Amint a Nap lemegy, lassan megjelenik majd kelet felé, és egészen másnap napkeltéig megfigyelhetjük, ahogy végigvonul az égen. Használjuk ki az oppozíció adta lehetőséget! Az oppozíciók adják a legjobb alkalmat, hogy megfigyeljük a Naprendszerben található égitesteket, mert nem csak a Nappal ellentétesen helyezkednek el, de jellemzően ilyenkor vannak a legközelebb is a Földhöz, így fényesebbek és a távcsőben is nagyobbnak tűnnek. A Szaturnusz október 4-én 14 óra 29 perckor kerül hozzánk legközelebb, 8,4 csillagászati egységre lesz tőlünk, az átlagos 9,6 helyett.
Ezen az estén fél 8 körül már kereshetjük a Szaturnuszt a keleti égen 10 fok magasan. Fényessége 0,3 magnitúdó, így szabad szemmel is könnyedén észrevehetjük a Halak csillagképben az őt körülvevő halványabb csillagok között. A legmagasabban másnap, október 5-én 0 óra 35 perckor lesz az égen, ekkor lesz a legjobb a megfigyelhetősége. A 34%-os Hold csak a bolygó delelése előtt kicsivel kel, így az éjszaka első felében nem fogja zavarni az észlelést. Ha van rá lehetőségünk, távcsővel is figyeljük meg a bolygót. A gyűrűk hajlása -7,5 fok, szerencsére nem abban az időszakban vagyunk, amikor eltűnnek a szemünk elől, így tanulmányozhatjuk is, és megpróbálhatjuk a Cassini-rést is felfedezni magunknak. Apró, fényes sárgás pontként a bolygó mellett legnagyobb holdja a Titan is feltűnik a távcső látómezőjében.
A Szaturnusz felfedezése
A szabad szemmel is látható Szaturnuszt már az ókorban is ismerték. Bár még nem tudták, hogy pontosan mik lehetnek a bolygók, a háttércsillagok közötti elmozdulásukat ők is megfigyelték, vándorló csillagoknak gondolták őket. Úgy hitték, hogy isteneik megnyilvánulásai, ezért bizonyos tulajdonságaik alapján utánuk nevezték el őket. A Szaturnuszt, mivel lassabban mozdult el az égen, mint a többi bolygó, Jupiter apjáról, Szaturnuszról nevezték el, aki a vetés és a könyörtelen időjárás istene volt.
Távcsővel elsőként Galileo Galilei figyelte meg 1610-ben kezdetleges műszerével. Nem teljesen értette, amit lát, a bolygó úgy nézett ki, mintha 3 égitest lenne egymás mellett. Kicsit később már inkább füleknek látta azokat a bolygó mellett. Két év elteltével viszont a „fülek” eltűntek, újabb 2 évvel később pillantotta csak meg őket ismét, de a természetük továbbra is rejtély maradt. Christiaan Huygens 1659-ben fejtette meg, hogy a bolygó körül egy gyűrű van, emellett pedig legnagyobb holdját, a Titant is megpillantotta. Jean-Dominique Cassini további négy hold felfedezése után pedig egy rést is észlelt a gyűrűrendszerben, amit később róla neveztek el Cassini-résnek. A Szaturnuszhoz küldött szondát és annak leszállóegységét is e két utóbbi felfedezőről nevezték el.
Az első közeli képeket a Pioneer–11 és a Voyager űrszondák szolgáltatták 1979 és 1981 között. Mindhárom eszköz értékes megfigyeléseket tett a bolygóról, gyűrűiről és a holdjairól, azonban csak elhaladtak mellette, így hosszas tanulmányozásra nem volt lehetőség. Az első olyan szonda, ami pályára is állt a Szaturnusz körül az 1997-ben indított Cassini-Huygens szonda volt, ami 7 évvel később érte el a bolygót, és összesen 13 évig tanulmányozta a rendszert, mielőtt küldetése végén a Szaturnusz légkörébe irányítva megsemmisült. Küldetése alatt a Huygens leszállóegység is landolt a Titan felszínén, és izgalmas információkat gyűjtött róla.
Gyűrűk és más érdekességek
Vajon hogyan is történhetett, hogy Galilei egy időre „elvesztette” a gyűrűket, és a mai napig nagyjából 15 évenként eltűnnek a szemünk elől? A gyűrűk síkja 300.000 km-re terjed ki a Szaturnusz körül, a vastagságuk viszont mindössze 10-100 méter. A bolygó forgástengelye 27 fokos szöget zár be a keringési síkra bocsátott merőlegessel, így keringés közben változik, hogy mi a Földről milyen szögben látunk rá a gyűrűkre. Amikor éppen az éléről látszanak a gyűrűk, úgy tűnnek, mintha nem is lennének ott.
A Szaturnusz a Naprendszer hatodik bolygója, és a Jupiter után a második legnagyobb bolygó. A gázóriások közé tartozik, főként hidrogénből és héliumból áll, és nincs szilárd felszíne, amire le tudnánk szállni. Azonban egy szonda sem tudna könnyen átrepülni rajta, belsejében akkora a nyomás és a hőmérséklet, hogy ami belép a légkörébe, összeroppanna, megolvadna vagy elpárologna. Ahogy a bolygó belseje felé haladunk, a hidrogén és hélium akkora nyomásnak van kitéve, hogy egyszerre a gázra és folyadékra jellemző tulajdonságai is vannak.
Rendkívül erős viharok vannak a felszínén, a szél sebessége akár az 500 km/s-es sebességet is elérheti, ami ötszöröse a Földön mért legerősebb szeleknek. A gyűrűk mellett még egy másik nagyon izgalmas forma található a bolygó pólusainál, egy hatszögletű vihar, amelyet az északi póluson már a Voyager űrszondák is láttak. Jelenleg a déli póluson is van kialakulóban egy hasonló futóáramlat, azonban a megfigyelések szerint az jelenleg 10 oldalúként fejlődik.
A Szaturnusz holdrekordernek számít a bolygók között. A mai napig fedeznek fel újabb holdakat körülötte, idén is találtak újabbakat, így 2026. augusztusi adatok szerint 293 holdja van a gyűrűs bolygónak. A bolygó mellett a holdak is foglalkoztatják a kutatókat. A Titan, amely a holdak között egyedülálló, ugyanis sűrű légkör burkolja, a felszínén pedig tavak vannak, az Enceladus, amelynek vastag jégpáncélja alatt folyékony vízóceán is lehet, a Hyperion pedig azért különös, mert szivacsos kinézetű. A 293 holdból eddig 63 kapott elnevezést, a többi jelenleg még csak sorszámozva van.
A Szaturnusz egész éjszakás megfigyelésére nagyjából 378 naponta van lehetőségünk. Bár nem most lesz nagy oppozíciója, de földközelsége idején kicsit fényesebbnek láthatjuk, távcsőben is nagyobbnak tűnik a bolygó, mint máskor, így töltsünk el egy egész éjszakát a Szaturnusz megfigyelésével október 4-én.
Felhasznált források:
https://science.nasa.gov/solar-system/10-things-unsolved-mysteries-of-saturns-moons/
https://science.nasa.gov/mission/cassini/
https://science.nasa.gov/saturn/
https://science.nasa.gov/mission/cassini/science/saturn/hexagon-in-motion/
https://science.gsfc.nasa.gov/attic/huygensgcms/Shistory.htm
https://science.nasa.gov/saturn/moons/
Szerző: Kovács Vera, Tudományos újságíró, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló