Pontosan 20 évvel ezelőtt, 2004. március 2-án bocsátotta fel az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) a Rosetta nevű űrszondát. A szonda elsődleges célja egy üstökös, név szerint a 67P/Churyumov-Garasimenko meglátogatása, illetve a felszínére való leszállás volt. Ezt a küldetést a Rosetta sikeresen teljesítette, amikor 2014 novemberében a Philae nevű leszállóegységgel landolt az üstökös felszínén. Ez azonban nem ment zökkenőmentesen: a leszállóegység nem tudta rögtön stabilan megvetni lábait az égitest felszínén, hanem hármat pattogott, és csak utána sikerült leszállnia. A Philae egység a küldetés során többször is próbált adatokat közvetíteni az üstökösről, ám a művelet során sokszor problémával szembesült: volt, hogy a szonda alvó üzemmódba kapcsolt, vagy megszakadt vele a kommunikáció.
Mindezek ellenére egy üstökös felszínén történő leszállás igen nagy tudományos szenzációnak számít, hiszen az üstökösök vizsgálata kiemelt szerepet játszik a Naprendszer történetének megismerésében, a 67P/Churyumov-Gerasimenko pedig a második olyan üstökös volt, amelynek felszínére sikerült űreszközt juttatni. Szintén érdekes, hogy mind a leszálló, mind a keringő egység megtervezésében részt vettek magyar mérnökök és kutatók is.
Az első, egy üstökös felszínére űreszközt juttató kísérletet a NASA Deep Impact nevű szondája tűzte ki feladatául, amelynek célpontja a 9P/Tempel 1 nevű üstökös volt. A szonda leszállóegysége 2005. július 4-én csapódott be az üstökös felszínébe. A keletkezett krátert és annak környékét a 2011-ben ugyanehhez az üstököshöz irányított Stardust NexT szonda meg is tudta figyelni.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet