Égi kísérőnk néha ki is takarhat egy-egy távoli csillagot, ami látványos jelenséget produkál. Most éppen az Oroszlán csillagkép legfényesebb tagja, a Regulus bújik rövid időre a Hold mögé.
A Regulus csillagrendszer
A Regulus az Oroszlán csillagképben található, annak mellső lábát alkotja a konstelláció jobb alsó részében. A fényes pontszerű Regulus valójában négy csillagból áll. A Földről egy nagy teljesítményű távcsővel megfigyelve három tagja kivehető. A legfényesebb a rendszer csillagai közül a Regulus A, a maga 1,4-es magnitúdójával, mely szabad szemmel is egyszerűen észlelhetővé teszi azt még a Hold közelében is. Tőle 177”-re található a Regulus B és C, amelyek egymáshoz nagyon közel keringenek, egy amatőr távcsőben egyetlen objektumnak tűnnek.
Megemlítendő, hogy a Regulus A is kettős rendszer, azaz két csillagból áll. A nagy, kék óriáscsillag, a Regulus Aa körül, ahhoz nagyon közel kering egy fehér törpe, a Regulus Ab, amelyet csak színképelemzéssel mutattak ki. A direkt észlelés hiányának oka az extrém közelsége az elképesztően fényes Regulus Aa-hoz, amelynek fényereje teljesen elnyomja a párját.
A Hold pályája
Égi kísérőnk elliptikus pályán kering bolygónk körül (pontosabban a Föld és a Hold is a két égitest tömegközéppontja körül kering). Földközeli pontja (perigeuma) átlagosan 362600 kilométerre van tőlünk, földtávolpontja (apogeuma) pedig 405400 kilométeres távolságban található. A pályájának síkja az ekliptikához 5,15°-kal hajlik. Ezen két fő (és még néhány kevésbé jelentős) faktornak köszönhetően nem mindig ugyanazon csillagok előtt halad el az égbolton. Ha például a Regulust vesszük, olykor alatta, máskor pedig fölötte halad el keringése során.
Általános esetben a Hold eltakar egy-egy szabad szemmel még éppen látható csillagot is. Erre az utóbbi hónapokban gyakori példa volt a HD 39004, egy 5,6 magnitúdós csillag a Bika csillagképben. Egészen fényes csillag fedése ritka esemény, mert nagyon kevés ilyen csillag van, és még kevesebb esik időnként a Hold útjába.
A Regulus takarásban
Holdunk gyakran együtt áll az állatövi csillagképek legfényesebb tagjaival, de néha teljesen beférkőzik eléjük, kitakarva azokat. Ez történik most a Regulusszal is. Március 29-én este 20:28-tól eltakarja a csillagrendszert, amelynek első elfedett tagja a Regulus B lesz. A 8,2 magnitúdós csillag a 88%-ban megvilágított Hold sötét (bal) oldalán lép be mögé. Ez pontosan 20:28-kor lesz, amikor egy nagy teljesítményű távcsőben úgy fog tűnni, mintha a Holdhoz közelítő csillag a semmiből eltűnne. Ekkor a Hold a délkeleti látóhatár fölött 47°-kal lesz látható.
Ezt követi néhány perccel később a Regulus A, a fényesebb csillag, amely 20:35-kor lép be a Hold takarásába, követve társát. A jelenség biztos észleléséhez javasolunk egy kézi binokulárt, a mert Hold fénye mellett a csillag nem lesz mindenki számára szabad szemmel látható. Néhány perc alatt a Hold nem mozdul sokat az égbolton, így a Regulus A belépésekor égi kísérőnk 48° magasan lesz szintén a délkeleti égen.
Az okkultáció során a Regulus A összesen 70 percet tölt teljes fedésben, tehát 21:45-kor számíthatunk a kilépésére. Értelemszerűen a Regulus B korábban kerül ki égi kísérőnk mögül, mint fényesebbik párja, de olyan halvány, hogy a legnagyobb távcsövekkel sem lesz látható. A kilépés az égitest világos oldalán következik be, és a Hold ekkor a déli égen, 53° magasan lesz látható.
Együttállások
Egy csillagfedéshez először egy együttállásra van szükség. Március 29-én a Hold és vele együtt a Regulus 20:00-tól válik egyszerűen megfigyelhetővé. Ekkor a csillag égi kísérőnktől balra lent lesz látható, attól 14’-re. Ez a távolság kb. fele a telihold átmérőjének. A csillag belépéséig egyre csak közelednek egymáshoz. A takarás előtti pillanatban gyönyörű képeket lehet majd készíteni a párosról egy távcső segítségével.
Az okkultáció után is együtt áll a csillagrendszer a Holddal. Ekkor a megvilágított oldal mellett fog látszani a Regulus és percről percre távolodik tőle. Az éjszaka folyamán egészen hajnali 5:00-ig követhető lesz, ahogy a Regulus az azt kitakaró Holdtól már jelentősen, reggelig több fokkal eltávolodik.
Ajánló
A jelenséget szabad szemmel is lehet észlelni, azonban melegen ajánlott egy binokulár vagy egy távcső használata. Felnagyítva igazi az élmény, mert amíg a Regulus a Hold takarásában van, gyönyörködhetünk a Hold felszíni képződményeiben, sok-sok kráterében.
Az amatőrcsillagász olvasóinkat pedig felkérjük, hogy örökítsék meg a pillanatot, ha szeretnék a képüket egy ehhez hasonló jövőbeli cikkben látni. Az elkészült fotók nem csak egy social media oldalon néznek ki nagyon jól, hanem egy ismeretterjesztő cikkben is. Kellemes észlelési élményt, és tiszta egeket kívánunk!
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász