A hónap főszereplője egyértelműen az Uránusz: a hónap több napján áll szorosan együtt egy-egy halvány csillaggal olyan módon, hogy a csillag szinte olyan közel látszik a bolygóhoz, mint annak holdjai. A nagyon érdekes Uránusz-jelenségeket két kisbolygó-oppozíció és egy Jupiteres jelenség is fűszerezi. Cikkünkben részletesen is írunk róluk.
Március 2.: Az Io korongja és árnyéka a Jupiter előtt
A hónap első hétfőjén pontban 0:00-kor érdekes alakzatot figyelhetünk meg távcsövünkben, ha azt a Jupiter felé fordítjuk. A Jupiter fényes korongja a nyugati égbolt felett 39 fokos magasságban tündököl ekkor, így még a kevés tapasztalattal rendelkezők is könnyedén megtalálhatják szabad szemmel. Aki azonban nem elégszik meg a szabad szemes vagy a binokuláros Jupiter-nézéssel, és nagyobb távcsöve is van, részletesebben is észlelheti a bolygó korongján látható jellegzetességeket. Ebben az időpontban nemcsak a Nagy Vörös Folt nevű légköri képződmény látszik a Jupiteren, hanem éppen előtte halad el annak Io nevű holdja és még a hold árnyéka is olyan módon, hogy a Nagy Vörös Folt éppen a hold és az árnyék között helyezkedik el.
Március 4.: Egy csillag az Uránusz-holdak közé merészkedik
Ezen a szerdai napon este 22:00-kor szintén érdemes nagy távcsövünket az ég felé fordítani, ugyanis a hónap főszereplője, az Uránusz közelébe kerül egy 12,4 magnitúdós látszó fényességű csillag, a Gaia DR3 57076679390011136, mégpedig olyan módon, hogy szinte összekeverhetjük a bolygó egyik holdjával. A csillag az Uránusz délkeleti, bal oldali peremétől 36"-re látszik majd, a Titania nevű, 13,9 magnitúdós Uránusz-holdtól pedig mindössze 16"-re. A bolygó az együttállás pillanatában 20 fokos magasságban jár a nyugati horizont felett.
Március 9.: Az Uránusz együtt áll a HD 22916-tal
Március 9-én, hétfőn este 21:00-kor egy másik csillag kerül az Uránusz közelébe, mégpedig a 8,1 magnitúdós látszó fényességű HD 22916. A szoros együttállás résztvevői nagyjából 3,5'-re látszanak egymástól: a csillag a bolygótól balra lefelé keresendő. Ekkor az Uránusz a nyugati látóhatár felett 27 fokos magasságban lesz az égen.
Március 18.: Az Uránusz és egy harmadik csillag is együtt áll
A hónap 18. napján, egy szerdai napon este 21:00-kor a hosszú azonosítójú Gaia DR3 57057682751595520 kerül az Uránusz közelébe. A 13,5 magnitúdós látszó fényességű csillag a bolygó peremétől délkeleti irányban, attól 38"-es távolságban látszik. Ez a távolság nagyjából megegyezik az Uránusz és az Oberon nevű holdjának szögtávolságával. A jelenség a horizont felett 21 fokkal látszik majd, nyugat felé.
Március 21.: A (20) Massalia oppozíciója
Március 21-e szombatján egy kisbolygó-oppozíciónak lehetünk tanúi. Az oppozíció egy adott égitest nevezetes pozícióját jelöli, amikor is égi pályája során éppen egy egyenesbe kerül a Nappal, illetve a Földdel, és így megfigyeléséhez jó lehetőség kínálkozik. A huszadikként felfedezett kisbolygó, a 145 km-es átlagos átmérőjű Massalia a nevezett napon, 16:45-kor kerül ebbe a kitüntetett égi helyzetbe, és este 23:49-kor delel a Szűz csillagképben, mégpedig 42 fokos magasságban.
Március 25.: A (15) Eunomia oppozíciója
Ezen a szerdai napon 9:01-kor egy másik kisbolygó, a tizenötödikként felfedezett Eunomia is szembenállásba kerül. A 255 km-es átlagos átmérőjű égitest ezen a napon a Serleg (Crater) csillagképben tartózkodik. Delelésekor, előző este 23:25-kor 26 fokos magasságban látható a horizont felett.
Március 26.: Az Uránusz és a 14 Tau szoros együttállása
A hónap utolsó csütörtökén ismét az Uránuszé a főszerep. Ezúttal a Bika csillagkép 14-es számmal jelölt csillaga lép a közelébe este 20:00-kor. A 6,1 magnitúdós látszó fényességű csillag a bolygótól jobbra felfelé, 5,0'-os távolságban látszik. A megfigyeléshez távcső használata javasolt, de akár binokulárral is megpróbálkozhatunk.
A felsorolt jelenségek mindegyikének megfigyelése észlelési tapasztalatot igényel, ám aki még nem látta az Uránuszt, és van távcsöve, most több napon is megfigyelheti. A Jupiter március 2-ai észlelése bizonyul talán a leglátványosabbnak, viszont ahhoz nagy távcső szükséges. Biztatunk mindenkit az első tavaszi hónapban is a csillagászati megfigyelésekre.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet