A belső bolygók égi mechanikája
A gyermekek már alsó tagozatban ismerik a bolygók sorrendjét. Mindig úgy kezdődik a felsorolás, hogy Merkúr, Vénusz, Föld...
A Vénusz és a Merkúr közelebb keringenek a Naphoz, mint szülőbolygónk, a Föld. Ezen tulajdonságuk érdekes égi jelenségeket okoznak.
Mivel közelebb vannak a központi csillagunkhoz, mint mi, a két bolygó sohasem kerül túl távol tőle az égbolton sem. A Merkúr esetében a maximális szögtávolság 28°, a Vénusznál pedig 48° lehet. A két bolygó különböző sebességgel kering a Nap körül. Míg a Merkúr 48 km/s-es keringési sebességgel száguld, a Vénusz „csak” 35 kilométert tesz meg a Nap körül másodpercenként. A Merkúr nevét a római istenről kapta, az istenek hírvivőjéről, aki a leggyorsabb volt mind közül. A Merkúr bolygó pedig a leggyorsabb a bolygók sorában.
A különböző keringési sebesség miatt egymáshoz viszonyítva mindig máshol állnak a bolygók. Folyamatosan közelednek vagy távolodnak egymástól. Azt a pillanatot, amikor a legközelebb kerül látszólag tőlünk nézve az egyik a másikhoz, nevezzük együttállásnak. Fontos tudnunk, hogy ilyenkor valójában nem kerül közel egymáshoz a két bolygó, hanem csak közel egy irányban látszanak. Ezen jelenség csupán a földi nézőpontnak köszönhető, éppen úgy, mint amikor két ember elsétál egymás előtt.
A Vénusz elképesztő fényessége
A november végi együttállás látványosabb tagja a Vénusz, Naprendszerünk legfényesebb bolygója. Vajon miért ilyen elképesztően ragyogó a bolygó? Ikerbolygónk valójában nagyban eltér a Földtől. Mindössze méretében és tömegében hasonlít hozzá. Felszínén több mint 400 C°-os átlaghőmérséklet uralkodik, és 93 atmoszféra nyomás a mindennapos. Ilyen körülmények mellett az ólom könnyedén megolvad.
Extrém forróságát a légköre okozza, ami szinte teljes mértékben üvegházhatású gázokból áll. 96%-a ennek a hatalmas mennyiségű gáznak szén-dioxid, ami már kis gyakoriság esetén is óriási problémákat tud okozni a Földön. A Vénusz felszínét szinte teljes mértékben folyamatos felhőtakaró borítja. Ezek a felhők javarészt kénsavból állnak, aminek magas a fényvisszaverő képessége a látható fény tartományában.
A felhők fényvisszaverő képessége és a bolygó közelsége hatására nagyon fényes, és beragyogja a horizontunkat itt, a Földön. Sőt a legsötétebb éjszakákon akár még árnyékunk is látható a fényében.
A forró bolygók együttállása
A Naprendszer két legbelső bolygója november 25-én a Földről szemlélve közel kerülnek egymáshoz, a reggeli keleti égbolton. A két égitest csak távcső segítségével lesz látható szorosan egymás mellett.
25-én reggel 6:30 előtt a két planéta a keleti látóhatár fölött néhány fokkal lesz megfigyelhető. Észlelésük azonban már emiatt se lesz egyszerű feladat, még a legtapasztaltabbaknak sem. Mint azt a belső bolygók égi mechanikájából tudhatjuk, a Merkúr mindig rendkívül közel jár a Naphoz. Az említett 28°-os szögtávolság akkor következik be, amikor a Merkúr felszínének kb. fele van megvilágítva. Ha ez az érték ennél kevesebb vagy több, akkor még ennél is közelebb van a Merkúr központi csillagunkhoz.
25-én a parányi bolygó felénk néző oldalának mindössze 10%-a lesz megvilágítva. Ez azt jelenti, hogy rendkívül közel lesz a Naphoz az égen. Így csak közvetlenül napkelte előtt, a polgári szürkület végén lesz látható alig pár percig nagyon alacsonyan a horizont fölött.
A Vénusz pedig a mi szemszögünkből épp készül belépni a Nap mögé, így a központi csillagunk túloldalán, attól kicsit nyugatra (jobbra) látszik majd 99%-a megvilágítva, így egy teljes korongként ragyog egy távcsőben.
A Naphoz való látszó közelség miatt az észlelés felettébb nehéz lehet. Kötelező módon szükség lesz egy tereptárgymentes keleti látóhatárra. Ilyen lehet például egy olyan hegy vagy egy nagyobb sík mező, amelytől keletre nincs más domborzat vagy például a Hortobágy nyugati oldala. A tiszta látóhatár azért ilyen fontos, mert a két planéta mindössze 3°-ig emelkedik fel, mielőtt a felkelő Nap erős fénye elmossa a bolygók látványát.
Észlelési útmutató
A Vénusz és a Merkúr ekkor 1,1°-ra közelítik meg egymást. Ez sok amatőr csillagászati távcső látómezejének felel meg a legkisebb nagyítással, így egyszerre lesz látható benne a két égitest. A bolygók 6:15 és 6:30 között lesznek távcsőben megfigyelhetőek, azonban a nappali égen is érdemes próbálkozni észlelésükkel. 9:30 körül 24°-os magasságban lesznek pontosan egymás alatt a déli égen, a Naptól kicsivel jobbra, fölfelé.
A Vénusz -3,9 magnitúdós fényessége általában lehetővé teszi hogy fényes nappal is láthassuk, akár szabad szemmel is. Most azonban nem lesz könnyű dolgunk a Nap közelsége miatt, biztosan csak látcsőben vagy egy távcsőben fogjuk meglátni. A Merkúr mindössze +1,9 magnitúdójával jóval halványabb, de nem lehetetlen észrevenni, ha van egy elég nagy méretű, legalább 20-25 cm-es távcsövünk, amivel már előtte megkerestük a Vénuszt. Ekkor ugyanis a Vénusz 1,2°-kal a Merkúr alatt lesz, így, ha az megvan, akkor csak kicsit feljebb kell fordítanunk a távcsövet, hogy a Merkúrt is láthassuk.
Összegző
A bolygók nappali észlelése örömteli pillanat minden amatőrcsillagász számára. Kemény dió egy-egy ilyen megfigyelés, de meghozza a gyümölcsét. Néha akár könnyebb is, mint kora reggel a horizontot pásztázni, ahol nem biztos, hogy észrevesszük a bolygókat.
A Merkúr és a Vénusz 25-i együttállását mindenképp érdemes megtekinteni, akár fényképen is megörökíteni. Sok sikert minden erre vállalkozónak!
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász