Ráadásul az óraátállítás első gyakorlati megvalósításában hazánknak fontos szerep jutott, tudniillik az első világháború idején az elsők között vezettük be az akkor merőben újnak számító nyári időszámítást (NYISZ).
Az első világháború a kezdeti villámháborús tervektől eltérően hamar anyagháborúvá alakult, ahol a merev frontok mögötti hátország teljesítőképessége döntötte el a harc kimenetelét (ki omlik össze hamarabb?). Az idő közismerten a nyersanyagokat nélkülöző Központi Hatalmak ellen dolgozott, így egyre égetőbbé vált az azokkal való takarékoskodás kérdése. Ennek egyik eszköze volt a Német Császárságban és az Osztrák–Magyar Monarchiában 1916-ban, április 30-án 23 órakor bevezetett Sommerzeit, azaz nyári időszámítás, vagyis hirtelen május elseje, 0:00 lett.
Az óraátállítás tálalása a Monarchia ikonikus „élczlapjában”, a Borsszem Jankóban. Így folytatódik: „Találmányom ugyanis azon alapszik, hogy én a nyári időszámítás ötletéből kiindulva nem elégszem meg az óramutató előretolásával, hanem az évszakokat tolom előre, illetve hátra. Tervem szerint január a régi júliusban kezdődnék, miáltal a leghidegebb hónapok a forró nyárra esnének. Az emberek az egész naptári telet nyári ruhában, szalmakalapban töltenék. A szénszükség megszűnne. Ezzel szemben a kánikulai hónapok a régi téli időszakra esnének. Júliusban élveznők a téli idény előnyeit, miáltal a hőség okozta balesetek is elkerülhetők lennének. Mindezekből világosan látható, hogy találmányom áldás lesz a szenvedő emberiségre nézve. Tisztelettel Zseni Manó. Cím: Budapest, Schxvartzer-intézet, I. em. 36-ik cella.”
Az intézkedés célja az volt, hogy az egyre korábban kelő napfelkeltét kihasználva növeljék az emberek világosban töltött óráinak számát. Gondoljunk bele: az ipari munkásság szempontjából többnyire mindegy, hogy a Nap hajnali 5-kor vagy 6-kor kel, viszont nem mindegy, hogy este 9-kor vagy 10-kor sötétedik: az előbbi során még valószínűleg aludtak, utóbbinál azonban még ébren voltak. Ezzel a közvilágításra fordítandó világítógáz, illetve egyéb nyersanyagok (főleg a szén) felhasználását kívánták csökkenteni a németek és a monarchia vezetése.
A háborút elvesztettük, azonban a ’16-os döntést hamarosan mások is követték, először a britek és a franciák, 1917-ben az oroszok, majd 1918-ban az amerikaiak is, pedig a háború abban az évben ért véget. A jenkik még szórólapokon is hirdették a háborús erőfeszítéseket segítő intézkedést:
A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a nyári időszámítás modern gondolata nem a háborút megnyerni igyekvő országoktól, hanem egy új-zélandi zoológustól, George Hudsontól származik, akinek a témában megjelent cikke szövevényes úton jutott el egy brit parlamenti képviselőhöz, William Willethez (a brit alsóház leszavazta a javaslatot).
Az első világháború után sokáig elhalt a kezdeményezés, a második világháború idején ismét előjött, majd megint eltűnt. Itthon az orosz megszállás során került elő ismét a gondolat, ezúttal is gazdasági „megfontolásokból”, az idézőjel nem véletlen. A Moszkvából bábként mozgatott, rákosista vezetés közismerten inkompetens és elvakult volt, ha az ötéves tervről volt szó, ennek kontextusában merült fel az óraátállítás eszköze. Rákosiék úgy gondolták, hogy a meghosszabbodott nappal által lecsökkent közvilágításra fordított energiát az alumíniumtermelés fokozására lehet majd használni, örömet okozva ezzel a moszkvai elvtársaknak.
Az Egyesült Államokban tagállami szinten lehetett dönteni az ügyben, ez azonban kaotikus állapotokhoz vezetett, így 1966-ban a washingtoni központi kormányzatnak kellett közbelépnie, ami továbbra is tagállami hatáskörben hagyta az óraátállításról való rendelkezést, azonban kötelezően megadott dátumokkal az átállásra vonatkozóan.
A ’70-es évek energiaválsága (egyébként részben ebbe az olajválságba bukott bele a Szovjetunió) ismét népszerűvé tette az ötletet, és a nyugat-európai országok fokozatosan bevezették a NYISZ-t, ugyanakkor változó időpontokkal. Az orosz megszállás alatt álló kelet-európai államok hamarosan követték a nyugat-európai országokat, Magyarországon 1980. április 6-án.
A rendszerváltás után az Európához (vissza)térő Magyarország is csatlakozott ahhoz a közös európai döntéshez 1996-ban, ami egységesítette az óraátállítást: eszerint minden év március utolsó vasárnapján állítjuk az órát előre és október utolsó vasárnapján vissza.
Az óraátállításnak azokban az országokban van értelme, ahol a nappalok hossza jelentősen változik az év során, ez pedig alapvetően a térítőktől a pólusok felé igaz. A fenti térképen ezért piros Afrika nagy része és az egyenlítő menti országok: ott sohasem volt szükség óraátállításra. A narancssárga területeken valaha volt, de mára megszűnt az óraátállítás, a kékekben pedig a mai napig van. Látszik, hogy Ausztráliában és az USA-ban ez tagállami hatáskör.
Az EU 2018 óta tervezi, hogy megszünteti az óraátállítást, azonban a koronavírus és a jelenlegi ukrajnai orosz invázió miatt a kérdés egyelőre lekerült a napirendről.
Az óraátállításnak van kimutatható költségcsökkentő hatása, 2017-ben az MVM jelentése szerint hazánk 0,32%-ot spórolt vele a teljes energiafelhasználáshoz képest, ami nem tűnik soknak, pedig egy 40-50 000 fős város éves áramfelhasználásának felel meg. A rendőrség cáfolta, hogy az óraátállítás miatt több közúti baleset történne. A nyári időszakban az óraátállítás segít abban, hogy este tovább tudjuk élvezni a napos időt, valamint természetesebbnek hatnak a téli és a nyári napok fényviszonyai.
Hátránya természetesen az, hogy a tavaszi átállás során egy órával kevesebbet tudunk aludni, illetve az ember „biológiai órája” csak napok alatt veszi tudomásul a szomszédos időzónába kerülést.
A kérdés eldöntését az Olvasóra bízzuk. A szerző személy szerint az óraátállítás mellett teszi le a voksát.
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló