Tudunk egyet s mást az újkori tudományos, kulturális életről, a reneszánszról, a katolicizmusról és a reformációról. Tudjuk, hogy ebben az időszakban számos olyan tudós létezett, akik – mondhatni – felforgatták a világ rendjét. És jegyezzük meg: jól tették. Kibillentették a gondolkodást, a világnézetet a stagnáló állapotából, helyébe pedig valami radikálisan újat hoztak.
Ilyen volt Nicolaus Copernicus (Mikolaj Kopernik, magyarosan Nikolausz Kopernikusz), aki 550 évvel ezelőtt, 1473. február 19-én született egy lengyelországi kisvárosban, Toruńban. Tehetős családban nőtt fel, ezért a krakkói egyetemen egyházjogot tanulhatott. Tanulmányait később Bolognában folytatta, ahol kapcsolatba került a csillagászattal. Bologna után Padovába ment tanulni, és még itt sem a csillagászatot célozta meg, hanem az orvostudományt és a jogot. Humanista szellemiségű diák lévén, ugyanúgy érdekelte a természettudomány és a filozófia is. Miután visszatért Krakkóba, a csillagászat még akkor sem állt tevékenységének középpontjában, bár a háttérben foglalkozott vele. Valahol ezekben az években kezdődik el az a történet, amely később egy nagyhatású paradigmaváltást hozott a világnak.
Copernicus (forrás: Wikimedia commons)
Alapkőletétel, vagyis az első kézirat
Krakkói éveiben kezdi el írni első kéziratát, a Commentariolust, amelyet 1507 körül fejez be. Ebben az írásában már előrevetíti későbbi híres munkájának lényegét. A kézirat előtörténetéről nem tudunk semmit. Feltételezhetjük, hogy már korábban elkezdte őt foglalkoztatni a fizikai világ szerkezete. Már ebben az írásában megjelenik a „rendbontó” elmélet, miszerint a Nap van az akkor elképzelt és ismert világ középpontjában, nem pedig a Föld. Tudniillik az ókortól fennálló ptolemaioszi világnézet, miszerint a Föld a világ közepe (geocentrikus világkép) az egyedüli és értelmes magyarázatot adta az égitestek mozgására. Vagyis egy mozdulatlan Földről szemlélve a Nap valóban fölkelt és lenyugodott. Viszont a ptolemaioszi rendszernek voltak hibái és ellentmondásai (pl. a retrográd mozgás), amit nehéz volt megmagyarázni. Kopernikusz ezekre a hibákra fókuszált, és rájött, hogy a rendszer „nem elég tökéletes”. Megpróbálkozott ugyan a korábbi adatok korrigálásával, de nem tudta feloldani az ellentmondásokat, ezért inkább új alapokra helyezte az egész rendszert.
A Commentariolusban tehát tömören, lényegre törően fejti ki gondolatait egy heliocentrikus, vagyis napközpontú világnézetről. De pontosan mit is?
Feltételezése szerint:
- minden égitest pályája megkerüli a Napot
- a Föld ugyanolyan bolygó, mint a többi, tehát ugyanúgy kering a Nap körül
- nem a csillagos égbolt fordul 24 óránként a Föld körül, hanem a Föld fordul meg ez idő alatt saját tengelye körül
Feltételezéseit matematikailag is szerette volna bizonyítani. De ekkor még a teleszkópok és szextánsok előtti világban járunk, ahol a legfejlettebb csillagászati mérőeszköz a triquetrum (rúdhármas) volt.
Triquetrum (forrás: Wikimedia commons)
Úton. A De revolutionibus és annak fogadtatása
Az első kézirat után szeretett volna egy másikat, amelyben jobban kifejti méréseit, megfigyeléseit. Így jutott el fokozatosan későbbi főművéhez, amelynek címe: De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásairól). Kutatásait kezdetben diszkréten kezelte: csak szűk baráti körben osztotta meg új világnézetét. Híre mégis eljutott Wittenbergbe, ahol az egyetemen Georg Joachim Rheticus matematikaprofesszor felfigyelt az új elméletre, olyannyira, hogy elutazott Lengyelországba, és éveket töltött Kopernikusz mellett, tanítványaként. Az ő érdeme, hogy az új világnézet nyilvánosságra, illetve nyomtatásra került.
A De revolutionibus nem sokkal Kopernikusz halála előtt, 1543-ban jelent meg, és felkavarta a tudományos világot, ezáltal a csillagászat egy új korszakba lépett. Addig még nem volt olyan mű, amely ennyire erőteljesen szembement volna a hagyományokkal és ezáltal az egyházi tekintéllyel. Valóban, ez a mű nagy port kavart az egyházi körökben: nemcsak a katolikus egyház ellenezte az új nézetet, hanem még a reformációt elindító Luther Márton is. Szerinte „ez a bolond az egész csillagászatot meg akarja fordítani, ám a Szentírás azt mondja, hogy Józsué a Napot állította meg és nem a Földet”. Tudni kell ugyanis, hogy akkoriban a Biblia szövegeit szinte tudományos tézisekként kezelte az egyház. Tehát elképzelhetetlennek tartották azt a feltevést, hogy esetleg a Föld mozogna, méghozzá a Nap körül.
Jean Calvin (magyarosan Kálvin János) Lutherrel ellentétben Kopernikusz mellé állt: szerinte akinek tehetsége van, annak kötelessége is művelni ezt a tudományt, mivel ez is az Istenről mint Teremtőről tudósít, ugyanis a teremtés Isten egyfajta tükre.
Tycho Brahe, az ismert dán csillagász szintén kétkedve fogadta a kopernikuszi gondolatokat. Elfogadta ugyan, hogy a bolygók a Nap körül keringenek, azt viszont teljességgel ellenezte, hogy a Föld is bolygó. Vagyis az ő értelmezésében a Nap a bolygókkal együtt keringett a Föld körül.
Johannes Kepler, aki néhány hónapig Tycho Brahe tanítványa volt, már teljes mértékben Kopernikusz nézeteit viszi tovább. Felhasználva Brahe megfigyeléseit, részletesebb és pontosabb számításokat végzett a bolygók mozgásáról.
Galileo Galilei a saját maga készítette távcsövével pontosabban meg tudta figyelni a bolygókat és azok mozgását, ami által a heliocentrikus világkép mellett talált bizonyítékokat.
Az addigi „bibliai alapokon” nyugvó geocentrikus világképet, amelyen keresztül az egyház képviselte és biztosította a világ stabil rendjét, megingatni látszott ez az új nézet. Nem hiába érezte ezt a katolikus egyház veszélyes kihívásnak a tekintélye ellen. Ha egy ilyen fontos dologban megkérdőjeleződik az egyház tekintélye, akkor talán más területen is meginoghat a hatalmi struktúra. Határozottan kellett tehát fellépnie ezen eretnekség ellen. Kopernikusz, művének publikálása után azonnal bekövetkezett halála miatt megúszta a „számonkérést”. Giordano Bruno, domonkosrendi szerzetes, aki szintén szimpatizált az új világnézettel, többek között ezen nézetei miatt is 1600-ban a máglyán végezte. Galileit 1633-ban szintén elítélte az egyház. Ő máglya helyett csupán börtönt, majd később házi őrizetet kapott, amennyiben visszavonja heliocentrikus tanait.
Az egyház, minden igyekezete ellenére sem tudta visszazárni a szellemet a palackba. A kopernikuszi fordulat nem csak a csillagászatban, hanem a természettudomány egyéb területein, sőt a filozófiában és a teológiában is katalizálta a világ megismerésének folyamatát.
De revolutionibus, Nürnberg, 1543-as kiadás (forrás: Wikimedia commons)
Kárpát-medencei recepciója
A 16–17. század folyamán több alkalommal kiadták Kopernikusz főművét. 1543-ban a nürnbergi nyomdában jelent meg először, ezt követte 1544-ben a wittenbergi kiadás, majd később az 1566-os bázeli kiadás. Egyes kutatások szerint az első kiadásból 277 példány, az 1566-os kiadásból pedig 324 példány maradt fenn. Ezekből a Kárpát-medencében 15 darab volt fellelhető az újkorban. Ebből pedig 6 regisztrált példány maradt az utókorra.
Az évszázadok során főként a jezsuiták rendelkeztek a legtöbb példánnyal, de alig volt szerzetesrend, amelyek valamelyik rendházában ne lett volna meg Kopernikusz műve. A nagyszombati jezsuita kollégiumban több példány is megtalálható volt. Az eperjesi katolikus plébánia könyvtárában is fellelhető volt a kötet. De nemcsak egyházi közegekben volt jelen, hanem a tehetősebb világi humanisták körében is.
Folyamatosan gazdát cseréltek a kötetek, ezért időnként nehéz őket követni. Mivel fontos műről van szó, egy-egy könyv sorsa is érdekesen alakult. Például Zsámboky János humanista filológus könyvtárának jegyzékében is találtak egyet, ami aztán a nagyszombati jezsuitákhoz került. Később pedig az egyetem könyvtárában katalogizálták. A kötet ma pedig Debrecenben található.
A források szerint Erdélyben is megfordult néhány Kopernikusz-kötet: például Michael Weiss brassói főbíró könyvtárában, amelyet 1608-ban a város evangélikus gimnáziumának adományozott. A kötet nagy valószínűséggel elpusztult az 1689-es tűzvészben.
Az 1543-as kiadásból található egy példány, amely ma a kolozsvári Akadémiai Könyvtár tulajdona. Ennek legelső tulajdonosa egy krakkói egyetemre járt férfi, Krasznai Ferenc volt 1550-ben. Ezután került át Árkosi Benedekhez, aki Páduában tanult, majd a kolozsvári unitárius kollégium tanáraként és orvosként működött. Ez a kötet azért fontos, mivel ez alapján készült el az oklándi unitárius templom kazettás mennyezetén az egyik kazetta.
Kopernikusz egy eldugott székely kisfalu mennyezetén
A nagy tudománytörténeti hatásokon túl érdekes lehet, hogy hogy jut el Kopernikusz heliocentrikus világképe egy székelyföldi kisfalu kazettás mennyezetére. Oklánd falu a homoródmenti térségben, Székelyudvarhely közelében, Hargita megyében, Erdélyben található. Temploma a 13. században épülhetett, román és gótikus elemeket is tartalmaz. Az eredetileg katolikus templom a reformáció után máig unitárius templomként működik. A templom egyik érdekessége az eredeti állapotban lévő kazettás mennyezete, amit 1771-ben, illetve 1786-ban Elekes András asztalosmester festett. A számos érdekes kazetta közül, amelyek az egyes csillagképeket jelenítik meg, talán csak az avatott szemnek tűnik fel az egyik kazetta, amelyen a heliocentrikus világkép látható.
A jelenlegi unitárius lelkész lelkesen mesélte el a kazetta történetét. A kazettát a 18. századi helyi pap, Kuti András rendelte meg, aki valószínűleg az unitárius kollégium könyvtárában juthatott az Árkosi Benedek által birtokolt Kopernikusz-kötethez. Ez alapján készítette el a kazetta tervét, amit az asztalosmesterrel elkészíttetett.
A kazettán láthatjuk a SYSTEMA COPERNICANUM feliratot, amely ábrázolásában a heliocentrikus rendszert jeleníti meg az akkor ismert bolygók (Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter, Szaturnusz) pályáival együtt, középen a Nappal (S). Egy latin feliratot is olvashatunk a kazettán: „DELINEABAT ANDREAS KUTI / RECTOR SCHOLAE H. OKLAND” („Rajzolta Andreas Kuti, H. Oklánd iskola rektora”).
Az oklándi templom kazettás mennyezete – a heliocentrikus ábrázolás (saját fotó)
A Copernicus-kazetta nagyított változata (saját fotó)
Az oklándi unitárius templom belső tere
Kopernikuszi fordulat a fejekben
20 év múlva lesz 500 éves a kopernikuszi paradigmaváltás. Azóta már mindenki számára egyértelmű, hogy a Föld kering a Nap körül, annak ellenére, hogy az optikai illúzió továbbra is az, hogy a Nap „felkel” és „lenyugszik”. Kopernikusz merész elgondolása arra is ösztönözhet minket, hogy hogyan viszonyuljunk az éppen érvényben lévő világnézetünkhöz. Visszatekintve a történelemre, tudjuk, hogy a nagy paradigmaváltások mozdították előre a tudomány és a világ fejlődését. Mégis, olykor a vallási, filozófiai és tudományos dogmatizmusunk komfortzónájából hajlamosak vagyunk markáns véleményeket formálni egy olyan világegyetemről, amelynek 95%-nyi anyagát és energiáját nem is ismerjük.
Az ókori bölcsek óta tudjuk, hogy a filozofálás kezdete a csodálkozás. Talán ezzel a szemlélettel érthetjük meg legjobban Kopernikusz élményét is, amikor ezt írja: „A rendezettség mögött tehát a világ csodálatos szimmetriája rejtőzik. Tiszta harmónia uralkodik a szférák mozgásában és méretében, amely másképpen fel sem fogható. [...] Mindezen jelenségek ugyanazon okból következnek, vagyis a Föld mozgásából.”
Szerző: Diószegi Orsolya, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló