Röviden az eseményről:
A Leonidák egy üstökös által hátrahagyott, por és jégtörmelékből álló meteorraj. A rajhoz tartozó hullócsillagokat november 6-a és 30-a között figyelhetjük meg. Jellegzetességük, hogy rendkívül gyors, 71 km/s-es sebességű meteorokat produkál. Ezzel a sebességgel hozzávetőlegesen kevesebb mint két másodperc alatt el tudnák érni a felszínt, ha túlélnék a légkörbe csapódást, de a kis méreteik miatt ez jellemzően nem történik meg, még az atmoszférában megsemmisülnek.
A legmegfelelőbb időpont az észlelésükre november 18-a hajnala. Ezen az éjszakán ugyanis az üstökös által hátrahagyott csóva maradékának a sűrűjén halad át a Föld, ekkor óránként akár 150 gyors hullócsillagot is észlelhetünk.
Miért ilyen gyorsak?
A Leonidák az 55P/Tempel-Tuttle nevű üstökösből származnak. Az égitest csóvája többségében milliméteres nagyságrendű jég- és porszemcséket tartalmaz, amelyek pályája rendszeresen keresztezi a Földét. A szemcsés törmelék nagyon szétszórtan eloszolva található a pálya mentén. Emiatt amikor a bolygónk áthalad a porfelhőn, csak néhány apró darabot talál el, amelyek belépnek a légkörbe, és a kis méretűek elporladnak, a nagyobb méretűek talán túlélhetik a légkörbe csapódást.
Az összes meteorrajt alkotó részecskék, a meteoroidok sebessége különböző lehet a Földhöz viszonyítva. Némelyek nagyon lassú, sokáig észlelhető, fényes hullócsillagokat produkálnak, amikor belépnek a Föld légkörébe, mások meg rendkívül gyors, lövedékszerűt, rövid idő alatt hosszú égi utat bejáró fényjelenségeket hoznak létre. Ez utóbbiak közül is kiemelkedik a Leonidák raj, amelynek tagjai 71 km/s sebességgel találkoznak a Földdel.
Az átlagosnál jóval nagyobb sebességre van magyarázat: az 55P/Tempel-Tuttle egy periodikus üstökös, amely 33 év alatt kerüli meg a Napot, viszont a bolygók keringési irányához képest ellentétes irányban kering és nem ugyanabban a síkban. Az üstökös pályájának inklinációja, azaz az ekliptika síkjával bezárt szöge 162,5°. Mivel ez a szög nagyobb mint a bolygók keringési síkjára merőleges, azaz 90°, ezért majdnem szemben halad a Föld keringési irányával. Mindemellett egy nagyon elnyúlt ellipszis alakú pályán járja körbe központi csillagunkat. Johannes Kepler óta tudjuk, hogy egy ilyen pályán keringő test jelentősen felgyorsul, amikor a Nap közelébe érkezik. A Föld szintén közel kering a Naphoz, így az üstököst csóváját alkotó meteoroidok sebessége a két egymással majdnem szemben keringő objektum sebességének összege lesz. Így Földnek az üstökösből kikerült részecskékhez viszonyított sebessége is elképesztően nagy lesz, mert a Föld átlagos 30 km/s pálya menti sebességéhez a szemben érkező meteoroidok körülbelüli 41 km/s sebessége hozzáadódik, 71 km/s lesz. Emiatt suhannak át a fejünk fölött ilyen gyorsan a Leonidák.
Megfigyelése
A rajhoz tartozó meteorokat novemberben figyelhetjük meg, leginkább 18-ra virradóan lesz esélyünk látni jó néhány gyors hullócsillagot, de a hónap harmadik hetében, a gyakorisági maximum környékén levő bármelyik ritka novemberi tiszta éjszakán érdemes lesz leskelődni.
A Leonidák nevüket az Oroszlán csillagképről kapták, mivel a radiánspontjuk itt található. FONTOS, hogy ez korántsem jelenti azt, hogy csak ebben a konstellációban láthatóak, sőt éppen ellenkezőleg. Bár valóban abból az irányból érkeznek, a Leonidák az égbolt bármely területén felbukkanhatnak. A radiáns pont csupán azon egyenesek metszéspontja, amit a hullócsillagok haladási irányát visszafelé meghosszabbítva kapunk.
A legmegfelelőbb időpont az észlelésre november 18-án 0:45 és 5:30 között lesz. A radiánspont 17-én éjjel 22:15-kor kel, innentől érdemes várnunk a meteorokat. Az aktivitás maximuma néhány órával később várható, körülbelül 00:45-kor. Hajnali 5:00-kor az Oroszlán már magasan, 60°-kal a látóhatár felett lesz, a délkeleti égbolton. Ekkortájt lesz a legkedvezőbb az észlelés a hullócsillagok számát tekintve, óránként akár százötvenet is megpillanthatunk.
Szerencsére idén a Hold nem lesz zavaró tényező. Attól ugyanis este negyed 12-kor elbúcsúzhatunk. A sötét, fényszennyezésmentes ég kötelező faktor a meteorok észleléséhez. Akármennyire is gyönyörű égitest a Hold, egy ilyen esemény alkalmával csak felesleges, zavaró fényforrás számunkra.
Hogyan láthatom a meteorokat?
A legegyszerűbb megoldás, ha lefekszünk a földre, és bámuljuk az égboltot. Vigyünk ki egy vízhatlan, vastag pokrócot, és öltözzünk fel nagyon meleg ruhába, mivel ekkor a várható átlaghőmérséklet a fagypont közelében lehet. Ajánlott a forró tea vagy kávé és a társaság is. Nem utolsósorban azért, mert nagyon veszélyes lenne a hidegben elaludni a szabad ég alatt!
Ezek mind szükségesek lehetnek, hogy egy novemberi hajnalon a csillagos ég alatt jól érezzük magunkat, miközben egy szép meteorhullásban lehet részünk.
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász