de más bolygóegyüttállások szemtanúi is lehetünk derült égbolt esetén. A Hold mellett a Merkúr és a Vénusz lesznek a főszereplők, de a Szaturnusz és a Neptunusz sem marad ki a sorból.
Mindkét napon a szabad szemes együttállásoké lesz a főszerep. Kezdetben, napnyugta után a Vénusz lesz az, amit könnyen felfedezhetünk az alkonypírban, ezt követően pedig a vékony holdsarló tűnik majd fel. Szabad szemmel a -0,5 magnitúdós Merkúr észrevétele már kihívást jelenthet, de a Hold segítségével a sasszeműek megtalálhatják, mindenki másnak egy kézi látcső használata szükséges lesz hozzá. Február 18-ról 19-re a legnagyobb változást a Hold helyzete mutatja: az egyre dagadó holdsarló magasabbra kerül az égen, megváltoztatva a 18-án megfigyelhető Vénusz–Hold–Merkúr sorrendet Vénusz–Merkúr–Hold sorrenddé.
Február 19-én már a hamuszürke fényt is láthatjuk, amely szabad szemmel is megkapó látvány. Ez az a fény, amely nem közvetlenül a Napból érkezik a Holdra, hanem a Földről visszaverődött napfény világítja meg égi kísérőnket. Ezen az estén a Szaturnuszt is megtalálhatjuk a Holdhoz igen közel, ám a Neptunusz halványsága miatt nem tartozik a szabad szemmel látható célpontok közé.
Bár az együttállások szabad szemmel a legszebbek, távcsővel még több részlet fedezhető fel. A Merkúr ebben az időszakban látszik a legtávolabb a Naptól, így könnyebben megfigyelhető. Távcsőben, nagyobb, 100-120-szoros nagyítással a félmerkúrt, szakkifejezéssel a Merkúr dichotómiáját láthatjuk. A Szaturnusz páratlan gyűrűrendszerének és holdjainak megpillantásához szintén távcső szükséges. A Neptunusz is inkább távcsöves célpont, a Szaturnusz és a Neptunusz szoros együttállásának megfigyeléséhez pedig körülbelül 40-szeres nagyítás ajánlott.
Mikor mit és hogyan láthatunk? Az események sora február 18-án kezdődik, amikor két különlegességet is megfigyelhetünk 17:43-tól. Az egyik a korai holdsarló. A „korai” jelző itt azt jelenti, hogy az újhold fázisától eltelt idő kevesebb mint 48 óra. Ezen az estén egy 28 óra 42 perces, mindössze 1%-os fázisú holdsarlót csodálhatunk meg, de nem lesz egyedül! A holdsarló alatt a napról napra egyre magasabbra kerülő Esthajnalcsillagot, vagyis a Vénuszt találjuk, míg a sarló felett halványan, de sasszeműeknek kivehetően a Merkúr bolygó sejlik fel. A megfigyeléshez tiszta nyugati horizontú helyszínre lesz szükségünk – ez egyébként a többi eseményre is igaz. Észlelési lehetőségeinket ne rontsák magas fák vagy épületek, mivel a Vénusz 17:43-kor alig 2,5 fokkal lesz a látóhatár felett. Az alkonyi holdsarlóra „vadászóknak” sem lesz könnyű dolguk, hiszen a Hold mindössze 6 fok magasan tartózkodik majd, a Merkúr pedig csupán 10 fokos magasságban lesz látható. A megfigyeléshez nem feltétlenül szükséges távcső, de akinek kéznél van egy binokulár, annak érdemes azzal is szemügyre vennie az alapvetően szabad szemes együttállást.
Másnap, február 19-én ugyanennek a hármasnak lehetünk ismét szemtanúi az alkonyi égen, ám a sorrend megváltozik. 17:45-kor a Vénusz lesz a legalacsonyabban, mindössze 3 fokra a horizonttól. Azt követi a Merkúr kevesebb mint 11 fokos magasságban, majd a sort a már több mint kétnapos, 5%-os fázisú holdsarló zárja. Ekkor akár a Szaturnuszt is felfedezhetjük a holdsarlótól 4,4 fokkal balra, ám viszonylagos halványsága miatt még ekkor is elveszhet az alkony fényében a szabad szemmel megfigyelő számára. Akár hármas, akár négyes együttállást látunk, mindenképpen látványos szabad szemes sorakozásra számíthatunk.
De nem csak ezek az együttállások lesznek izgalmasak! Csütörtök este a Szaturnuszhoz látszólag igen közel találjuk majd a halvány Neptunuszt, viszont megfigyelésükhöz már nem elegendő pusztán felnézni az égre, megfelelően sötétnek is kell lennie. Február 19-én 18:30 körül a Neptunusz a Szaturnusz felett, jobbra helyezkedik el, kevesebb mint 1 fokos távolságban. Az együttállás binokulárral is megfigyelhető, de nagyobb távcső használata ajánlott. Legközelebb egymáshoz másnap, február 20-án este kerülnek. Ezen a napon is 18:30 környékén érdemes észlelni a két bolygót, 40-50-szeres nagyításon pedig egy látómezőben láthatjuk mindkettőt. Érdemes megkeresni a Szaturnusz holdjait is, de a viszonylag alacsony helyzet miatt jó eséllyel csak a Titant fogjuk megpillantani.
Összességében tehát látványos együttállásokra számíthatunk ez alkalommal. A holdsarló ugyan nem ritka jelenség, ám a Merkúrral és a Vénusszal ilyen kedvező és látványos égi elhelyezkedésére hónapokat, sőt akár egy évet is várnunk kell. Éppen ezért mindenképpen érdemes ezekben a napokban a nyugati horizont feletti alkonyi eget kémlelni.
Szerző: Balázs Gábor, Tudományos segédmunkatárs, Bemutató csillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet