A csillagászat nevel, formál, alakítja jellemünket, és megismerteti velünk az Univerzumot.
Ha lemaradtunk az őszi csillagászat napjáról, aggodalomra semmi ok: a 100 óra csillagászat nevű maratoni esemény egy újabb kihívást és egyben lehetőséget nyújt számunkra. Október 2–5 . között a világ minden táján összegyűlnek a szakértő és amatőr csillagászok, illetve az érdeklődők egy 100 órás, folyamatos csillagászati eseményre, amely az éjszakai égbolt szeretetére, annak megfigyelésére és megértésére ösztönöz.
Mire lehet számítani? Nyilvános, közösségi csillagnézés, előadások, műhelyfoglalkozások és oktatási tevékenységek keretében a csillagászok megosztják és megmutatják az Univerzum szépségeit és sokszínűségét.
Az eseményhez évenként változó tematika is kapcsolódik – idén a hangsúlyt a planetárium 100. évfordulójának ünneplésére helyezik, ezzel kihangsúlyozva azok fontosságát.
Mi is ez pontosan?
A 100 óra csillagászat egy globális ünnepség, amelyet minden évben a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, IAU) szervez. Célja, hogy minden korosztályt összehozzon, bevonja őket a csillagászatba, és közelebb hozza az éjszakai égbolt szemléléséhez. Ezen alkalmak során számos rendezvényt meg lehet tekinteni, vagy részt lehet venni ezeken – érdekessége, hogy éjjel-nappal zajló globális projektről van szó, de a 100 óra alatt bármikor be lehet csatlakozni.
Az esemény eredete az ENSZ kezdeményezésére 2009-ben tartott rendezvénysorozatra, a csillagászat nemzetközi évére nyúlik vissza. A 100 óra csillagászatot ekkor szervezték meg először, és rögtön nagy sikert is aratott. A Nemzetközi Csillagászati Unió ezt követően átvette, és azóta is folytatja a hagyományt.
Az idei év fő helyszíne
Idén a planetáriumoké a főszerep, ugyanis e tematika köré épül fel az idei rendezvénysorozat a Nemzetközi Csillagászati Unió és a Nemzetközi Planetárium Társaság (IPS) közös szervezésében. Nem véletlen, hiszen 100 évvel ezelőtt hozták létre az első planetáriumot.
Ebben az évben a fő központ a japán Akashi Városi Planetárium, egy történelmi helyszín, amely pontosan a 135°-os keleti hosszúságon található, ahol a japán standard időt mérik (JST). Ez Japán egyik legrégebbi, de még ma is működő planetáriuma.
Mivel a meridián Akashi városán halad át, a tudomány emberei ezt a véletlen egybeesést lehetőségnek tekintették arra, hogy felkeltsék az emberek figyelmét és érdeklődését az idő iránt. 1960-ban létrehoztak egy csillagászati múzeumot is, egy óratornyot, egy idő és tér témájú kiállítótermet, valamint egy palentáriumot, amely akkoriban még ritkaságszámba ment. Az űr és a csillagászat iránti érdeklődés egyre fokozódott, ennek eredményeként Akashi városa egész Japánban a „idő városaként” vált ismertté, akárcsak Európában a Greenwichi Obszervatórium.
Az első planetáriumok a világban
Már az ókorban is kísérleteztek azzal, hogyan ábrázolják vagy jelenítsék meg az égboltot – gondoljunk pl. a különböző csillagképek ábrázolásaira vagy később az éggömbökre.
Az áttörés azonban csak a 20. század elején történt meg, amikor a technika már elég előrehaladott volt ahhoz, hogy létrehozzák az első vetítő planetáriumot. 1912-ben Oskar von Miller, villamosmérnök és a müncheni Deutsches Museum alapítója, egy ötlettel állt elő: lehetne-e mesterséges csillagos eget vetíteni egy kupolára, hogy így mutassák be a csillagászat alapjait a nagyközönségnek? Egy olyan eszközt akart a múzeum számára, amely a látogatóknak megmutathatja a csillagok és bolygók, a Nap és a Hold megjelenését és mozgását. 1913-ban megkereste a jénai Zeiss céget, amely finommechanikával és optikai eszközök gyártásával foglalkozott, hogy készítsen egy „forgó csillaggömböt”. Dr. Walther Bauersfeld, a cég munkatársának vezetésével sikerült is egy optikai-mechanikai fényvetítés alapján működő planetáriumot létrehozni. Az apparátust (a vetítőt) Zeiss I modell-nek nevezték el. Tíz év kísérletezés és munka után, 1923 nyarán ragyogott fel az első mesterséges csillagos égbolt Jénában.
A világ első vetítő planetáriuma 1925. május 7-én nyílt meg a nyilvánosság előtt a Deutsches Museumban. Az eszköz egy forradalmian új módszert mutatott be az éjszakai égbolt beltéri megjelenítésére, bemutatva a csillagok, a Nap és a Hold mozgását. Az első Zeiss-vetítő 4500 csillagot jelenített meg a müncheni kupolán, ezenkívül képes volt ábrázolni a Tejút sávját és a bolygókat (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) is. Ez az esemény a modern planetáriumok születését jelentette, és új korszakot indított el a csillagászati oktatás terén. A fogaskerekek és motorok mozgatták a projektort, hogy utánozzák az égbolt változásait, ahogy a Föld a saját tengelye körül forog és a Nap körül kering. A látogatók egy klimatizált épület kényelméből nézhették meg az éjszakai égbolt szimulációját, bár eleinte nem voltak székek. A projektort a padlóhoz csavarozták, de a későbbi változatokat sínekre szerelték, hogy előre-hátra lehessen mozgatni őket. A gépet egy előadó működtette, aki csillagászati témákról tartott előadást.
A planetárium hatása gyorsan túllépte Németország határait, elsőként 1927-ben Bécs szerezte be, amely ideiglenes épületben nyílt meg, négy évvel később pedig állandó épületben, de a második világháború alatt megsemmisült. 1928-ban Rómában is megnyílt az első planetárium.
Az eszköz gyorsan teret hódított más kontinenseken is. Amerikában először 1930 májusában nyílt meg Chicagóban. Japán első planetáriuma, egy Zeiss II modell, 1937-ben nyílt meg Oszakában, az Oszakai Városi Elektromosságtudományi Múzeumban. A planetárium 50 évig működött.
Ma már szinte minden nagyobb városban van planetárium a világon. Legtöbbjük már digitális projektort használ. Az első számítógépes grafikát megjelenítő digitális planetáriumi projektort 1983-ban az Evans & Sutherland cég telepítette az USA-ban (Hansen Planetárium, Utah). Ezzel nemcsak a Földről látható éjszakai égboltot, hanem az űrben és az egészen távoli időpontokban megfigyelhető égboltot is meg tudja jeleníteni.
A műholdak nyomai és a fényszennyezés egyre növekvő fenyegetése miatt is fontos, hogy a planetáriumok sötét égboltot képesek biztosítani, ugyanakkor a nagyközönséget is megismertetik az univerzummal. A planetáriumok hatékony oktatási eszközök lehetnek a saját helyünk és a világegyetem megértéséhez, megismeréséhez.
Milyen programok várhatók nálunk?
A Svábhegyi Csillagvizsgáló idén is bekapcsolódik a maratoni eseménybe, érdemes figyelemmel követni a programjaikat, ugyanis számos izgalmas programmal várnak: október 3-án távcsővel megfigyeljük a Hold krátereit, illetve más égitesteket is, ezenkívül pedig sétálhatunk az intézet hangulatos parkjában. Továbbá interaktív beltéri programokkal is várjuk az érdeklődőket.
Október 4-én megszervezzük az észleld a Holdat nemzetközi estet, amelynek keretében értelemszerűen majd a Hold lesz a főszereplő.
Október 5-én a Hold és a Szaturnusz együttállásának megfigyelésére lesz alkalmunk, égi kísérőnk változatos krátereit fedezhetjük fel, illetve a Szaturnusz elkápráztató gyűrűit is megpillanthatjuk tiszta égbolt esetén.
A nemzetközi eseménybe online is be lehet csatlakozni a következő oldalon: https://100hours.online/,