Jó hírünk van azok számára is, akik nem szeretnek éjszaka fennmaradni, ugyanis bizonyos bolygók nappali láthatósága mellett megfigyelhetjük amint a Hold elfedi a Vénuszt szeptember 14-én, a nappali égen. Emellett égi egyeneseket, négyszögeket és távcsővel megfigyelhető, szoros együttállásokat is észlelhetnek a csillagászat iránt érdeklődők. Mindenkit biztatunk arra, hogy ebben a még talán időjárását tekintve kedvező hónapban is minél több időt töltsön a szabad ég alatt.
Kiemelt jelenségek
Cikkünkben elsőként említjük azokat az égi jelenségeket, amelyek kiemelten érdekesek lehetnek a csillagászat iránt érdeklődők számára, és leggyakrabban távcső használata nélkül, szabad szemmel is megfigyelhetőek.
Szeptember 1.
(
),
A Vénusz és a Spica együttállása: este 20:05-kor, a navigációs szürkületben 1,5 fokos közelségbe ér egymáshoz a Szűz csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica, valamint a Vénusz a nyugati égbolton. A Spica 5,2 fokkal a horizont felett látszik majd az együttállás idején, a Vénuszt pedig a csillag alatt, 3,7 fokos magasságban láthatjuk binokulárunk lencséjén át. A megfigyeléshez fontos, hogy olyan helyet válasszunk, ahol nem takarják mesterséges, sem természetes akadályok a nyugati látóhatárt.
Szeptember 7.
A Castor, a Pollux, a Hold és a Mars együttállása: hajnali 5:00-kor négyszög alakzatba rendeződik az Ikrek csillagkép Castor és Pollux nevű csillaga, a 19%-os fázisú, csökkenő holdsarló, illetve az 1,2 magnitúdós látszó fényességű Mars. A közelség idején Holdunk 35 fokos horizont feletti magasságba ér, s attól 3,8 fokra látszik majd a Pollux.
A Praesepe és a Hold együttállása: hajnali 5:00-kor a nevezett csillaghalmaz közelébe ér a 11%-os fázisú, vékony holdsarló, és a szoros együttállást halmazszéli csillagfedések is fűszerezik. A nevezett időpontban a Hold a halmaz közepétől 40'-re látszik majd a horizont felett 22 fokkal, s binokulárral megtekintve esztétikus látványt nyújt a hamuszürke fényével. Távcsővel pedig az együttállás mellett 3:35 és 5:17 között 6 csillag és egy kettőscsillag fedését is megfigyelhetjük.
A szeptemberi Epszilon Perseidák csúcsa: gyakorisági maximumához ér ez a meteorraj este 8 óra körül. A meteorraj radiánspontja este 20:20-kor 10 fokos magasságban jár, s másnap hajnali 4:40-kor delel 83 fokkal a látóhatár felett. A fényes meteorokban gazdag meteorrajban óránként kb. 8 hullócsillagot figyelhetünk meg.
Szeptember 9.
A Regulus, a Jupiter, a Hold és a Praesepe együttállása: hajnali 5:05-kor a vékony, 5%-os és mindössze 48 óra 22 perccel újhold előtti holdsarló egyenes vonalat alkot az említett égitestekkel. A közelség idején a Hold 11 fokos magasságban, a Regulus 3 fokon, a Jupiter 5,5 fokkal jobbra, felfelé a holdsarlótól, a Jupiter 16 fokon, a Praesepe pedig 23 fokon látszik majd.
Szeptember 14.
A Hold elfedi a Vénuszt: a nappali égen megfigyelhetjük, amint a 12%-os fázisú holdsarló elfedi a 29%-os vénuszsarlót. A bolygó a Hold sötét oldalán lép be 11:34:29, és 11:35:22 között, amikor is égi kísérőnk 10,5 fokos magasságban látszik majd a délkeleti égen. Később, 12:44:11 és 12:45:21 között megtörténik a bolygó kilépése a világos peremen, a horizont felett 18 fokkal.
A Vénusz és a Hold együttállása: ugyanezen az estén, a fedést követően a Vénusz és a 14%-osra növekedett holdsarló 2,5 fokos távolságba ér a polgári szürkület végén 19:30-kor a nyugati égbolton. A két égitest ekkor igen alacsonyan, a látóhatár felett csupán 2,8 fokkal látszik majd.
Szeptember 17.
Az Antares és a Hold együttállása: 19:45-kor laza együttállásba kerül a Skorpió csillagkép legfényesebb csillaga, az Antares és a 39%-os fázisú holdsarló: a két égitest egymástól 2,4 fokos távolságban látszik. Ezen időpontban a Skorpió csillagkép egy másik, halványabb csillaga, a tau Sco (Paikauhale) mindössze 18'-re látszik majd a Hold sarlójának külső peremétől. Ekkorra a Hold a horizont felett 9 fokos magasságba ér.
Szeptember 23.
Őszi nap-éj egyenlőség: Földünk Nap körüli pályájának nevezetes pontjába kerül 2:05-kor, amikor is kezdetét veszi a csillagászati ősz. Ezen a napon majdnem egyenlő hosszú a nappal és az éjszaka, s innentől kezdve az éjszakák hosszabbak lesznek a nappaloknál, a Napunk ekkor a Föld Egyenlítője felett delel.
Szeptember 25.
A Castor, a Pollux és a Mars együttállása: hajnali 5:20-kor egy vonalba ér az 1,1 magnitúdós látszó fényességű Mars az Ikrek csillagkép két legfényesebb csillagával olyan módon, hogy a vörös bolygó a Pollux alatt 7,4 fokkal látszik majd. Mindez a horizont felett 44 fokkal történik.
Szeptember 30.
A Fiastyúk és a Hold együttállása fedésekkel fűszerezve: este 21:00-kor a 80%-os fázisú Hold szoros együttállásba kerül a szabad szemmel is látható Fiastyúkkal. Ebben az időpontban a nyílthalmaz Pleione nevű csillaga a Hold pereméről 27'-re, jobbra látszik majd, a horizont felett 9 fokkal. Korábban, este 20:04 és 20:58 között pedig hat csillagfedést figyelhetnek meg a távcsőtulajdonosok. Fontos megjegyezni azonban, hogy a Hold 20:04-kor még csak 1 fokos magasságban lesz, s a fedési események végére is csak 9 fokon látszik majd, így a megfigyeléshez fontos olyan helyet választani, ahol a keleti horizontot nem takarják akadályok.
Látványos, általában szabad szemmel is könnyen megfigyelhető jelenségek:
Összefoglalónkat a további, többnyire szabad szemmel is könnyen megfigyelhető jelenségek leírásával folytatjuk. Ezeket jó szívvel ajánljuk minden csillagászat iránt érdeklődőnek!
Szeptember 3.
A Fiastyúk és a Hold együttállása: este 23:30-kor laza együttállásba kerül az 55%-os fázisú félhold és az attól 5,5 fokos távolságban, jobbra felfelé látszó Plejádok. A közelség idején a Hold 13, a Fiastyúk 16 fokos magasságban látszik majd, a binokulárral a Holdtól 4,4 fokos távolságban, jobbra lefelé található Uránuszt is megfigyelhetjük.
Szeptember 5.
Az Elnath és a Hold együttállása: hajnali 4:00-kor egyymás 43'-es közelségbe ér a Bika csillagkép bétával jelölt, Elnath nevű, 1,7 magnitúdós látszó fényességű csillaga és a 41%-os fázisú Hold. Égi kísérőnket ekkor a látóhatár felett 47 fokkal figyelhetjük majd meg.
Szeptember 10.
A Wasat és a Mars együttállása: 4:45-kor egymástól 52'-es távolságban látszik majd az 1,2 magnitúdós látszó fényességű Mars és az Ikrek csillagkép görög delta betűvel jelölt, 3,5 magnitúdós látszó fényességű, Wasat nevű csillaga 36 fokkal a horizont felett.
Szeptember 24.
A Vénusz eléri legnagyobb fényességét az esti égen: a polgári szürkület végén lenyugvó bolygót naplementekor 4,6 fokos magasságban figyelhetjük meg a nyugati égbolton. A nappali égen, 17:50-kor még 10 fokos magasságban látszik, így érdemes akkor megkeresni. A -4,8 magnitúdós látszó fényességű, 43"-es látszó átmérőjű Vénusz a nappali égen, 14:41-kor delel 23 fokos magasságon, 36 fokos elongáció mellett.
Szeptember 26.
A Szaturnusz és a telihold együttállása: 23:00-kor laza együttállásba lép a teli fázisát este 18:49-kor elérő Hold, valamint a Szaturnusz. A gyűrűs bolygót 7,5 fokkal balra lefelé találhatjuk majd Holdunktól a horizont felett 37 fokkal.
Tapasztalt észlelőknek javasolt, nehezebben megfigyelhető, gyakran binokuláros vagy távcsöves jelenségek:
Cikkünk következő fejezetében a kevésbé feltűnő, gyakran csak binokulárral vagy csillagászati távcsővel megfigyelhető jelenségeket említjük. Ezek észleléséhez nagyobb tapasztalat szükséges, a megfigyelő csillagászok kedvükre válogathatnak közülük.
Szeptember 10.
(), Vékony hajnali holdsarló: reggel 5:43-kor, a polgári szürkület kezdetén 4,5 fokos magasságban figyelhetjük meg binokulárunk lencséjén át a mindössze 1%-os fázisú, újhold előtti 23 óra 44 perces holdsarlót.
Szeptember 15.
A telimerkúr nappali észlelése: a nappali égen, 13:36-kor távcsővel megfigyelhetjük az esténként az ekliptika kedvezőtlen hajlásszöge miatt nem látszó Merkúrt. A közel teli fázisban lévő, -0,5 magnitúdós látszó fényességű, 5,1"-es látszó átmérőjű bolygó 39,5 fokos magasságban delel a Naptól 15,3 fokos távolságban. Az október 17-én dichotómiába érő Merkúr október 27-ig jól megfigyelhető a nappali égen.
Szeptember 18.
A Hold és az M6 nyílthalmaz együttállása: este 20:00-kor laza együttállásba lép a 49%-os fázisú félhold és az M6-os jelölésű Pillangó-halmaz. A két objektum egymástól 3,5 fokos távolságba ér a nevezett időpontban, amikor is a nyílthalmazt 8, a Holdat pedig 11 fokkal a horizont felett vehetjük majd észre.
Szeptember 26.
A Neptunusz oppozíciója: pályáján szembenállásba, tehát a Földdel és a Nappal egy egyenesbe ér a Neptunusz hajnali 3:26-kor. A 7,7 magnitúdós látszó fényességű, 2,4"-es látszó átmérőjű bolygó 0:38-kor delel 42 fokos magasságban.
Szeptember 30.
Nap-éj egyenlőség a Marson: 10:38-kor megkezdődik a Mars északi féltekéjén a tavasz, a délin pedig az ősz. Az 1,1 magnitúdós látszó fényességű, 5,6"-es látszó átmérőjű, 90%-os fázisú bolygó északi féltekéje 15 fokkal billen felénk, így az északi pólus jól megfigyelhető. Hajnali 5:20-kor a horizont felett 45 fokos magasságban található, s nagy távcsővel jól észlelhető.
Bolygó és csillag, illetve bolygó és mélyég-objektum szoros együttállásai:
- Szeptember 3.: A Neptunusz és két csillag szoros együttállása. Hajnali 4:45-kor a HD 965 jelű, 8,6 magnitúdós látszó fényességű csillag szoros együttállásba lép a 7,7 magnitúdós Neptunusszal. A két égitest 1,5'-re ér egymástól. Ekkor a Gaia DR3 2545413299983344128 jelű, 13,4 magnitúdós látszó fényességű csillag még szorosabb együttállásba lép a bolygóval, s nagyjából olyan távolságban látszik a Neptunusztól, mint annak legnagyobb holdja, a Triton. Az együttállás idején a csillag 20"-re látszik a bolygó pereméről, a Tritont pedig 12"-re közelíti meg a látóhatár felett 32 fokkal.
- Szeptember 16.: A Mars együttállás egy nyílthalmazzal és egy csillaggal. Hajnali 4:45-kor a Mars együtt áll az NGC 2420 jelű nyílthalmazzal. A két égi objektum 47'-es távolságban látszik majd egymástól, a látóhatár felett 36 fokkal. Kicsit később, 5:15-kor a vörös bolygó a HD 60914 jelű, 7,7 magnitúdós látszó fényességű csillaggal kerül 2,5'-es közelségbe 42 fokos magasságban.
- Szeptember 18.: A Mars és a HD 61997 szoros együttállása. Hajnali 4:55-kor 4,3'-es közelségbe ér a Mars és a nevezett, 7,2 magnitúdós látszó fényességű csillag 39 fokkal a horizont felett.
- Szeptember 24.: A Neptunusz és a HD 766 együttállása: a 7,7 magnitúdós látszó fényességű Neptunusz 1,1'-re megközelíti a nevezett, 8,7 magnitúdós csillagot a látóhatár felett 13 fokkal.
Bolygók holdjainak jelenségei:
- Szeptember 2.: Két hold, egy árnyék és a Nagy Vörös Folt a Jupiteren. Hajnali 4:30-kor a Callisto és az Io nevű holdak átvonulnak a Jupiter előtt, s 4:46-ig még az Io árnyékát is megfigyelhetjük a bolygón távcsövünkkel, valamint ekkor a Nagy Vörös Folt a bolygó középvonalán halad át.
- Szeptember 25.: A Iapetus és a SAO 109448 együttállása. Este 22:10-kor 27"-es közelségbe kerül a nevezett, 9,8 magnitúdós látszó fényességű csillag és a Szaturnusz 11 magnitúdós látszó fényességű holdja, a Iapetus. Ez a távolság a Szaturnusz és a Titan látszó távolságának nagyjából másfélszerese. A jelenség idején a Szaturnusz 28 fokos magasságban tartózkodik majd.
A Hold csillagfedései:
- Szeptember 3.: A HD 20078 fedése. Éjszaka, 0:40-kor az említett 6,8 magnitúdós látszó fényességű csillag kilép a 65%-os fázisú Hold mögül annak sötét oldalán, az északi pólus közelében. A jelenség idején a Hold 32 fokos magasságban látszik.
- Szeptember 6.: A HD 45504 fedése. Hajnali 3:18-kor kilép a nevezett, 6,6 magnitúdós látszó fényességű csillag a 30%-os holdsarló sötét oldalán, a horizont felett 30 fokkal.
- Szeptember 25. A 11 és a 13 Psc fedése. Este 23:01-kor belép a 99%-os fázisú telihold mögé annak sötét oldalán a 6,4 magnitúdós látszó fényességű 11 Psc, 39 fokos magasságban. Szeptember 26-án hajnali 1:21-kor követi azt a 6,4 magnitúdós 13 Psc is.
- Szeptember 30.: A HD 18484 fedése. Éjszaka, 0:45-kor a nevezett kettőscsillag két 7,5 magnitúdós látszó fényességű, egymástól 0,5"-re lévő komponense kilép a 87%-os fázisú Hold mögül annak sötét oldalán 0,9 másodpercnyi különbséggel. Mindez a látóhatár felett 51 fokkal történik.
A bolygók szeptemberi láthatósága
Merkúr: Augusztus végi felső együttállása után szeptemberben és októberben a bolygó este gyakorlatilag nem figyelhető meg. A nappali égen azonban sikeresen észlelhetjük a planétát: érdemes nagy távcsővel a delelése körül megkeresni. Szeptember 15-én a -0,5 magnitúdós, 90%-os fázisú, 5,1"-es korongátmérőjű majdnem telimerkúr 39 fokos magasságban delel, 15,3 fokos szögtávolságra a Naptól. A fogyásnak induló bolygó a hónap során egyre nagyobb naptávolság mellett nagy távcsővel észlelhető a nappali égen.
Vénusz: A gyors fogyásnak induló vénuszsarló még messze jár a Naptól, de az őszi esti égbolton az ekliptika kedvezőtlen hajlásszöge miatt nagyon alacsonyan tartózkodik. Szeptember elsején a szemfülesek még megpillanthatják szabad szemmel a bolygót: a -4,6 magnitúdós, 38%-os fázisú, 30"-es átmérőjű Vénusz ekkor 5 fok magasan látható a polgári szürkület végén. Mire szeptember 24-én eléri a legfényesebb állapotát, eltűnik az esti égről. Ekkor a -4,8 magnitúdós, 21%-os, 43" átmérőjű sarló már csak 4 fokos magasságban jár naplementekor. A fényes bolygó azonban a nappali égen is megtalálható, akár szabad szemmel is. Bár viszonylag alacsonyan, 23 fokos magasságban delel, értékes észleléseket készíthetünk róla. Szeptember 14-én a 29%-os vénuszsarlót elfedi a 12%-os holdsarló. A dél környékén bekövetkező fedés binokulárral és távcsővel egyaránt kiválóan követhető lesz.
Mars: A bolygó egyre magasabbra emelkedik a hajnali égen, és a hónap során már kiválóan megfigyelhető először a Ikrek, majd a hónap vége felé a Rák csillagképben. Szeptember közepén a hajnali szürkület kezdetén 40 fokos magasságba ér. Az 1,2 magnitúdós vörös bolygó korongátmérője lassan nő, már 5,3"-es, így nagy távcsővel értékes részleteket rejtő észleléseket készíthetünk. Szeptember 30-án következik be a marsi nap-éj egyenlőség, amikor az északi félteke a csillagászati télből tavaszba kerül. Az 1,1 magnitúdós, 5,6"-es korongátmérőjű bolygó fázisa ekkor 90%-os. Az északi féltekéje 15 fokkal billen felénk, így jól látszik rajta a lassan feloszló északi poláris csuklya és az alatta kibukkanó kiterjedt északi pólussapka. A bolygó fázisa aszimmetrikus a forgástengelyéhez képest, és enyhén ráhúzódik az északi pólusra. A bolygónak több szép együttállása is lesz a hónap során: szeptember 7-én a Castor, a Pollux, a holdsarló és a Mars formáz látványos égi négyszöget, majd szeptember 10-én a bolygó a Wasat (delta Gem) csillaggal áll együtt, s végül 25-én a Castorral és a Polluxszal és kerül egy égi egyenesbe.
Jupiter: A szeptember elején a hajnali égen már látványosan felbukkanó bolygó egyre magasabbra kerül a hónap során először a Rák, majd a hónap végén az Oroszlán csillagképben. Szeptember közepén a hajnali szürkület kezdetekor 20 fokos magasságig emelkedik, a hónap végére pedig 30 fok fölé jut. Ekkor már részletes megfigyeléseket készíthetünk a -1,8 magnitúdós látszó fényességű, közel 32"-es korongátmérőjű bolygóóriásról. Szeptember 2-án hajnalban a Callisto és az Io korongját, valamint az Io árnyékát egyszerre figyelhetjük meg a bolygón a Nagy Vörös Folttal egyetemben.
Szaturnusz: Az oppozíciója felé közeledő bolygó szeptember közepén az esti szürkületben kel, 22 óra előtt eléri a 20 fokos magasságot, így már este is észlelhetjük a Halak csillagképből a Cet csillagképbe hátrálva. Hajnali 2 órakor delel 45 fok magasan, a hajnali szürkületben is még 25 fok fölött jár, így az éjszaka nagy részében kiválóan megfigyelhető. A 0,4 magnitúdós, 19,6"-es átmérőjű bolygón megannyi részletet láthatunk, a déli félteke és a gyűrű 8,1 fokkal billen felénk.
Uránusz: Szeptember közepén este fél tíz körül kel a Bika csillagképben, éjfél előtt emelkedik 20 fokos magasság fölé, és a hajnali szürkület kezdetén delel, 64 fok magasan. A kiválóan megfigyelhető bolygó a Hyádok fölött, az ómega Tauri csillag közelében jár. Az 5,7 magnitúdó fényességű és 3,7"-es korongátmérőjű bolygó nagy távcsővel észlelhető.
Neptunusz: Szeptember 26-án következik be az oppozíciója a Halak csillagképben, így az éjszaka során kiválóan megfigyelhető. Az oppozíció napján este fél kilenc után már 19 fokos magasságba ér, éjjel fél egy körül delel 42 fokos magasságban, és hajnali fél ötig 20 fok fölött figyelhető meg. A 7,7 magnitúdós, 2,4"-es korongátmérőjű bolygó észleléséhez nagy távcső szükséges. A bolygó déli féltekéje 19 fokkal billen a Föld felé.
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet