A törpebolygó ekkor lesz idei legközelebbi pontján a Földhöz. Aki kihívást keres erre az éjszakára, annak ez biztosan jó gyakorlat, azonban távcsőre szükségünk lesz. A bolygók többségét szabad szemmel is megfigyelhetjük az égen, a Merkúrt, Vénuszt, Marsot, Jupitert és a Szaturnuszt már az ókorban is ismerték. Majd jött a távcső, ami segített nekünk felfedezni az Uránuszt, a matematika és az égi mechanikai törvények segítségével megtaláltuk a Neptunuszt is, a fototechnikának pedig a Plutót köszönhetjük.
Amikor a Nap nyugszik, akkor ő éppen kel. Azok az égitestek, amik oppozícióban vannak, az égbolt épp átellenes oldalán találhatóak, mint a Nap, vagyis az éjszaka legnagyobb részében a látóhatár felett tartózkodnak, és mivel ekkor általában közelebb is vannak a Földhöz, ezért a megfigyelhetőségük is jobb. A Pluto esetében ez a közelebbi elhelyezkedés is nagy távolságot jelent, valamivel több mint 5 milliárd kilométerre lesz tőlünk, de ez mégis csak kisebb, mint a 7,3 milliárd kilométeres távolság, amikor legmesszebb van bolygónktól.
Július 27-én 0 óra 56 perckor delel 19 fok magasan a Bak csillagképben. 14,5 magnitúdós fényessége miatt már nagyobb távcsőre lesz szükségünk vagy egy csillagász barátra, aki rendelkezik egy ilyen eszközzel. Nagy távcsőben is csak pontszerű marad, azonban, ha megpillantjuk, akkor egészen a bolygórendszer pereméig látunk majd el.
7000 óra, ami a kilencedik bolygóhoz vezetett
Clyde William Tombaugh-t 1929-ben 23 évesen vették fel a Lowell Obszervatóriumba, ahol egy 330 mm-es asztrográffal hosszú éjszakákon keresztül szisztematikusan fotózta az égboltot. A képeket üveg fotólemezekre készítette, majd előhívta, aztán pedig egy blinkkomparátor segítségével hasonlította össze azokat. Az eszközbe helyezett két fotólemez az ég ugyanazon területéről készült, de különböző időpontban. A komparátor okulárjába nézve egyszer az egyik kép látszott, pár pillanattal később a másik, és így váltogatott a kettő között. A csillagok mozdulatlanok maradnak a két képen, ha viszont valami elmozdult a csillagos háttér előtt, akkor úgy tűnt, mintha két, egymástól nem túl távoli csillag „pislogott” volna, a mozgó objektum pedig valószínűleg a Naprendszerünkben van.
Tombaugh 1930. február 18-án délután négykor fedezett fel egy apró pontot, ami elmozdult egy január 23-án és 29-én készített felvételpáron. Felettesei ezután utasították, hogy készítsen ismét a felfedezést megerősítő képeket az ég azon területéről. Végül egy hónappal később, március 13-án jelentették be a kilencedik bolygó felfedezését.
A felfedező saját bevallása szerint a Lowell Obszervatóriumban töltött évek alatt körülbelül 7000 órát töltött hasonló lemezek átvizsgálásával. Ezalatt 90 millió csillag képét vizsgálta át, 15 kisbolygó felfedezését tulajdonítják neki, a 274P/Tombaugh–Tenagra üstökös megtalálása is az ő nevéhez fűződik, ahogy több száz változócsillag, galaxisok, nyílthalmazok, galaxishalmazok és egy szuperhalmaz felfedezése is.
Az alvilág istene a Naprendszer szélén
A római és görög mondakörben a Plútó az alvilág istene volt. A világé, ami a holtakat fogadja, kietlen, sötét, ahol minden kopár, és semmi nem terem meg a felszínén. Egy 11 éves oxfordi kislány, Venetia Katharine Douglas Burney ilyennek képzelte a távoli bolygót, ahol a Naptól való távolság miatt rideg minden, ezért is gondolta, hogy ez megfelelő név lenne az újonnan talált égitest számára. A többi bolygó is római istenekről kapta a nevét, és a felfedező obszervatórium alapítója, Percival Lowell előtt is egy tisztelgés volt ez, a monogram és a Pluto kezdőbetűinek egyezése miatt.
A Pluto valóban nem a legbarátságosabb világ a számunkra. Légköre nagyon vékony, főként nitrogénből, metánból és szén-monoxidból áll. Átlagos hőmérséklete -232 Celsius-fok, ami nem teszi lehetővé az életet a felszínén, itt a víz csak fagyott formában van jelen. Átlagos távolsága a Naptól 5,9 milliárd kilométer, még a fénynek is 5,5 órájába kerül, míg elér a Nap felszínéről a törpebolygóig. A Nap fényessége délben ott nagyjából olyan, mint amikor mi, a Földről a lemenő Napot nézzük.
Egészen 2015. július 14-ig nem sokat tudtunk a Plutóról, addig főleg csak távcsövekkel volt lehetőségünk megfigyelni. Ezen a napon 12 500 kilométerre közelítette meg a New Horizons űrszonda, és minden eddiginél részletesebb képeket készített a törpebolygóról. Feltárta számunkra, hogy a felszínén fiatalabb területek is jelen vannak, vagyis aktívabb, mint gondolták, légköre összetettebb és a mélyében akár cseppfolyós vizű óceánok is jelen lehetnek. A felszínén több képződményt is a felfedezésével kapcsolatba hozhatókról neveztek el: Tombaugh-régió, Burney-kráter.
Bolygóból törpebolygó
Mindamellett, hogy a Pluto a kilencedik bolygó volt, amit felfedeztek, az első Kuiper-övbeli objektum is egyben. Az egyetlen objektum, ami ennyire nagy jelentőségű lefokozást is átélt, ennek ellenére köszöni szépen, remekül van.
A Pluto szempontjából a sorsdöntő pillanat 2006. augusztus 24-én jött el, amikor is a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) úgy döntött, hogy célszerűbb a Plutót lefokozni, mint másik 10-12 égitestet bolygónak nyilvánítani. Tömege alapján egyre több Plutóhoz hasonló objektumot találtak, ezért pontosabban definiálták a bolygó fogalmát, és egy új kategóriát, a törpebolygóét hozták létre.
Eszerint bolygó csak az lehet, ami az alábbi hérom kritériumnak megfelel:
- a Nap körül kering
- elég nagy a tömege ahhoz, hogy a gömb alakúra tudjon formálódni
- domináns a saját pályáján, más hasonló méretű égitest nem keringhet azon részen a Naprendszerben
Ez utóbbi az, amit a Pluto nem tudott teljesíteni, több hasonló égitest kering a közelében. A definíció pontosítása idején még a kisbolygók nyilvántartásába is felvették 134340-es sorszámmal.
Bár a Pluto megtalálása gyakorlott észlelők számára is kihívás, és nagy távcsövet igényel, az oppozíció idején ne hagyjuk ki a lehetőséget, ha látni szeretnénk valamit a Naprendszer széléről.
Felhasznált források:
https://raleighastro.org/blog/2009/05/17/clyde-tombaughs-pluto/
https://www.space.com/19824-clyde-tombaugh.html
https://ujkor.hu/content/orpheusz-szerint-az-alvilag
https://science.nasa.gov/dwarf-planets/pluto/facts/
https://science.nasa.gov/mission/new-horizons/
https://www.csillagaszat.hu/hirek/ok-olvasoink-kerdeztek/miert-nem-bolygo-a-pluto/
Szerző: Kovács Vera, Tudományos újságíró
Svábhegyi Csillagvizsgáló