A fogyatkozás legnagyobb fázisa idején égi kísérőnk már éppen a horizont alatt lesz, de különleges alkalom, hogy fogyatkozásban levő Hold lenyugvását figyelhetjük meg.
A korán kelők előnyt élveznek, napkelte előtt két és fél órával, 3 óra 24 perckor kezdődik majd a fogyatkozás. Ekkor a Hold még csak a félárnyékos részbe lép be, vagyis bolygónk a Nap fényének csak egy részét takarja ki. Ezt a részt penumbrának nevezzük, itt még nincs jelentős fényességcsökkenés. A látványosabb szakasz 4 óra 33 perckor kezdődik, ekkor a 12,5 fok magasan levő égi kísérőnk elkezd belépni a teljes árnyékba, vagyis az umbrába. Az árnyék a Hold bal felső részére vetül először. A részleges fogyatkozás maximális fázisa 6 óra 12 perckor következik be, amit már nem láthatunk, a Hold ugyanis 5 óra 59 perckor kezd eltűnni a látóhatáron, és az égbolt túlsó felén pedig már felkelőben lesz a Nap.
Tanácsok az észleléshez
A legszebb megfigyelhetőség a polgári szürkület kezdetén, 5 óra 25 perc körül várható. Ekkor a Holdnak már több mint a felét kitakarja a Föld árnyéka, de még nem vész bele a világos nappali égbe. Az árnyékos rész narancssárgás színe is látható lesz a Hold felszínén. A nyugati égen keressük, nagyjából 5 fok magasan. Itt még talán szabad szemmel tudjuk követhetjük, ezután már érdemes egy binokulárt vagy kisebb távcsövet is használni a lassan teljesen világossá váló nappali égen, de nagyon nehéz lesz egészen a horizont alá bukásáig követni. Ehhez keressünk a nyugati égen tereptárgyaktól mentes helyet, akár kiránduljunk egy közeli dombra.
A Hold teljes kitakarása maximálisan 93%-os lesz, holdnyugtakor nem sokkal lesz ennél kisebb, 91%-os a fogyatkozás, már csak egy vékony rész marad fényes a holdkorongból. A fogyatkozás teljes időtartama a félárnyékba lépéstől és onnan kilépésig 5 óra 38 perc hosszúságú, a teljes árnyékba lépéstől a kilépésig pedig 3 óra 18 perc. Utóbbiból Magyarországról majdnem másfél órányit láthatunk.
A jelenség magyarázata: a telihold és a vörös szín
Holdfogyatkozás csak teliholdkor következhet be, amikor a Föld pontosan a Nap és a Hold közé kerül, árnyékot vetve égi kísérőnkre. Azonban nem minden teliholdkor láthatunk holdfogyatkozást, mert a Hold pályasíkja nem esik egybe a Föld Nap körüli pályasíkjával, az ekliptikával. Utóbbival 5 fokos szöget zár be, így csak akkor jön létre fogyatkozás, ha a Hold éppen az ekliptika síkjában tartózkodik teliholdkor.
Teljes holdfogyatkozást csak akkor láthatunk, ha a Hold teljesen belép az umbrába, a Föld árnyékába. Ha ez nem teljesül, vagyis egy része a penumbrában marad, akkor részleges holdfogyatkozás következik be. Az is lehetséges, hogy a Hold egyáltalán nem érintkezik az umbrával, csak a penumbrán halad át, ebben az esetben penumbrális vagy félárnyékos holdfogyatkozást figyelhetünk meg, ami kevésbé látványos, nem történik jelentős fényességváltozás.
Az umbrába való belépéskor a Hold színe fokozatosan narancssárgává, vörössé válik, ez a Rayleigh-szórás miatt jön létre. Amikor a Nap fénye megtörik bolygónk légkörén, a rövid hullámhosszú kék szín jobban szóródik benne, mint a vörös. Így utóbbi a légkörben megtörve el tud jutni a Hold felszínére, a megfigyelő számára megszínezve azt.
A fogyatkozások misztikuma
Az ókori civilizációk érdeklődését is felkeltették a fogyatkozások. Úgy értelmezték, hogy az égen történő eseményeken keresztül üzennek nekik az istenek, így ezeket hosszan figyelték és lejegyezték. A fogyatkozásokat legtöbben baljós előjeleknek tartották, figyelmeztetésnek valami közelgő rossz eljövetelére.
Ezeket a hiedelmeket használta ki Kolumbusz Kristóf is, aki Jamaica szigetén ragadt legénységével és a helyi őslakosok látták el hosszú ideig. Kolumbusz tudta, hogy 1504. február 29-én (a szigeten helyi időben, Europában már március 1-e volt) holdfogyatkozás következik be, így amikor az őslakosok nem akarták tovább segíteni őket, azt mondta, hogy az istenek megharagudtak rájuk, ezért el fogják venni a Holdat. Az őslakosok látva, hogy a Hold fénye valóban halványodik, megígérték Kolumbusznak, hogy továbbra is ellátják őket, a Hold pedig hamarosan vissza is tért, épp úgy, ahogy Johannes Müller von Königsberg (latinul Johannes Regiomontanus, avagy Királyhegyi János) csillagászati táblázata mutatta.
A palóc néphit szerint a Markoláb (de előfordul Morkoláb és Markaláb elnevezés is), egy fekete szőrű, kutyaszerű, égitesteket evő szörnyeteg jön el minden fogyatkozáskor, hogy megegye a Napot vagy a Holdat. Egy tál vizet tettek ki az ablak elé, és bezárkózva figyelték, ahogy lassan harapásonként nyeli el, majd, amikor megemésztette, visszahányja azt.
A nyár végi esték még kellemesek ahhoz, hogy időnket a szabad ég alatt töltsük, és a kora hajnali kelés is megéri a holdfogyatkozás látványa miatt. Legközelebb részleges holdfogyatkozást csak 2028 januárjában, teljeset pedig 2028. december utolsó napján láthatunk majd, így ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget, ha nem akarunk több mint egy évet várni a következőre.
Felhasznált források:
https://www.timeanddate.com/eclipse/lunar/2026-august-28
https://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/feny/fenyszor.html
https://ng.24.hu/kultura/2008/02/21/amikor_a_markalab_megeszi_a_holdat/
https://www.space.com/march-2025-eclipse-echoes-columbus-eclipse-1504
Borítókép:
Szerző: Kovács Vera, Tudományos újságíró, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló