Először hajnalban 5 óra 19 perckor próbálkozhatunk a jelenség észlelésével. Ekkor a Nap még 5 fokkal a horizont alatt lesz. Az 1,3 magnitúdó fényességű Mars a látóhatár fölött 1,5 fokkal lesz látható. Alatta jobbra lefelé 1,2 fokkal a 0,9 magnitúdó fényességű Szaturnusz lesz megfigyelhető, mindössze 33 ívperccel a látóhatár felett. A Szaturnusz alatt kissé jobbra lefelé 40 ívpercre pedig a Merkúr lesz látható. A fényessége -0,2 magnitúdó lesz és rendkívül alacsonyan, 18 ívperccel lesz a látóhatár fölött. Az előtte való napokban a Szaturnusz balról, a Merkúr pedig jobbról közelít a Mars felé, utána pedig a Szaturnusz jobbra, a Merkúr balra halad tovább a Marshoz képest.
Ezt az együttállást kizárólag távcsővel érdemes megnézni. A sikeres észleléshez nagyon fontos lesz a tereptárgyakról mentes keleti látóhatár és a felhőmentes idő, valamint a tiszta és száraz levegő. A látóhatárhoz közel ugyanis vastagabb légrétegeken nézünk keresztül, így különösen sokat számítanak a légköri és időjárási körülmények ilyen alacsonyan látható jelenségek megfigyelésénél.
Egy vonalban egymás alatt a nappali égen
Az együttállás akár a nappali égen is kereshető, de csak nagyobb távcsövel. A bolygók 44 fok magasan fognak delelni 11 óra 22 perckor, és szinte pontosan egymás alatt lesznek, a Mars a Merkúr fölött lesz 1,7 fokkal.
Nappali megfigyelés esetén különösen óvatosnak kell lennünk. Ha megfelelő szűrő nélkül bármilyen binokulárral vagy távcsővel véletlenül a Napba nézünk, egy tized másodperc alatt azonnali vakság fog kialakulni!
Binokulárral fa vagy épület árnyéka mögül keressük a bolygókat, hogy a Napba nézést elkerüljük. Távcsöves megfigyelés esetén használjunk napfóliát, és álljunk rá a Napra a távcsővel. Rendkívül fontos, hogy a keresőtávcső közben legyen végig letakarva, vagy azon is napszűrő fólia legyen! Helyezzük be a legnagyobb látómezőt adó okulárt, és állítsuk be a fókuszt úgy, hogy a Nap éles legyen. Ezután osztott körök alapján állítsuk be a koordináták különbségét, hogy végeredményben a tubus a bolygók felé nézzen. Majd miután meggyőződtünk róla, hogy a Nap nincs benne a képben, és valóban a bolygókra irányítottuk a távcsövet, levehetjük a napfóliát és a keresőtávcső kupakját. Amennyiben jól dolgoztunk, akkor láthatjuk a bolygók együttállását.
Ha GOTO állványos távcsővel kívánjuk nézni a jelenséget, akkor feltétlenül győződjünk meg róla, hogy a kalibráció megfelelő. Nehogy véletlenül a Nap becsússzon a képbe az állvány pontatlansága miatt vagy a bolygókra való ráállás közben. Miután a távcső mozgása leállt, levehetjük a napfóliát és a keresőről a kupakot.
Ha sikerül megfigyelni, akkor egy rendkívül ritka bolygóegyüttállás tanúi lehetünk. Érdemes megnézni!
Szerző: Szász Attila, Betanuló bemutató csillagász