Mindannyiunk számára emlékezetes, amikor az emberiség történetében valami először történik meg, s éppen ezért méltán tarthatjuk nagy becsben azokat, akik olyasmit valósítanak meg, amit előttük még senki más. Az űrutazás tekintetében erre példa lehet az első ember az űrben vagy a Holdon, az első nő az űrben, vagy akár az első magyar ember az űrben. Következő cikkünkben Valentyina Vlagyimirovna Tyereskováról emlékszünk meg, aki 1963. június 16-án, tehát pontosan 60 évvel ezelőtt első női űrajósként beírta nevét a történelembe.
Valentyina Tyereskova 1937-ben látta meg a napvilágot egy Volga menti kis faluban, s mindössze kétéves volt, amikor édesapja elesett a finnek ellen vívott háborúban. Bár az iskolát csak 10 éves korában kezdte el, nappali tanulmányait 16 éves korában befejezte, hogy dolgozni tudjon egy textilgyárban. Ez azonban nem elégítette ki tudásszomját, így levelező formában technikusi képesítést is szerzett. Az a döntő tényező, amely miatt részt vehetett az első női kozmonauta kiválasztási folyamatában, mégis inkább hobbijának, az ejtőernyős repülésnek volt köszönhető.
1961-ben tehát önként jelentkezett az űrhajósválasztó vizsgákra, amelynek szigorú kritériumai a következőek voltak: a jelöltnek 70 kg-nál könnyebbnek, 170 centinél alacsonyabbnak és 30 évnél fiatalabbnak kell lennie. Tyereskova egy eleinte 400 fős mezőnnyel megküzdve végül 1962-ben megkapta a lehetőséget arra, hogy első nőként indulhasson az űrbe.
Ebben az időben kiélezett űrverseny zajlott a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között, amelyben eleinte az oroszok voltak fölényben: 1957-ben a Szputnyik–1 felbocsátásával elsőként küldtek eszközt az űrbe, majd 1961-ben Jurij Gagarin első emberként jutott fel, s a sikersorozatot Tyereskova folytatta. Ennek a küldetésnek a verseny mellett egy másik célja is volt, mégpedig az, hogy megvizsgálják azt, hogy miként hat a női szervezetre fizikailag, biológiailag és pszichológiailag az űrrepülés.
1963. június 16-án Valentyina a Vosztok–6 űrhajó fedélzetén, Csajka, azaz Sirály hívónévre hallgatva beteljesítette a hozzá fűzött reményeket, és első nőként érte el a világűr határát. Összesen 70 órát és 50 percet töltött a kozmoszban, amely idő alatt 48-szor kerülte meg a Földet. Amikor létrejött a rádiókapcsolat a Földdel, Tyereskova úgy nyilatkozott, hogy minden rendben van, ám évekkel később kiderült, hogy valójában testileg és pszichésen is rendkívüli megterhelést rótt rá a repülés.
Gyakran mesélik azt az anekdotát is, miszerint a Földre történő visszatéréskor a sikeres landolás után Tyereskova fegyvert fogott arra a kazah pásztorra, aki megtalálta őt, és megkérdezte, hogy egyáltalán hol van. A helyzet tisztázása után a közeli falu lakosai vendégszerető fogadtatásban részesítették, ahol az űrhajósnő több napnyi, számára borzalmas űrétel után végre ismét finomságokat ehetett.
Valentyina Tyereskovát a küldetés után nemzeti hősként tisztelték, s elismerésül több díjat és kitüntetést is kapott. Később elvégezte az űrhajós szakot, és doktori címet is szerzett, s emellett kiemelkedő szerepet játszott a nők egyenjogúságért folytatott küzdelemben. A jelenleg 86 éves kozmonautanő azóta is köztiszteletnek örvend, amelynek ékes példájaként 2014-ben a Szocsiban remdezett téli olimpia megnyitóján ő is futhatott kezében az olimpiai lánggal, illetve a Holdon krátert neveztek el róla.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet