Népszerűségét különleges struktúrája mellett annak is köszönheti, hogy 8,4 magnitúdós látszó fényessége miatt kisebb távcsővel vagy akár binokulárral is megfigyelhető derült éjszakákon. Az objektumot Charles Messier fedezte fel 1773. október 13-án, pontosan 250 évvel ezelőtt, így rövid cikkünkben ezen felfedezés előtt rójuk le tiszteletünket.
Az Örvény-ködöt többféle osztályba is sorolhatjuk különleges morfológiája miatt. Egyrészt a felfedezésekor a spirálködök csoportjának tagjaként osztályozták jól kivehető spirálkarjai miatt, majd jóval később a 2-es típusú Seyfert-galaxisként klasszifikálták. A Seyfert-galaxisok olyan galaxisok, amelyeknek fényes, kisméretű, aktív magjuk van. Azokat a galaxisokat nevezzük aktívnak, amelyeknek a közepén egy szupernagy tömegű fekete lyuk található, amit egy fényes akkréciós korong övez, ahol jelenleg is tömegbefogási folyamatok zajlanak. Az M51 galaxis és kísérője, az NGC 5195 emellett bekerült a Halton Arp amerikai csillagász által készített Különleges galaxisok atlaszába is, hiszen a két galaxis gravitációs kölcsönhatásban áll egymással, s ennek jelei kiválóan megfigyelhetőek akár egy kisebb távcsővel is.
Magát az Örvény-ködöt a híres és napjainkban is előszeretettel használt Messier-katalógusnak is nevet adó Charles Messier figyelte meg először az égbolton a Vadászebek csillagképben, amikor olyan égi objektumok után kutatott, amelyek ránézésre hasonlítanak az üstökösökhöz, ám valójában mégsem azok. Ezeket egy katalógusba sorolta, amelyet róla neveztek el. 1773. október 13-án tehát Charles Messier felfedezte az M51-es számmal jelzett spirálgalaxist.
Később, 1781-ben Pierre Méchain megfigyelte az M51 kísérőgalaxisát is, amit le is rajzolt, ekkor azonban még nem volt ismert az a tény, hogy a két galaxis kölcsönhatásban áll egymással. 1845-ben William Parsons kora legnagyobb távcsövével nézte az Örvény-ködöt, és megállapította, hogy spirális struktúrák találhatóak benne. Ezelőtt ilyesmit senki sem figyelt meg, s csak jóval később, Edwin Hubble tevékenykedése alatt jött rá a tudományos közösség arra, hogy ezek a „spirálködök” valójában nem a mi galaxisunknak, a Tejútrendszernek a részei, hanem jóval távolabbi, különálló galaxisok.
Egy 1991-es felmérés keretein belül a kutatók kiszámították a galaxis fizikai tulajdonságait, s arra a következtetésre jutottak, hogy az Örvény-köd tőlünk 31 millió fényéves távolságra található, mérete a Tejútrendszerének 88%-a, tömege pedig a mi galaxisunk tömegének 10,3%-a. A spirálstruktúra közepén egy fekete lyuk kap helyet. Maga a spirálszerkezet két, jól elkülöníthető karból áll, amelyek az óramutató járásának megfelelő irányban forognak. Ez a szerkezet nagy valószínűséggel az NGC 5195 jelölésű társgalaxissal történő kölcsönhatás eredményeként jött létre, amely a számítások szerint 500-600 millió évvel ezelőtt áthaladt az Örvény-köd korongján. A kölcsönhatás következtében árapályhatás is fellépett a két galaxis között, s ez a kölcsönhatás jellegzetes és jól megfigyelhető árapálynyúlványokat hozott létre.
A megfigyelések szerint az Örvény-ködben jelenleg erőteljes csillagkeletkezés zajlik. Ennek köszönhetően az utóbbi évtizedekben számos tranziens eseményt figyeltek meg benne, többek között az SN1994l, az SN2005cs és az SN2011dh nevű felrobbanó csillagokat, úgynevezett szupernóvákat, illetve az AT2019abn jelöléssel ellátott fényes vörös nóvát.
A képek forrása: wikipedia
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet