a Hold szoros együttállásba kerül a Fiastyúkkal (M45). Ez a jelenség mostanában minden hónapban más-más módon tűnik fel, a látvány abban különbözik hogy a Holdunk milyen fázisban közelíti meg a híres nyílthalmaz csillagait.
December 31-én 17:30 körül a Hold megvilágítottsága kb. 89%, ami ugyan erős fényességet jelent, ezáltal jelentősen elnyomva a halmaz halványabb csillagait, mégis látványos a másfél fokos szögtávolság a Fiastyúk egyik legfényesebb, szélső csillaga, Atlasz közelében. A jelenség 43° magasan látható a horizont felett, vagyis ideális, tiszta horizontú helyről könnyen megfigyelhető.
Égi kísérőnk legszembetűnőbb tulajdonsága a fázisainak váltakozása. Az újholdtól a teliholdig, majd vissza a sarló alakú csökkenő holdig, a megvilágított rész változását a Föld, a Hold és a Nap térbeli helyzete határozza meg. Ez a folytonos változás évszázadok óta befolyásolja az emberi kultúrákat, a naptárkészítéstől a vallási szokásokig.
A felszínen látható világos részek terraterületek, vagyis ősi felföldek, amelyek döntően a Hold déli sarkvidéke körül fordulnak elő, míg a sötét foltok lapos síkságok, amelyeket régen tengereknek gondoltak, ezért is nevezték el ezeket a mare területeknek. A látványos, hatalmas krátereket és tengereket a felszínbe becsapódó aszteroidák és sziklák hozták létre. A becsapódások következtében a Hold felszínén a kőzetek finom, púderszerű anyaggá, holdporrá őrlődtek. Ezt az anyagot nevezzük regolitnak, és ez borítja a Hold teljes felszínét 4 méter, de akár 15 méter vastagon is.
Az M45, más néven Fiastyúk vagy Plejádok a téli égbolt egyik legjobban ismert csillaghalmaza, amely a Bika csillagképben található. A Földtől 443 fényévre található csillaghalmaz a nyílthalmazok közé tartozik, vagy is egy olyan csillagcsoport, amelynek tagjai egy molekulafelhőből alakultak ki, közöttük pedig laza gravitációs erő hat, ennek következtében a tagjai lassan elsodródnak egymástól. Szerencsére a Fiastyúk még legalább 250 millió évig felismerhető marad, így egész életünkben hasonlónak látjuk. Egy nyílthalmaz átlagosan néhány 10 és néhány 100 közötti fiatal (csillagászati viszonylatban fiatal, nagyjából néhány százmillió éves), kékes színű csillagot tartalmaz. Ez pedig látványos kontrasztot teremt a Hold sárgás-fehéres fényével.
A régi időkben az ilyen együttállások különféle népi hiedelmeket is életre hívtak: a Hold és a Fiastyúk „találkozását” sok kultúrában a ciklusok lezárásával, új kezdetekkel és évfordulókkal hozták összefüggésbe. Nem véletlen, hogy ma, az év utolsó napján is különös hangulata van annak, amikor két ilyen objektum kerül egymás mellé az éjszakai égbolton.
Ez a december végi együttállás tehát nem csupán csillagászati esemény, hanem különleges élmény is: ünnepi fényjáték az égbolton, amelyet érdemes megfigyelni, mielőtt éjfélkor új évbe fordulunk.
BUÉK – az égbolt is jó előre koccint!
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló