Ez nem véletlen, hiszen az immáron 65 éve működő űrügynökség sikerei szinte beleivódtak az egyszeri ember mindennapjaiba, s emellett NASA feliratú ruhák és ajándéktárgyak formájában még olyasvalakikhez is eljutottak, akik nem kifejezetten érdeklődnek a csillagászat vagy az űrkutatás iránt. Túlzás nélkül jelenthetjük ki tehát, hogy a NASA olyan szimbólummá vált, amelyet szinte mindenki ismer. Nézzük meg, melyek az elmúlt 65 év legjelentősebb eredményei!
Az 1958-ban az Amerika Egyesült Államokban megalapított NASA a National Aeronautics and Space Administration kifejezés mozaikszavaként terjedt el, amelyet magyar nyelvre a következőképpen fordíthatunk: Nemzeti Repülési és Űrkutatási Hivatal. Ezen űrügynökség megalapításának célját képezték az alapkutatás jellegű küldetések, amelyek a világűr mélyebb megismerésére irányulnak.
A NASA megalapítását békés szándékaival ellentétben mégis a hidegháború, illetve a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kiélezett űrverseny inspirálta. Az 1957-es évben ugyanis a szovjetek felbocsátották a Szputnyik–1 műholdat, ezzel saját oldalukra billentve a verseny mérlegét annak ellenére, hogy az amerikaiak is már közel 20 éve folytattak rakétatechnológiai kísérleteket. Az akkori amerikai elnök, Dwight David Einsenhower a válságot elhárítandó, 1958. október 1-jén formálisan is létrehozta a NASA szervezetét.
A napjainkban több tízezer alkalmazottat foglalkoztató NASA az űrkutatásnak rendkívül sok területén tevékenykedik, és jár a világ élén, amelyek közül a teljesség igénye nélkül kiemelten jelentősek a
következő irányok:
- űr- és rakétatechnológiai műszerfejlesztés
- Föld-kutatás a világűrből
- emberes űrrepülések
- a Nap és a bolygóközi tér kutatása
- bolygókutatás és „a Naprendszer meghódítása” különböző hullámhossztartományokon működő űrszondákkal
- a földön kívüli élet kutatása
- tudományos ismeretterjesztés, oktatás
Ezek közül bővebben emlékezünk meg a vastagon szedett területekről.
1. Föld-kutatás a világűrből
A Földünk mélyebb megismerését célzó űrprogramok napjainkban nem a csillagászat, hanem a geofizika tudományterületét képezik, s a NASA ebben a tekintetben is a világ élén jár. Ezeknek a kutatásoknak a fő célja többek között a Föld mint bolygó vizsgálata, a légköri ózonmennyiség eloszlásának pontosabb kimérése, a klímaváltozás modellezése, a természeti katasztrófák esetleges előrejelzése, a távérzékelés, a navigációs rendszerek fejlesztése, illetve egyéb meteorológiai kutatások.
A Földet vizsgáló egyik legismertebb NASA-műhold az 1972-ben felbocsátott Landsat műholdegyüttes volt, amelyet az óceánok kutatására specializált Geosat műhold követett a sorban. Szintén az óceánok tulajdonságait vizsgálja a NIMBUS–7 nevű műhold is. A földfelszín minél nagyobb felbontású mintavételezésére bocsátotta fel a NASA a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) műholdjait, amelyek a Föld egész területét vizsgálják, nem csak az Amerikai Egyesült Államok területét. Megemlítendő az Explorer–1 műhold is, amelyet a NASA első geofizikai műholdként bocsátott fel. Ennek legfontosabb eredményei közé tartozik a Föld van Allen-öveinek (a magnetoszféra) felfedezése, amelyek tóruszalakú sugárzási zónák formájában veszik körül anyabolygónkat.
2. Emberes űrrepülések
A NASA különféle programokat hozott létre a világűr, illetve a Hold emberes űrrepülés formájában történő meghódítására. Ezek közül jelentős az amerikaiak első emberes űrrepülésével kecsegtető Mercury program. Ennek során jutott fel az űrbe 1961-ben az első amerikai ember, Alan Shepard, majd egy évvel később szintén ennek a programnak a részeként állt Föld körüli pályára John Glenn űrhajós.
A Mercury programot folytatva a Gemini program részeként 16 űrhajós jutott fel a világűrbe, hogy megkerüljék a Földet, ezzel előkészítve a jól ismert Apollo programot.
Az Apollo program fő célja az emberes holdutazás volt, amelynek 11. űrhajójával 1969. július 20-án Neil Armstrong és Edwin Aldrin első emberekként léptek a Hold felszínére. A már önmagában is szenzációs teljesítmény mellett az emberes holdutazások eredményei közé tartozik a Holdról visszahozott közetminták laboratóriumi vizsgálata is.
Szintén a NASA nevéhez köthető az első űrrepülőgépek kifejlesztésével párhuzamosan az első amerikai űrállomás, a Skylab 1981-es pályára állítása is, ahol űrhajósok százai dolgoztak a Föld, a Hold, illetve a Nap megfigyelésén, s az űrbéli körülmények és a súlytalanság tesztelésén is. Később, 1998-ban megkezdődött a jelenleg is működő Nemzetközi Űrállomás (International Space Station, ISS) megépítése és a Föld fölött 400 kilométerrel húzódó pályára állítása is, így a 2000-es évek eleje óta folyamatos az emberi jelenlét az űrben. Az űrállomáson dolgozó űrhajósok jelenleg mindenféle tudományos kísérleteket végeznek a fizika, a kémia, a biológia és az orvostudomány különböző területein, eredményeikkel jelentősen hozzájárulva ezen tudományterületek fejlődéséhez.
3. Űrszondák
A NASA rendkívül sok űrszondát bocsátott fel a Naprendszer bolygóinak a megismerésére, amelyek legfontosabb eredményeiről külön könyveket lehetne írni. Szintén a teljesség igénye nélkül megemlítendő, hogy ezek az űrszondák megvizsgálták a Naprendszer összes bolygóját, sőt a Voyager család tagjai eljutottak Naprendszerünk peremére is. Lássunk néhány példát ezekre az űrszondákra a Naprendszer égitestjein végighaladva:
Nap
A Pioneer program az összes bolygó, majd a Nap mellett is elhaladva megvizsgálva azok felszínét, majd tovább indult a Naprendszer pereme felé.
A SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) űrszondát a NASA és az ESA (Európai Űrügynökség) közös programjaként kifejezetten a Nap aktivitásának és szerkezetének vizsgálatára tervezték.
Az Ulysses űrszonda a Nap pólusainak környékét figyelte.
Merkúr
A Mariner program a NASA első olyan küldetéssorozata, amely a belső bolygókat, köztük a 10. űrszondájával Merkúrt is vizsgálta.
A MESSENGER (MErcury: Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging) űrszondát a Discovery program részeként kifejezetten a Merkúr kutatására, a bolygó első műholdjaként bocsátotta fel a NASA.
Vénusz
A Vénuszt a híres szovjet Venyera program mellett a NASA is vizsgálta a Mariner, illetve a MESSENGER küldetéssorozat részeként.
Mars
A vörös bolygó vizsgálatára a NASA számos űrszondát bocsátott fel, amelyek közül némelyik le is szállt a Mars felszínén, és roverek segítségével vizsgálta-vizsgálja annak felszínét.
Ezek közül megemlítendő a kifejezetten a Mars kutatására szolgáló Viking program, amelynek keretében elsőként szállt le amerikai eszköz a Marsra. Később a Mars Pathfinder is sikeresen landolt a Marson, útjára bocsátva a Sojourner „marsjárót”, az első marsi rovert.
Szintén a NASA nevéhez köthető az ismert InSight űrszonda, amely szintén landolt a Marson, illetve a jelenleg is működő Mars 2020 Perseverance rover és az Ingenuity névre keresztelt marsi helikopter.
Megemlítendő a hangzatos nevű 2001 Mars Odyssey űrszonda is, amely a Mars körül keringve vizsgálta annak geológiai tulajdonságait.
Jupiter
A Voyager, illetve a Pioneer küldetéssorozat mellett a Jupitert vizsgálta a Galileo űrszonda, amelynek kifejezett célja a Jupiter, illetve holdjainak alaposabb megismerése volt. Jelenleg szintén a Jupiter körül kering a Juno űrszonda.
Szaturnusz
A NASA több országgal, köztük Magyarországgal is együttműködve küldte pályára a Cassini–Huygens nevű űrszondát a Szaturnusz környezetébe, amelynek kiemelkedően fontos eredményei közé tartozik a Szaturnusz gyűrűinek feltérképezése és a Titan hold vizsgálata.
Uránusz, Neptunusz, Plútó
Naprendszerünk két legkülső nagybolygója, az Uránusz és a Neptunusz mellett elhaladt a Voyager–2 űrszonda, s képet alkotott róluk. A 2006-ig a nagybolygók közé sorolt, de akkor törpebolygóvá „átminősített” Plútót a New Horizons űrszonda közelítette meg, minden eddiginél jobb minőségű képet készítve róla.
Csillagászati űrtávcsövek
Természetesen a NASA nemcsak a Naprendszer, hanem az Univerzum más csillagainak, galaxisainak mélyebb megismerését is fontos célnak tartja, így az űrügynökséghez köthető számos csillagászati célra használt űrtávcső, például az optikai hullámhossztartományon működő Hubble, a röntgentartományt vizsgáló Chandra, az infravörösben érzékeny Spitzer, illetve a gammatartományon működött Compton űrtávcső. A NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség közös projektjeként bocsátották fel a napjainkban leginkább ünnepelt űreszközt, a James Webb űrtávcsövet is.
A NASA eredményeinek vázlatos felsorolására is vastag könyveket, illetve hosszú cikkeket lehetne írni, mindazonáltal ez a kis bejegyzés talán alkalmas arra, hogy mindannyian tiszteletünket rójuk le a ma 65 éves, szenzációsan sikeres űrügynökség előtt.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet