölt egyenes mentén keressük a 9,1 magnitúdó fényességű kisbolygót. Késő éjszakától hajnalig járja az égboltot, de az éjfél körüli delelésekor a legtanácsosabb meglesni.
Részletes keresőtérkép itt érhető el.
Néhány nappal később, június 6-án a (3) Juno fog eme különleges pozícióba lépni.
A kisbolygó nevezéktanban megszokott módon a Juno is kapott sorszámot, mégpedig a 3-as számot, ami arra utal, hogy a legelsőként felfedezett kisbolygók egyike volt. Karl Harding német csillagász pillantotta meg 1804-ben, és a római főisten után Juno névre keresztelte.
Ezt a kisbolygót is sokat vizsgálták az évek során, és azt találták, hogy a többi szilikátos aszteroidával ellentétben meglepően nagy a Juno felszínének a fényvisszaverő képessége, így kedvező elhelyezkedés esetén akár a Neptunusznál is fényesebb lehet – ebben a pozícióban volt 2020. áprilisában.
Azonban annak sem kell elkeseredni, aki a tavalyi eseményről lemaradt: a Juno 2021. júniusi oppozíciója során a 10,1 magnitúdós maximális fényességet azért eléri, így egy kisebb távcsővel már megfigyelhetővé lesz.
Ráadásul könnyebb a dolgunk, mint az Ausonia esetén, ugyanis a Juno a 35 fokos horizont feletti magasságot is eléri, egészen a Kígyótartó csillagkép közepéig kúszik fel.
A kisbolygó keresőtérképe itt érhető el.
[video width="1920" height="1080" webm="https://www.svabhegyicsillagvizsgalo.hu/wp-content/uploads/2021/06/Animation_of_the_asteroid_Juno_as_imaged_by_ALMA.webm" loop="true" autoplay="true"][/video]
A hónap közepén, június 14-én a (30) Urania lép színre. John Russell Hind angol csillagász élete során számos aszteroidát fedezett fel, ezen munkásságát épp az Urániával zárta 1854-ben, melyet csillagászat görög múzsája után nevezett el. Uránia a csillagokba írt tudományok, az asztronómia és asztrológia patrónája.
Nem véletlenül kapta a sok évtizedes múltú, mára sajnos bezárt budapesti Uránia Csillagvizsgáló is róla a nevét.
Az Uránia a kisbolygóövben rója komótosan 3,63 évig tartó köreit, míg a tengelye körül 13,7 óra alatt megfordul. A június 14-i oppozíciója során a Kígyótartó, a Skorpió és a Nyilas csillagképek határán kell majd keresni a 10,3 magnitúdós kisbolygót, nagyjából 15 fokkal a horizont felett.
Keresőtérképe itt látható.
A hónap végéhez közeledve, június 20-án pedig az (5) Astraea kisbolygóval zárhatjuk e havi aszteroida sorozatunkat.
Érdekes módon az 1800-as évek elején az első négy kisbolygó, a (1) Ceres, a (2) Pallas, a (3) Juno és a (4) Vesta felfedezése között csupán néhány év telt el, ráadásul akkoriban még ezeket az égitesteket is a bolygók közé sorolták.
Ezután azonban az ötödik kisbolygó, az Astraea felfedezéséig 38 évet kellett várni. Kiforrott tehát az elmélet, hogy a Mars és a Jupiter közötti 4 új bolygóval véglegesedik a bolygók száma.
Erre cáfolt rá Karl Ludwig Hencke német amatőrcsillagász, aki 1845-ben távcsővégre kapta az új égitestet, és a görög mitológiából ismert igazság és becsületesség szűz istennője után az Astraea nevet adta neki.
Külsőleg meglehetősen hasonlít a többi aszteroidához, talán egy kicsit gömbölyűbb az alakja. Az oppozíció időpontjában a Nyilas csillagképben kell keresnünk a 10,4 magnitúdós fényességű kisbolygót, a Kaus Borealis és a μ Sgr csillagok egyenese mentén.
Részletes keresőtérképe itt található.
Végezetül álljon itt egy összefoglaló táblázat az oppozíciók legfontosabb információiról.
Érdemes ezeket a kisbolygókat egymás után több éjszaka is megfigyelni, hogy láthassuk a mozgásukat a csillagos háttérhez képest.
Egy nap alatt az elmozdulás már kiválóan látszik!
| Kisbolygó | Oppozíció napja | Fényesség | Csillagkép |
| (63) Ausonia | Június 3. | 9,1 mag | Skorpió |
| (3) Juno | Június 6. | 10,1 mag | Kígyótartó |
| (30) Urania | Június 14. | 10,3 mag | Kígyótartó |
| (5) Astraea | Június 20. | 10,4 mag | Nyilas |
Szerző: Zsidi Gabriella, Tudományos segédmunkatárs / Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
📸 A borítóképen: Az Ausonia pozíciója az oppozíció éjjelén.
FORRÁS: StellariumTetszett a cikkünk? A júniusi égi jelenségekről bővebben itt olvashatsz!