A Merkúr nehezen megfigyelhető égitest. Ennek oka az, hogy az összes bolygó közül a Merkúr kering legközelebb Napunkhoz, így a Földről nézve sohasem távolodik tőle el (részletesebb magyarázatért lásd áprilisi cikkünket. ).
A helyzetet tovább rontja ennek egy következménye: mégpedig az, hogy a nap közelsége miatt nem sok időnk van napnyugta előtt/után elvégezni a megfigyelésünket, nem beszélve a horizont közeli levegő zavaró áramlásairól, ami miatt gyakran teljesen elmosódott, élvezhetetlen pacának tűnik csupán a Naprendszer paránya. Lássuk csak, mit írt Gyuricza István július 11-i észlelésekor (ez az észlelés egyben a borítóképet is szolgáltatja):
Mivel vészesen közeleg a Nap irányába a Merkúr, így időszerűnek éreztem a bolygó észlelését. A szél néha kellemetlenül zavarta az észlelést, emiatt gyakran maszatosra kente a bolygó képét. Vizuálisan komoly nagyítás kell a részletek észrevételéhez, hisz mostanra már elég kicsi a látszó mérete. A fázisán kívül semmi más részletet nem tudtam megpillantani.
Nem igazán jó kilátások! S valóban, az egyszeri amatőrcsillagász hasonló problémákba ütközik a Merkúr-megfigyelés során, amint azt számos példa igazolja.
Jelen helyzetünkön segít a nappali csillagászat. Elve a következő: a Merkúr látszó fényessége a napokban nagyjából 0 magnitúdó, vagyis a fényes Vega csillagéval megegyező. Ez lehetővé teszi, hogy távcsővel a nappali égen is megpillanthassuk – igaz, a megkeresése nem könnyű. Ebben a videóban látható például egy nappali felvétel a Merkúrról.
A kedvező láthatóság körülbelül e hó 18-ig tart, vagyis használjuk ki a rendelkezésre álló két ideális hetet!
A nappali Merkúr-észlelés menete
Először is: természetesen ez a Vénuszra egyaránt alkalmas módszer.
A Merkúr pontos égi pozícióját a csillagászok előre kiszámolják, percre pontosan tudható, hogy mikor merre jár egy adott égitest. Ehhez az alábbi táblázatban felsorolt koordinátái nyújtanak segítséget.
A bal oldali oszlopban láthatjuk az adott napokat, s ezekhez a napokhoz kapcsolódnak sorban az információk. A Right Ascension nevű oszlopban a rektaszcenziókat sorolják fel, a Declination oszlopban a deklinációkat. Nem kell félni: az égen a rektaszcenzió pontosan ugyanaz, mint a földgömbön a hosszúsági körök, a deklináció pedig ugyanaz, mint a szélességi körök. Például Budapest nagyjából az északi szélesség 47. fokán és a keleti hosszúság 19. fokán fekszik. Ha Magyarország a csillagos égen lenne, akkor a deklinációja +47 fok lenne, a rektaszcenziója pedig 01h 16m, vagyis 1 óra 16 perc.
Megjegyzés: a linkre kattintva az első kis táblázat, amit meglátunk, a Nap éppen aktuális (percre pontos) helyzete, talán a legegyszerűbb azt használni.
Van ám egy ugyanilyen táblázat a Napról is (itt).
Ezen a ponton meg kell említeni, hogy a továbbiakban szükség lesz napszűrő fóliára. Ugyan van olyan módszer, amelyikkel nem lenne szükség erre, de az olvasók szeme világa érdekében és a felelősségteljes újságírás követelményei miatt ezt a módszert sajnos nem közöljük, biztonsági okok miatt.
Miután felszereltük a távcsőre a napfóliát, állítsuk be a Napot. Ezután olvassuk le, milyen pozíciót látunk a távcső osztott körein.
Nem azt fogjuk látni, amit a táblázatból leolvasunk, és ez nem is baj. A lényeg a kalibráció: ha a valóságban például a Nap rekta = 10h 15m, dekli = +20 foknál jár, de nálunk RA = 11h 30m, D = +19 fok, akkor tudjuk, hogy a mi távcsövünk minden koordinátáját a valódinál 1h 15m rektaszcenzióval többnek, és 1 fok deklinációval kevesebbnek mutat. Ehhez kell majd viszonyítanunk a Merkúrt!
Vagyis, ha a Merkúr elvileg a RA = 12h 30m, D = +45 fok pozícióban van, nekünk távcsövünkkel a RA = 13h 45m, D = +44 fok pozícióra kell állnunk (ekkor már természetesen nem lesz szükség a napfóliára, hiszen a Merkúr egyáltalán nem fényes).
Fontos tipp: a Nap keresésekor kupakoljuk le a keresőtávcsövet, mert a fókuszált fénye megégethet minket!
Persze a Merkúr nem lesz azonnal a keresőtávcsőben. Használjunk kis nagyítást (20-40-szeres bőven megfelelő), és finoman „keresgéljünk” a megadott koordináta környezetében, lassan pásztázva a környéket. Ha nem járunk sikerrel, állítsuk be újra a Napot, ellenőrizzük, hogy jól számoltuk-e ki az eltérést, jól adtuk/vontuk-e ki a számokat, és állítsuk be újra a Merkúrt, majd ismét pásztázzunk. Ha szerencsénk van, így megtalálhatjuk.
Keresőtávcsövet nem érdemes használni, mert a Merkúr a nappali égen ahhoz túl halvány.
Összességében ez tehát a nappali Merkúr-észlelés menete (ami, ismételten, lehetne akár a Vénuszé is, bár az gyakran látszik a keresőtávcsőben is). Kezdőknek talán kicsit ijesztő, de érdemes megpróbálni, mert nem annyira nehéz, mint elsőre tűnik, a gyakorlás pedig itt is csak az előnyünkre válik. Ha valaki képes a nappali égen megtalálni a Merkúrt, az már tulajdonképpen nem is teljesen kezdő amatőrcsillagász, szóval ez tekinthető egyfajta „felnőtté válási rituálénak” is!
Végül néhány szép Észlelésfeltöltős rajz és fénykép a Merkúrról, biztatóul kedves olvasóinknak:
Sok sikert és derűs élményeket kívánunk minden elszánt Merkúr-észlelőnek!
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló