Továbbá binokulárral az égi vonal ötödik tagját, a Praesepe (Méhkas) csillaghalmazt is észlelhetjük. A következő hajnalon a Regulus–Hold–Jupiter–Mars vonalban gyönyörködhetünk. Az égi jelenség egy közel két hónapig tartó együttállás-sorozatnak a nyitánya, amelynek főszereplői a Mars, a Jupiter és a Regulus lesznek. A késő őszi és kora téli reggeleken mindig érdemes lesz a délkeleti-déli égbolt felé tekintenünk, ahol egymáshoz közel megfigyelhetjük a három égitestet.
Hajnali ötösfogat
November 2-án, hétfőn, 4:30-kor a délkeleti égbolt felé kell tekintenünk, ahol nagyjából 50 fokkal a horizont felett jól látható lesz az ősz egyik legszebb csillagászati jelensége. A szabad szemes égitestek közötti távolság 5,3 fok lesz ekkor, azaz egyenlő távolságra lesznek egymástól az égi egyenes mentén. Az ötösfogat első tagja a kékesfehéren ragyogó, 1,4 magnitúdós Regulus, amely az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga. Tőle, jobbra felfelé látszik a fehéren tündöklő Jupiter. A bolygók királyától szintén jobbra felfelé lesz látható a vöröses Mars. A szabad szemes égitestek sorát a 47%-os, ezüstös Hold zárja. Égi kísérőnktől jobbra felfelé helyezkedik el a Praesepe csillaghalmaz, amit csak kézi látcsővel észlelhetünk. A jelenséget kényelmesen egészen pirkadatig, azaz körülbelül 5:30-ig tekinthetjük meg. Ekkortól az égi háttérfényesség fokozatosan nő, és elsőként a Praesepe, majd a Regulus és a Mars, végül a Jupiter fog eltűnni a reggeli égről.
Együttállás távcsővégen
A jelenség résztvevőit nemcsak saját szemünkkel, hanem csillagászati távcsővel is érdemes megfigyelni. Már egy kisebb, 10 centiméter átmérőjű műszerrel és 150-szeres nagyítással is jól láthatjuk a Jupiter színes felhősávjait, valamint a bolygó bal oldalán az Europa, Ganymedes és Callisto Galilei-holdakat, amelyek fényesebb csillagként lesznek láthatóak a távcsövünkben. A Mars vöröses korongja azonnal szembetűnő lesz, továbbá egy másik érdekességet is szemügyre vehetünk. Külső bolygószomszédunk 89%-os fázisát, ami azt jelenti, hogy nem észlelhetjük a teljes bolygókorongot, csak annak egy kicsit „csorbult” állapotát. A felszíni alakzatok észleléséhez legalább 15 cm átmérőjű távcsőre és 200-250-szeres nagyításra lesz szükség. A vörös bolygó északi féltekéjén jól látható lesz a fehér színű pólussapka. A Hold egy lenyűgöző kráterhármassal várja a távcsöves észlelőket, amely égi kísérőnk középső vidékén, az árnyékvonal mentén lesz látható. A Ptolemaeus-kráter 154 kilométer átmérőjével és bazaltos aljzatával várja az észlelőket. Alatta helyezkedik el a kisebb, 118 kilométeres Alphonsus-kráter, amelynek aljzata szintén bazaltos, azonban itt már egy központi csúcsot is megfigyelhetünk. A hármas legkisebb tagjánál, a 98 kilométeres Arzachel-kráternél központi csúcsokat és teraszos kráterfalat egyaránt láthatunk.
A Praesepe csillaghalmaz észleléséhez nem szükséges csillagászati távcső, már egy binokulár is elegendő. A Rák csillagkép híres nyílthalmaza 3 magnitúdó körüli összfényességének köszönhetően az egyik legfényesebb, illetve a 607 fényévnyi távolsága miatt az egyik legközelebbi csillaghalmaz. Korát 600 millió évre becsülik a csillagászok, és legalább 1300 csillagot tartalmaz. Az idős kora miatt nemcsak fiatal, kék színű, hanem idősebb, vörös és narancsos csillagokat is megfigyelhetünk benne. Az 1,8 fok látszó átmérője miatt kis nagyítással érdemes észlelni.
Égi négyesfogat
A következő reggelen egy újabb égi vonalat észlelhetünk, amelynek az összes tagja szabad szemmel látható lesz. November 3-án kedden, 3:30-kor a délkeleti égbolt felé kell tekintenünk ismét, ahol 45 fokkal a horizont felett észlelhetjük az égi négyesfogatot. Az előző jelenség sorrendje azonban változik, mivel a kékesfehér Regulus csillagtól jobbra felfelé, 3 fok távolságra lesz a 36%-os holdsarló. Égi kísérőnk hamuszürke fénye is megfigyelhető lesz ekkor, ugyanis nemcsak a fényes holdsarlót, hanem a Nap árnyékában lévő részét is láthatjuk halványan derengeni. A Holdtól jobbra, 3 foknyi távolságra lesz látható a Jupiter, és a gázóriástól jobbra felfelé, 5 foknyi távolságra látszik a vöröses Mars. Az együttállást szintén körülbelül 5:30-ig észlelhetjük.
A Jupiter és a Hold felszíni csodái
Ismét érdemes távcsövet ragadnunk, és egy 10 cm átmérőjű csillagászati segédeszközzel megfigyelhetjük a Hold és a Jupiter felszíni csodáit. Égi kísérőnk középső tájékán, közel a terminátorhoz lesz látható a Copernicus-kráter. Holdunk egyik, ha nem legszebb krátere, mivel központi csúcsokat, teraszos falakat és sugársávokat egyszerre észlelhetünk. A Jupiternél 150x-szeres nagyításon észlelhetjük a Nagy Vörös Foltot, amely Naprendszerünk legnagyobb és legrégebbi vihara. Az átmérője nagyobb mint a Földé, és már az 1800-as évek végétől észlelik a csillagászok. Továbbá a gázóriás bal oldalán látszanak az Io és az Europa holdak, a jobb oldalon a Ganymedes és a Callisto lesz észlelhető, mint csillagszerű fénypont.
A Regulus–Jupiter–Mars együttállás-sorozat kezdete
A következő két hónapban, a hajnali és a reggeli órákban a délkeleti-déli égen a Regulus–Jupiter–Mars szabad szemes hármast észlelhetjük, látványos együttállásokat produkálva. Miért láthatjuk a három égitestet ennyire hosszú időn keresztül azonos égterületen?
Naprendszerünk bolygói az ekliptika vonala mentén haladnak. Az ekliptika a Nap egy év alatt megtett látszó útja az égbolton, illetve bolygónk Nap körüli keringési síkjának égi vetülete. A bolygók és a mi Holdunk is néhány fok eltéréssel ebben a síkban keringenek, ezért látszanak mindig az égi vonal közelében. Mivel vannak olyan csillagok, amelyek közel helyezkednek el az ekliptika vonalához, emiatt a bolygók nem csak egymással, hanem a csillagokkal is együttállásba tudnak kerülni. A hosszú ideig tartó együttállás annak köszönhető, hogy a központi csillagunkhoz közel keringő bolygóknak kevesebb idő kell egy teljes keringés megtételéhez, mint a távoli planétáknak. A Merkúr 88 földi nap alatt kerüli meg a Napot, míg a távoli Neptunusznak 165 évre van szüksége. Amikor a Föld elhalad az adott bolygó mellett a pályáján, közeledve az oppozíciójához, akkor retrográd mozgásban lesz látható a másik égitest, azaz a megszokott haladási irányával ellentétesen mozognak a bolygók. A Mars és a Jupiter közel egy hónap eltéréssel kezdi meg ezt a mozgást, ennek következtében hosszú hónapokon át közel lesznek egymáshoz az égbolton.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló rendkívüli hajnali programmal várja az érdeklődőket november 2-án, valamint a következő két hónapban is érdemes a hajnali órákban felkeresni a Regulus–Jupiter–Mars égi hármast.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló
