A kellemes nyári éjszakákon, a zavaró fényektől távoli helyről megpillanthatjuk a Tejútrendszerünk közepét, a nyári háromszög fényes csillagai is magasan látszanak az égen, megfigyelés közben pedig a keletről érkező meteorokra figyelhetünk fel. A meteorraj aktivitásának tetőpontja 13-án hajnalban lesz, ekkor láthatjuk szabad szemmel a legtöbb meteort. Augusztusban a Vénusz mint esti csillag van jelen az égen napnyugta után, a bolygó fele viszont árnyékban van már.
Az augusztus igazán kedvező hónap a csillagászati megfigyeléseket végzőknek. Az éjszakák már észrevehetően hosszabbak, de még mindig kellemes a hőmérséklet a szabad ég alatt. Sok érdekes égi objektumot lehet ekkor távcsőben megfigyelni, de ez a hónap a szabad szemmel megfigyelhető meteorhullásról híres. A Perseidák szülőégitestje a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle üstökös. Ahogyan a Föld kering a Nap körül, augusztusban áthalad bolygónk az üstökös pályáján, ahol az égitestből korábbi keringései során származó porszemcsék eloszolva megtalálhatóak. Ennek az évenkénti áthaladásnak köszönhetjük a meteorokat.
Nevüket egy fontos égi pont helyzetéről kapják, mint minden más meteorraj. Minden egyes Perseida meteor vonalát elméletben visszafelé meghosszabbítva ezek a vonalak egy pontban metszik egymást, tehát a rajhoz tartozó összes meteor ebből a pontból sugárzódik ki látszólag. Ezt nevezzük radiánspontnak. A meteorraj arról a csillagképről kapja a nevét, amelyik a radiánspontot tartalmazza. A Perseidák radiánsa a Perseus csillagképben található. Ugyanezen analógia mentén például a Geminidák az Ikrek (Gemini) csillagképből „erednek”.
A meteorokat szabad szemmel is megfigyelhetjük. Az IMO (International Meteor Organization) szerint a gyakorisági maximum idején óránként akár 100 a köznyelvben hullócsillagként is ismert meteorfelvillanást vehetünk észre. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez pusztán csak egy elméleti szám, ez a valóságban a 60-70 per órához lesz közelebb számos tényező miatt. Például az adott hely fényszennyezésének mértéke alapján ez a szám lehet kisebb, ha több a zavaró fény. A gyakorisági maximum az idén augusztus 13-án hajnalban, négy órát követően lesz.
Az előrejelzés alapján a maximum hajnali hat óráig fog tartani. A már említett radiáns már 12-én kora este is több mint 20 fok magasan látszik a horizont felett, és mivel a Perseus csillagkép egyre magasabbra kerül az idő előrehaladtával, ezért hajnali négy órakor már majdnem 70 fok magasan lesz a raj radiánsa. A legtöbb meteort viszont nem a radiáns, vagyis a Perseus csillagkép irányában láthatjuk majd, hanem attól távolabb, az égbolt bármely részén. A Perseidák tagjait természetesen nem csak ezen az éjszakán lehet majd megfigyelni. A tagokat július 17-étől egészen augusztus 24-éig megpillanthatjuk, persze sokkal kisebb számban. Ebben az időszakban és főleg a maximum idején néhány meteor el is érheti, de akár meg is haladhatja a Vénusz fényességét, ezért azokat már tűzgömbnk nevezik.
Ha már Vénusz is szóba került, az utóbbi hónapokban az esthajnalcsillagot a nyugati égen naplemente után látjuk. A bolygó felszínén sok részletet nem tudunk ugyan megfigyelni, de azok akik hétről hétre távcsövön keresztül nlzik a bolygót, észrevehetik, hogy a fázisa egyre csak csökken. A Perseidák maximumának estéjén, azaz éppen augusztus 12-én este éri el a bolygó azt a fázisát, amikor pontosan a bolygó felét világítja meg a Nap. Ezt idegen szóval dichotómiának nevezi a szakirodalom. Mivel a bolygó a látóhatárhoz közel látszik, és nem távolodik el a Naptól túl messzire, ezért gyorsan lenyugszik. 20:36 perckor a -4,4 magnitúdós bolygó szabad szemmel a nyugati horizont felett 8 fokkal egyértelműen észrevehető. Fázisát viszont csak távcsövekben vehetjük szemügyre. Ehhez nagyobb, 100-120-szoros nagyítást érdemes választani. Az 50%-os Vénusz látszó átmérője 23,6 ívmásodperc lesz. Ez az érték a következő hetekben fokozatosan nőni fog, míg a fázisa ezzel párhuzamosan csökken.
Összességében tehát bízva a derült égben, várjuk a Perseidákat és a maximum időpontját. A cikk megjelenésekor is már egy este alatt számos, a rajhoz tartozó hullócsillagot figyelhetünk meg, ami a következő két hétben tovább fog növekedni. A megfigyeléshez érdemes olyan helyet választanunk, ahol az égbolt lehető legnagyobb részét zavartalanul tudjuk nézni. Próbáljunk minél sötétebb ég alól észlelni, a csillagos ég látványa miatt is eleve megéri. Az idei Perseidák-maximumot még különlegesebbé teszi az, hogy ebben az évben a Hold fénye nem fogja zavarni az észlelést. Ráadásul napnyugtakor egy részleges napfogyatkozást is megfigyelhetünk, utána a félvénuszt, majd az éjszaka folyamán az egyre gyakoribban feltűnő meteorokat. Micsoda páratlan este és éjszaka lesz!
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet
