Október 21-én, kedden éjjel érdemes lesz az eget kémlelni: ekkor tetőzik az Orionidák meteorraj, az év egyik legszebb, leggyorsabb és leglátványosabb hullócsillagraja. Az aktivitás október 2. és november 7. között tart, de a legintenzívebb időszakra keddről szerdára virradó éjjel számíthatunk. A maximum idején, ideális körülmények között óránként akár 20 meteort is megpillanthatunk.
Honnan jönnek? Mi közük a Halley-üstököshöz? Hányan érkeznek? Miért olyan sebesek? Honnan, mikor, hogyan érdemes őket megcsodálni? Eredjünk az Orionidák nyomába!
A hullócsillagok varázsa
Kevés égi jelenség ragadja meg annyira a képzeletünket, mint a hullócsillagok. Bár nevükben „csillag” szerepel, valójában apró porszemek és kavicsok, amelyek a világűrből a Föld légkörébe zuhanva felizzanak és elpárolognak. Egy-egy ilyen meteor csupán néhány másodpercig látható, mégis hatalmas utat tesz meg, és a felülete több ezer fokos hőmérsékletet ér el. Az év során több ismert meteorraj is átszeli a bolygónk pályáját, ám mind közül az Orionidák az egyik legérdekesebb őszi látványosság, gyors, fényes meteorjaival és legendás eredetével.
1. Ábra. Egy fényesebb Orionida. 2024. október 22-én 112 km magasan lépett be a légkörbe, 105 km magasságban semmisült meg. Sebessége 62 km/s volt, és 1,49 másodpercig volt látható. Forrás: noakobservatory.gr
A Halley-üstökös öröksége
Mi köze egy meteorrajnak egy üstököshöz? Nagyon is sok. Egy meteorrajt alkotó sok millió porszemcse 90-95%-ában egy konkrét üstökös hátrahagyott porcsóvájából származik.
Az Orionidák meteorraj apró porszemcséi a híres 1P/Halley-üstökös nyomában haladnak. Amikor a Föld minden év októberében keresztezi az üstökös pályáját, ezek az égi porszemek belépnek a légkörbe, ahol a közegellenállás hatására felizzanak, és fényes, gyors meteorokként tűnnek fel, ioncsatornát húzva az égen. Ugyanúgy a Halley-üstökös adja a májusi Éta Aquaridák raját is. A két meteorraj tehát ugyanazon szülőégitest „gyermeke”.
A Halley-üstökös elnyúlt ellipszispályáján több mint 75 év alatt kerüli meg egyszer a Napunkat. Legutóbb 1986-ban tette nálunk (azaz napközelben) tiszteletét. Jelenleg a naptávolpontját már két éve elhagyva, még mindig a Neptunuszon túl rója égi útját. Legközelebb 2061-ben merészkedik be újra Naprendszerünk belsejébe. Mégis, hátrahagyott hírnökeivel, az Orionidákkal (és az Éta Aquaridákkal) évről évre találkozhatunk.
A radiáns Orion
A meteorrajok elnevezése mindig annak a csillagképnek a nevéből ered, ahonnan a meteorok kiindulni látszanak az égen. Ezt a pontot nevezzük radiánspontnak. Látszólag innen „sugárzanak szét” a hullócsillagok, mint ahogyan az esőcseppek is egy irányból látszanak érkezni felénk, amikor autózunk az esőben.
A radiánspont az Orion „vállánál”, a vörösen izzó Betelgeuze csillag közelében található. Az Orion csillagkép az égbolt egyik legjellegzetesebb alakzata, amelyet a téli hónapokban bárki könnyen felismerhet. Három fényes csillaga, az Orion öve, szabályos sorban feszül az égen, alattuk pedig halvány, fátyolos fényfoltként sejlik fel az Orion-köd, a csillagkeletkezés egyik legszebb és legjobban tanulmányozott régiója.
50 lett. Maradhat?
A maximális óránkénti meteorszám, az úgynevezett ZHR (Zenithal Hourly Rate) értéke tipikusan 20 körül alakul, vagyis ideális, sötét ég alatt és teljesen derült idő esetén ennyi hullócsillagot láthatnánk óránként. Városi fények között ez persze kevesebb, 5–10 körüli lehet, de még így is látványos őszi égi műsorban lehet részünk.
7. ábra. Az orionidák időbeli beesésének eloszlása a kép közepén követhető nyomon a 2024. október 15. – október 25. időszakban. FORRÁS: a globalmeteornetwork.org napi képeiből az animációt a szerző készítette
A raj aktivitása meglepően hosszan tart: már október 2-től egészen november 7-ig megfigyelhetők rajtagok. Bár a tetőzés október 21-én éjjel várható, az Orionidák híresek arról, hogy lapos, elnyúlt maximumot produkálnak, vagyis a csúcs körüli napokban is hasonlóan sok meteort láthatunk. Így aki a 21-i éjszakáról lemarad, az előtte vagy utána néhány nappal is bátran próbálkozhat.
Az Orionidák olykor a csillagászokat is megtréfálják: például 2006-ban hirtelen felfutott az aktivitás, és óránként 50–70 meteor is feltűnt az égen. A következő néhány évben (2007–2009) szintén erősebb hullásokat figyeltek meg, ami a Halley-üstökös egy korábban hátrahagyott, sűrűbb porfelhőjének Földdel való találkozásával magyarázható. 2025-ben nem várhatunk hasonló kitörést, de az Orionidák mindig tartogatnak meglepően fényes és gyors hullócsillagokat. A türelmes észlelők bizonyára idén is elnyerik jutalmukat.
A sebesség megszállottjai
Az Orionidák a leggyorsabb meteorok közé tartoznak: a Halley-üstökösből származó porszemcsék másodpercenként 66 kilométeres sebességgel is száguldhatnak a Föld légkörén keresztül. Ez több mint 200 000 km/óra – nagyjából kétszázszor gyorsabb, mint egy átlagos repülőgép!
8. ábra. Az orionidák térbeli és főleg sebességbeli eloszlása a kép közepén követhető nyomon a 2024. október 15. – október 25. időszakban. FORRÁS: a globalmeteornetwork.org napi képeiből az animációt a szerző készítette
E hatalmas sebesség miatt a meteorok gyakran hosszú, fényes csíkot húznak maguk után, égre rajzolt nyomuk akár több másodpercig is látható maradhat. Bár az Orionidák nem mindig a legnépesebb raj, gyorsaságuknak és fényességüknek köszönhetően minden évben az egyik leglátványosabb őszi meteorjelenséget kínálják.
Egy kis észlelési segédlet a meteorok megfigyeléséhez
Az, hogy végül hány Orionidát látunk, nemcsak tőlük, hanem tőlünk is függ. Főleg ha kitartóan, akár órákig vadásszuk a rajtagok érkezését, hasznos jó meleg öltözettel, kis étellel, termoszban forró teával készülnünk.
Nem pontosan az Orion csillagkép irányába érdemes felfelé nézni, hanem attól 45-135 fokos távolságú égterületekre. Konkrétan hova nézzünk várakozás közben? Mindenhova és sehova! Próbáljuk kiterjesztett figyelmünkkel az egész látómezőnket érzékelni, nem konkrét pontra, inkább a mozgásokra koncentrálva. Persze ezzel a fajta nézéssel az égbolton átsétáló összes műholdat és repülőt is be fogjuk gyűjteni, de ezellen még a gyakorlat sem segít sokat.
Másnapra beállt a nyakad, pedig egy percet sem érintette a párnád? Nem tartottál szünetet. A nyakadnak fárasztó a várakozva semmittevő fejedet mereven felfelé tartani. E természetfigyelő , de nem természetes pozícióból időnként térj vissza a földre! Sétálj egy-két percet, csacsogj a szomszédoddal a földönkívüli élet és a kockára fagyás lehetőségeiről, igyál néhány korty forró teát a termoszodból, majd újult erővel visszatérhetsz az égboltkémleléshez. Lehetőleg ne egyedül legyél kint az égbolt alatt, és semmiféleképp se szundíts el, mert veszélyesen kihűlhetsz!
Egy meteorraj érkezése remek közösségi eseménnyé is válhat, azonban kihívásokat is rejteget. Ha valaki hullócsillagot lát, ezt szeretné azonnal megosztani a jelenlévőkkel. Ilyenkor egy amatőrcsillagász valószínűleg azt fogja kiáltani, hogy „Top!”. Természetes reakció folytán a hangforrás irányába fogunk fordulni, nagy eséllyel lemaradva a meteorról. Főleg az olyan gyorsan érkezőkről, mint az Orionidák. Igyekezzünk átszoktatni magunkat a rögtön felfelé tekintéshez! Megéri kissé késve is a csak a szemünk sarkából észrevett meteor irányába fordulni. Időnként a már régen fényesen elporladt nagyobb porszemcse még hosszú másodpercekig izzó ioncsatornájában gyönyörködhetünk.
Ha semmi esetre sem tudjuk nélkülözni mobiltelefonunkat, vegyük le a képernyő fényerejét minimálisra. És főleg, ne fotózzunk vakuval! Ha valaki a szemedbe villant, a következő hosszú percekben csak azzal lesz elfoglalva a pupillád, hogy újra alkalmazkodjon a sötéthez.
És mi lesz a jutalmunk azonkívül, hogy úgy érezzük, egy pillanatra közelebb kerültünk az Univerzum rejtelmeihez? Az, hogy több száz éves hagyományt követve minden egyes hullócsillag megpillantása után kívánhatunk valamit. Fekete öves meteorészlelők már kész listával érkeznek. Piros szigetelő szalaggal elhalványított észlelőlámpájuk fényében szorgalmasan kipipálják a jókivánságra érdemes rokonaik, barátaik, majd ismerőseik nevét is.
Az ideális Orionidák-észlelés
A Hold aktuális fázisa jelentősen befolyásolja a meteorrajok észlelhetőségét. Minél nagyobb felületét látjuk megvilágítva hűséges égi kísérőnk arcának, annál több és annál fényesebb hullócsillagot töröl le az égboltról a légkörön szóródó ezüstös fényével.
A tavalyi maximum napján az Orion csillagkép előtt egy órával kelő 74%-os Hold nem segítette a csillaghullás észlelését.
Idén a meteorhullás október 21-i maximuma pontosan újhold (1-2% közeli fázis) idejére esik, így ideálisak lesznek a feltételek az észlelésre. Legalábbis a holdfázis szempontjából.
Legjobb, ha városi fényektől minél távolabb, jó horizontú, magas épületektől és fáktól távoli tisztáson telepszünk le. Kedd este 23 óra után már garantáltan felkel az Orion csillagkép, és lassan kúszik felfelé, keletről déli irányba. Ekkortól jó ha mi is az égbolt felé fordulunk (nem pontosan a csillagkép irányába), és türelmesen várunk. Minél tovább, akár a hajnalpírt is megvárva észlelünk, annál nagyobb esélyünk lesz elkapni egy-egy gyorsabb, fényesebb rajtagot.
Jönnek!
Gyönyörű, ahogy áthúznak a fejünk felett? Lehet kívánni? Igen, de emellett az Orionidák segítségével átérezhetjük a helyünket is az utazóktól zsongó Naprendszerben.
Hullócsillag-vadászatra fel!