Bár sokáig úgy gondolták, hogy nem tartalmaz küllőt, a modern infravörös megfigyelések végül felfedték a galaxis valódi szerkezetét. Ez a csillagrendszer nemcsak látványos, hanem a csillagászat fontos kutatási célpontja: a Seyfert-galaxisok közül a legfényesebb és legtöbbet vizsgált példány.
A galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1780-ban, majd ezután Charles Messier felvette a katalógusába. William Herschel egy sűrű csillaghalmazként azonosította az objektumot, legvégül fényképfelvételek alapján mutatták ki, hogy spirálgalaxis. Az átmérője kb. 90 000 fényév, ami a Tejútrendszer méretéhez hasonló, távolsága 35-50 millió fényév közötti, vagyis közelinek tekinthető galaxis.
Az M77 Seyfert 2. típusú galaxis, vagyis aktív galaxismagja van, és az ebbe a típusba tartozók közül is az egyik legfényesebb és legtöbbet kutatott példány. A Seyfert-galaxisok olyan spirálgalaxisok, amelyek magja rendkívül fényes és aktív (AGN – Active Galactic Nucleus). A mag sugárzása nem csillagoktól származik, hanem a központi szupernagy tömegű fekete lyukba hulló anyagtól.
Az M77 magját porfelhők erősen takarják, így látható fényben nem figyelhető meg, infravörösben és rádiótartományban azonban részletesen vizsgálható. Az itt található szupernagy tömegű fekete lyuk tömege több tízmillió naptömeg. A környezete által kibocsátott energia pedig röntgensugárzás, infravörös sugárzás és neutrínóáram is. Sőt: ez a negyedik ismert neutrínóforrás a Napunkat is beleszámítva.
Az M77 kulcsfontosságú célpont a galaxisok magjának fejlődését és az aktív galaxismagokat vizsgáló kutatásokban.
Az M77 9 magnitúdós, 6-7’-es ködösségnek látszik, de a spirálszerkezetének részleteit inkább csak fotókon lehet megcsodálni. Kis távcsőben elmosódott ködösség, míg nagyobb (40-50 cm-es) távcsövekben a rendkívül kis méretű spirálkarok is sejthetővé válnak. Sötét, fényszennyezéstől mentes észlelőhelyet javaslunk az észleléséhez.
A Cet csillagkép ősszel és télen a kora esti égbolton látható legjobban, ekkor az M77 is magasan jár.
Szerző: Király Amanda, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló