az Esthajnalcsillag, ami valójában a Vénusz, de a Jupiter, a Szaturnusz és a Mars fényessége is a legfeltűnőbb csillagokéval vetekszik olyankor, amikor az égi pályájukon az észleléshez alkalmas helyen járnak. Nem úgy a Merkúr, amely szabad szemmel is megfigyelhető bolygó ugyan, de észlelése korántsem olyan magától értetődő, mint a többi bolygóé. Már a különböző ókori kultúrák (pl. a babiloni, egyiptomi, görög, kínai) is ismerték, és napjainkban is kiváló lehetőséget teremt arra, hogy egy izgalmas kihívás elé állítsa az észlelőket.
A Merkúr a Naphoz legközelebb keringő és a Naprendszerben a legkisebb bolygó. Megfigyelésére ezért szabad szemmel csakis szürkületkor, illetve nagyon ritkán, teljes napfogyatkozások alkalmával kerülhet sor, hiszen nappal a Nap fénye elnyomja a bolygóét. Szürkületkor azonban, amikor a Nap még éppen nem kelt fel, vagy éppen már lenyugodott, olykor megpillanthatjuk a Merkúrt is. Ehhez arra is szükség van, hogy a bolygó a Földről nézve látszólag messze járjon a Naptól (szakkifejezéssel: nagy legyen az elongációja).
Egy évben általában nagyjából két hétnyi időszak van, egy hét a tavaszi estén, egy hét pedig ősz hajnalon, amikor kellően sötétben és épp a legnagyobb kitérésekor még van esély a Merúr megpillantására szabad szemmel: amikor a navigációs szürkület végén még 5 fok magasságot eléri, miközben a fényessége negatív fényrendbe esik. Ezen túl már csak a polgári szürkületben lehet nem kis szerencsével a megfelelő időben megtalálni, de szinte biztosan elkél ilyenkor egy kézi látcső, hogy megláthassuk.
Ezekben a napokban sajnos pont olyan időszak van, amikor a Merkúr észlelésére csakis a nappali égen nyílik lehetőség és csak a távcsővel rendelkező érdeklődők számára érdemes próbálkozni. Mostanában, azaz április közepén-végén és május elején hajnalban olyan alacsonyan van a Merkúr az égbolton, még a polgári szürkület végén is, és olyan halvány, hogy a szabad szemes megfigyelhetősége lehetetlen.
Csillagászatilag a legkedvezőbb időszak április 13-án hajnalban lenne az észleléshez, ekkor lesz legmagasabban a látóhatár felett a polgári szürkület kezdetekor. A furcsaság benne az, hogy április 21-én 20:49-kor éri el a bolygó a Naptól való legnagyobb látszó távolságát (csillagászati szakszóval ekkor lesz a Merkúr legnagyobb elongációja), és mégis előtte egy héttel van elméletileg a legjobb lehetőség a hajnali megfigyelésére. A legnagyobb kitéresekor a bolygó 27 fokra lesz a Naptól. Fényessége aznap 0,4 magnitúdó lesz, tehát a legfényesebb csillagokéval vetekszik, ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy a szürkület miatt gyakorlatilag nem lehet majd szabad szemmel megpillantani. Április 21-én a Merkúr magyar idő szerint 5-kor kel, a Nap pedig 5:41-kor, a bolygónak nincs ideje olyan magasra emelkednie a látóhatár fölé, hogy szabad szemmel meg lehessen figyelni.
A Merkúrt a tavaszi hajnali legnagyobb elongációja idején ezért kizárólag a nappali égbolton és távcsővel lehet csak megfigyelni, még kézi látcsővel is reménytelen a helyzet. Mivel 21-én kerüll legtávolabbra a Napunktól, aznap lehet a legjobb alkalom, hogy távcsővel megkeressük.
Aki április 21-én nem ér rá, vagy esetleg felhős időre ébred, az se csüggedjen, a Merkúrt ebben az időszakban nappal még május elején is van esély megpillantani. Május 10-én is még 20 fokra lesz látható a Naptól, ekkor a mostaninál kicsit fényesebb, -0,4 magnitúdós lesz.
Tippek a Merkúr távcsöves észleléséhez
Az észleléshez szükséged lesz egy olyan helyre, ahonnan a déli égbolt kiválóan látszik. Épületek, fák és egyéb tereptárgyak nem akadályozzák a kilátást. Egy dombtető, kilátó vagy akár egy magas városi épület teteje megfelelő hely lehet. Vidéken és városból egyaránt érdemes próbálkozni: habár számít a légkör nyugodtsága a nappali megfigyeléseknél, és városban a hőt kibocsátó épületek nem igazán jók ebből a szempontból, de mégsem reménytelen ott a helyzet.
Mivel a kora délelőtt még nincs túl meleg, akkor érdemes a megfigyeléssel megpróbálkozni. A Vénusz is fent lesz az égbolton, nem túl messze a Merkúrtól, tőle jobbra fentebb 10 fokkal, a Merkúr viszont nála sokkal halványabb lesz. Érdemes lesz a Vénusszal kezdeni, mert azt általában könnyedén meg lehet találni az égbolton kis távcsővel is, ha pontosan tudjuk a helyzetét. Egy megfelelően beállított távcsővel utána célba vehetjük a tőle nem messze található Merkúr bolygót, de eléggé meresztenünk kell majd a szemünket, és érdemes minél nagyobb távcsövet használni. Április 21-én 10 órakor a Merkúr kellemes 40 fok magasan lesz majd a látóhatár felett. Picit több mint egy óra múlva éppen delelni fog, de már nem fog sokkal magasabbra emelkedni.
Húsvét hétfőjén akár egy kis időt is szakíthatnánk rá, hogy meglessük az Istenek hírnökének bolygóját!
A Merkúr észlelése távcsővel
Távcsővel az is megfigyelhető, hogy a Merkúr a Holdhoz és a Vénuszhoz hasonlóan fázisokat mutat. Ehhez egy jó minőségű kisebb távcső is elég lehet, kellően nagy nagyítással. Galileo Galilei ámbár megfigyelte a XVII. század elején a Merkúr bolygót, de a fázisváltozásait nem látta a kis teljesítményű távcsövével (csak a jóval nagyobb látszó átmérőjű Vénusznak vette észre a fázisait), azt csak később, 1639-ben egy másik itáliai csillagász, Giovanni Zupi vette észre.
A fázisváltozások oka, hogy a többi bolygóhoz és holdhoz hasonlóan a Merkúr is a Nap fényét veri vissza, tehát van nappali és éjszakai oldala. Mivel mi a Naprendszerben kijjebb helyezkedünk el, mint a Merkúr, ezért ezeket a fázisváltozásokat meg tudjuk figyelni. Április 21-én a legnagyobb kitérésekor még 45%-os, közel félmerkúrt láthatunk. Majd április 24-én éri el a pontos 50%-os fázist, amit dichotómiának is nevezünk. Május 10-re már 74%-ossá dagad. Aki teheti, ezeket a fázisváltozásokat megfigyelheti több különböző napon történő észleléssel is.
Nagyobb távcsövet és nagyítást használva a Merkúr nappali oldalán akár még világosabb és sötétebb régiókat is megfigyelhetünk. Erről részletesebben olvashatsz egy korábbi cikkünkben: https://svabhegyicsillagvizsgalo.hu/hirek/blog/merkur-megfigyelesi-utikalauz-svabhegyi-olvasoknak
A Nap látszó közelsége miatt távcsöves észlelésnél legyünk körültekintőek, hogy még véletlenül se nézzünk távcsővel a Napba!
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász