Ha a Hold peremére figyelünk, egy-egy csillag hirtelen eltűnését is észrevehetjük, sőt szerencsés időszakokban akár több éjszakán keresztül is követhetjük különböző csillagok fedését. Ennek az az oka, hogy a Hold pályája nagyjából ugyanabban a síkban helyezkedik el, mint a bolygók keringési síkja a Nap körül. Emiatt azok a csillagok, amelyek a Hold pályasíkja mentén vagy annak közelében találhatók, időnként látszólag a Hold közelébe kerülnek, lehetővé téve együttállások és fedések bekövetkeztét. Ugyanez érvényes a bolygókra is: a Hold pályájának elhelyezkedése miatt bizonyos időszakokban bolygók, kisbolygók fedését vagy együttállását is megfigyelhetjük.
A március pedig igen ígéretesnek tűnik a fedések szempontjából. Szinte mindig van valami látványos, érdekes égi jelenség. Vágjunk is bele az események sűrűjébe.
Március 2-án hajnalban a Hold elhalad az Oroszlán csillagkép egyik halvány csillaga, a pszi Leo előtt, és 3:06-kor ideiglenesen eltakarja azt. A csillag eltűnése gyakorlatilag pillanatszerű, mert a csillagok még nagy távcsövekkel is pontszerű fényforrásként jelennek meg, szemben a Hold jól felbontott, éles peremű korongjával. Mivel a Holdnak nincs számottevő légköre, nem figyelhető meg fokozatos halványodás vagy fénytörési jelenség: a csillag fénye diffrakciós jelenségektől eltekintve azonnal, ezredmásodpercek alatt megszűnik. A pszi Leo 5,4 magnitúdós csillag, amely sötét, holdfénymentes égbolt mellett szabad szemmel éppen látható. A fedés idején a Hold 98%-os fázisban lesz, vagyis majdnem teljesen megvilágított állapotban. A csillag a Hold sötét pereménél lép be, ami megfigyelési szempontból kedvező, mert a fényes holdperem jelentősen csökkentené a kontrasztot, így a jelenség most jól követhető lesz.
Ugyanezen a napon, este egy másik csillagfedés is megfigyelhető lesz: a Hold az Oroszlán csillagkép 45 Leo jelű csillaga előtt is elhalad, és teljesen eltakarja azt. A jelenség 22:04 körül következik be, amikor a telihold a látóirányunkból nézve a csillag elé kerül. A 45 Leo körülbelül 6 magnitúdós fényességű csillag, ami a szabad szemmel láthatóság határán van, azonban a Hold fényessége miatt érdemes az észleléshez kisebb távcsövet használni. A fedés különösen kedvező körülmények között történik: a Hold mintegy 48° magasan helyezkedik el a horizont felett, ami stabilabb légköri viszonyokat és jobb megfigyelhetőséget biztosít. A telihold erős fénye viszont zavarja a csillag eltűnésének észlelését.
Március 8-án hajnalban különösen érdekes megfigyelési lehetőséget kínál a Hold mögül kilépő kettőscsillag jelensége. A fogyó, 79%-os fázisú Hold mögül először a HD126366 jelű, 6,6 magnitúdós csillag bukkan elő 2:00 körül, majd mintegy 86 másodperccel később megjelenik kísérőcsillaga, a HD126367 is. A két komponens az égbolton körülbelül 35 ívmásodperc távolságra helyezkedik el egymástól, ezért a Hold peremének látszó mozgása időben elkülönülve fedi fel őket. Bár a jelenséget megfigyelési szempontból „kettős kilépésnek” nevezhetjük, a két csillag nem alkot valódi, gravitációsan kötött kettőscsillag-rendszert. Csupán a látóirányból tűnnek egymáshoz közelinek — vagyis optikai kettőst alkotnak — miközben tényleges távolságuk a térben különbözik. A kilépés rendkívül hirtelen következik be: a csillagok fénye szinte azonnal megjelenik, amikor a holdperem egyenetlen felszíne már nem takarja őket. A megfigyelési körülmények kedvezők, mivel a Hold mintegy 65° magasan áll a horizont felett, így a légköri torzítások kisebbek, ezért a halványabb, 7,2 magnitúdós csillag megjelenése is jól követhető.
Március 21-én este a vékony, mindössze 9%-os megvilágítottságú holdsarló eltakarja a HD 13201 jelű csillagot. A jelenség 19:11 körül következik be, amikor a 6,4 magnitúdós fényességű csillag a Hold sötét pereménél tűnik el, mintegy 21°-os horizont feletti magasságban. A vékony holdsarló különösen kedvező megfigyelési helyzetet teremt. A Hold megvilágított része ilyenkor kicsi, így az égbolt háttérfényessége alacsonyabb, a sötét holdperem pedig nagy kontrasztot biztosít. Emiatt a csillag eltűnése rendkívül látványos: a halvány fényforrás szinte azonnal megszűnik, amikor a holdperem takarásába kerül. A viszonylag alacsony helyzet miatt a nyugtalan légkör kissé befolyásolhatja a megfigyelést, ugyanakkor a vékony holdsarló és a hamuszürke fénnyel gyengén megvilágított peremnél történő belépés kedvező feltételeket biztosít a csillag eltűnésének pontos időzítéséhez és követéséhez. Az ilyen megfigyelések pedig különösen érzékenyek a holdperem finom felszíni egyenetlenségeire, amelyek a csillag fényének eltűnésében nagyon rövid idejű változásokat okozhatnak az előrejelzéshez képest.
Március 25-én, 23:59 körül a félhold 51%-os fázisban elfedi a HD 45504 jelű csillagot, amely 6,6 magnitúdós fényességével már jól látható távcsővel. A fedés a Hold sötét oldalán történik, és a csillag körülbelül 20° magasan látható a horizont fölött. A Hold részleges megvilágítása és a sötét perem nagy kontrasztot ad, így a csillag eltűnése rövid időre szinte „drámai” módon követhető. A horizont közelsége miatt a légköri turbulencia enyhén befolyásolhatja a látványt, azonban a sötét holdperemnél történő belépés kiváló lehetőséget nyújt a fedés pontos időzítésének rögzítésére.
Március 29-én este igazán különleges csillagászati eseményre kerül sor: a fényes Regulus (α Leonis, 1,4 magnitúdó), az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga eltűnik a 89%-os megvilágítottságú Hold mögött. A fedés a Hold sötét oldalán kezdődik, így a kontraszt különösen kedvez a jelenség megfigyelésének. A Regulus B, a rendszer halványabb csillaga (8,2 magnitúdó), előbb lép a Hold árnyékába, majd néhány perccel később követi a főcsillag. A részletes eseménymenet szerint 20:28-kor a Regulus B lép be a Hold sötét oldalán, mintegy 47°-kal a horizont felett, majd 20:35-kor a Regulus főkomponense követi, 48°-os magasságnál. A fedés 21:45-kor ér véget a Hold világos pereménél, és amikor a csillag újra megjelenik, 54° magasan lesz látható. A fedést megelőzően és követően a csillag szoros együttállásban van a Holddal: 20:00-kor a Hold megvilágított peremétől mintegy 14 ívpercre balra és lefelé látható a Regulus, míg 23:00-kor, jócskán a fedés után, a Holdtól 30 ívpercre jobbra és fölfelé helyezkedik el, 53°-os magasságban. A Regulus fényes, kékesfehér csillag (B7V), amely mellett a Regulus B halvány kísérő található. A B komponens szabad szemmel nem látható, de távcsővel jól elkülöníthető, és a fedés során a rendszer tagjainak pontos pozíciója és pályája is vizsgálható. A Hold sötét peremén történő belépés és a világos oldalon való kilépés kombinációja lehetővé teszi a csillag eltűnésének és újra megjelenésének pontos nyomon követését, miközben érzékenyen mutatja a holdperem apró felszíni egyenetlenségeit.
Március 30-án este, 20:11-kor a 56 Leo jelű csillag, más néven a VY Leonis változócsillag (5,9 magnitúdó), rövid időre eltűnik a Hold mögött. A fedés a Hold sötét oldalán történik, és a csillag körülbelül 34° magasan látható a horizont felett, ami kedvező megfigyelési lehetőséget biztosít a jelenség követésére. A Hold magas megvilágítottsága (95%) ellenére a sötét pereménél történő belépés révén a csillag gyors eltűnése jól megfigyelhető távcsővel. A 56 Leo változócsillag, vörös óriásként fényessége időben szabálytalanul ingadozik, ami különlegesen érdekessé teszi a fedést a csillagászok számára: a Hold árnyékában történő rövid eltűnés lehetőséget nyújt a csillag pillanatnyi fényességének pontos mérésére.
Az éjszakai égbolt tele van apró csodákkal, amelyek csak a figyelmes megfigyelő számára válnak láthatóvá. Így amennyiben az időjárás és a felhőzet engedi, ragadjuk meg az alkalmat és a megfelelő segédeszközökkel figyeljük meg ezeket az izgalmas jelenségeket.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló