A közel 6 év és két hónap keringési idejű, így rövid periódusúnak számító üstökösről nagyon keveset tudunk, legutóbb 2017-ben járt a Föld közelében. Azt viszont pontosan tudjuk, hogy 2049. április 1-én mindössze 2,35 millió km-re közelíti majd meg a Marsot (ez a Föld–Hold-távolság 5-6 szorosa, ami a léptékeket tekintve igen közeli elhaladásnak számít).
Cikkünk apropója, hogy idén visszatér közénk: legszorosabb napközelsége 2023. december 25-én volt, azonban ne csüggedjünk; az ideális megfigyelési viszonyok csak most következnek.
Persze, először ehhez tisztáznunk kell, mit értünk ideális alatt: amíg nem a Halley-üstökös visszatéréséről van szó (barátunk éppen félidőnél jár), addig festői megjelenésre ne számítsunk (a helyzet persze ennél egy kicsit jobb, emlékezzünk csak a NEOWISE üstökös 2020-as látogatására).
Szóval, ideális: a látvány egy halvány, csillagszerű paca lesz, aminek ködös megjelenését csak remélni lehet. A legutóbbi magyar észlelést 2023. december 26-án készítette Dr. Elek Tamás Nyíregyházáról:
Tamás szöveges leírást is csatolt észleléséhez, amelyet alább változatlanul idézünk:
„Perihelium után egy nappal, igen gyenge körülmények között készült képek mellett 5\' csóva és a fél képen átnyúló 29\' csóva jól látható. A mag enyhén nyúlt formát mutat.”
Biztató szavak, azonban ne feledjük, hogy egy 20 centiméter átmérőjű teleszkóppal készült képről van szó, amelyet 19, egyenként 30 másodperces expozíciós idejű felvételből állítottak össze. A vizuális észlelőknek (mi, a Svábhegyi Csillagvizsgáló ennek a régi vágású módszernek vagyunk a hívei) fel kell készülniük, hogy egy 13,2 magnitúdós, halovány pöttyöt kell megtalálni.
De hol?
Nos, ezért említettünk „ideális” körülményeket.
Kezdjük az alapokkal! Üstökös barátunk 23:40-kor már viszonylag kellemes, 20 fokos horizont feletti magasságba ér, így legalább a láthatóságon nem kell (nagyon) aggódnunk. Ekkor 16 ívpercre lesz az érdekes nevű Hamburger-galaxistól, vagyis az NGC 3628-tól, amihez aztán az éjszaka fokozatosan közeledik majd.
Nezzük meg térképek segítségével, hogyan is halad majd végig a 62P a galaxistrió mellett.
A térképet nyomtatható formában elérhetjük a linken keresztül.
Látszik, hogy 28-án hajnalban, pontosan 5:45-kor jár majd legközelebb a Hamburgerhez, 12 ívpercre (53 fok magasan!). Halvány, nagytávcsöves célpont, de könnyen megtalálható!
Az ismert csillagtérképek közül mind a Vízi Péter-féle Csillagatlaszban, mind az Égabroszban megtaláljuk a Leo-triplettet, a pontos beazonosításhoz pedig azt javasoljuk, hogy nyomtassuk ki a fenti linken keresztül az üstökös észlelési térképét, ami nagy felbontásban ábrázolja a csillagkörnyezetet. Javasolt módszerünk a szokásos: figyeljük meg a térképen látható állócsillagokat, s az a fénylő pont az okulárban, aminek „nem kéne ott lennie”, lesz az üstökös. Mivel viszonylag gyorsan mozog, ezért ha időben elkezdjük az észlelést, egy éjszakán belük is láthatjuk, ahogyan arrébb mozdul, ezzel biztossá téve az azonosítást.
Még egyszer tehát: ez nagytávcsöves kalandnak ígérkezik, de ha valakinek van remek képalkotású kistávcsöve, vagy csak bízik a szerencsében; van ideje és lelkesedése, megpróbálhatja felkeresni az üstököst, hátha sikerrel jár. Az amatőrcsillagászatban mindig van valamennyi mozgástér – bár a telihold biztosan nem segít.
Boldog karácsonyt minden kedves olvasónknak – s derült eget!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász, Korábbi diákolimpikon
Svábhegyi Csillagvizsgáló