az 1908-as tunguszkai esemény évfordulóján, amikor egy kozmikus test légköri robbanása mintegy 2.150 km²-nyi erdőt pusztított el Szibériában.
Ez az esemény az Asteroid Foundation (Aszteroida Alapítvány), egy luxemburgi nonprofit szervezet programja, amelyet az ENSZ támogat. Az aszteroidanap célja, hogy a nyilvánosság figyelmét felhívja az aszteroidabecsapódások kockázataira, illetve tájékoztasson azokról a válságkommunikációs intézkedésekről, amelyeket globális szinten kell megtenni egy hiteles, Föld-közeli objektum által jelentett fenyegetés esetén. Az alapítvány egész évben arra törekszik, hogy rendezvények szervezésével, oktatási anyagok biztosításával, illetve rendszeres tájékoztatással fenntartsa a nagyközönség figyelmét, és híreket adjon az űrben szétszórtan keringő kis sziklás égitestekkel kapcsolatban. Továbbá fontosnak tartja az aszteroidák felfedezését, nyomon követését, illetve ennek a folyamatnak a felgyorsítását bolygónk védelme érdekében.
Hogyan jött létre az aszteroidanap?
- 2014-ben alapította Stephen Hawking (fizikus), Danica Remy (a B612 Alapítvány elnöke), Rusty Schweickart (az Apollo–9 űrhajósa), Grigorij Richters (filmrendező), valamint Brian May (asztrofizikus és a Queen gitárosa) azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet az aszteroidák fontosságára – szerepükre a Naprendszer kialakulásában, és arra, hogy mennyire fontos megvédeni bolygónkat a jövőbeli becsapódásoktól.
- Ugyanebben az évben a munkacsoport létrehozta a „100X Nyilatkozat”-ot, amely felhívást intézett minden olyan tudóshoz, aki támogatja a Föld aszteroidáktól való megmentésének gondolatát. A nyilatkozat azt szorgalmazta, hogy az elkövetkező években a kis égitestek felfedezésének ütemét megnöveljék – ezzel csökkentve a potenciális becsapódások esélyét.
- 2016-ban az ENSZ június 30-át nemzetközi aszteroidanapnak nyilvánította, hogy felhívja a figyelmet az aszteroidákra és a bolygó védelmét célzó erőfeszítésekre.
- Érdekesség: 2017-ben az aszteroidanapon a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) hivatalosan Asteroidday névre keresztelte a 248750-es sorszámú kisbolygót.
Földközeli objektumok
Mit is nevezünk aszteroidának, és milyen Föld-közeli objektumok (Near Earth Objects, NEO) vannak?
Az aszteroidák (vagy kisbolygók) légkör nélküli, sziklás, fémes vagy jeges összetételű kis égitestek, amelyek a Naprendszerünk körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának korai szakaszából maradtak fenn. A legtöbb kisbolygó a Nap körül, a Mars és a Jupiter között, a fő aszteroidaövben kering. Méretük a legnagyobb Vestától – amelynek átmérője kb. 530 kilométer – egészen a 10 méter átmérőjű kis égitestekig terjed. A naprendszerbeli aszteroidák össztömege kisebb mint a Föld Holdjának tömege.
Az aszteroidák csupán egyike az űrben keringő sokféle kis égitestnek. A NEO-k olyan aszteroidák és üstökösök, amelyek pályája során 1,3 csillagászati egységnél (CSE), azaz körülbelül 195 millió km-nél közelebb kerülnek a Naphoz. Azok a NEO-k, amelyek 0,05 CSE-nél (kb. 7,5 millió km-nél) közelebb vannak a Föld pályájához, és méretük meghaladja a 140 métert, potenciálisan katasztrofális veszélyt jelentenek bolygónkra.
A NASA NEO-kutatóközpontja szerint eddig több mint 36.000 Föld-közeli aszteroidát fedeztek fel. Az 1908. június 30-án az oroszországi Szibériában bekövetkezett tunguszkai aszteroidaesemény volt a Föld történelmének legnagyobb ilyen becsapódása.
A ritkán lakott térség helyi szemtanúi arról számoltak be, hogy tűzgolyót láttak, és hatalmas robbanást hallottak. Emellett erdőtüzek keletkeztek, számos lakóhely megrongálódott vagy megsemmisült, illetve több kilométeres körzetben fákat döntött ki. Az alacsony népsűrűségnek köszönhetően nagyon kevés emberi áldozatot követelt, bár beszámoltak rénszarvascsordák pusztulásáról is. Távolabbi területeken élők egy nagy füstoszlopot láttak magasra emelkedni a légkörben. A helyszín elszigeteltsége miatt az esemény még a cári Oroszországon belül is csak rövid ideig keltett figyelmet, külföldön pedig még ennél is kevesebbet.
Közel 20 éven át nem indultak tudományos expedíciók, részben a távoli elhelyezkedés miatt, részben pedig az első világháború, az orosz forradalom és az azt követő polgárháború miatt. Az első expedíció 1927-ben volt, de még így is bőséges bizonyítékot talált, amely arra a felismerésre vezetett, hogy a pusztítást egy aszteroida légköri robbanása okozta.
Bolygónk védelme érdekében
A Föld számos geológiai bizonyítékot őriz a múltbeli kozmikus becsapódásokról. Amióta létezik bolygónk, azóta nagyon sok kisebb-nagyobb aszteroida és egyéb kozmikus objektum találta el a Földet, amelyek befolyásolták bolygónk fejlődését (pl. az, amelyik a Chicxulub-krátert hozta létre a Yucatán-félszigeten, amely 66 millió évvel ezelőtt nemcsak a dinoszauruszok, hanem a Földön élő fajok 75 százalékának kihalását okozta) – a tudósok ma már törekednek arra, hogy minél több potenciálisan veszélyt jelentő objektum nyilván legyen tartva. Ennek érdekében hozta létre a NASA 2016-ban a Bolygóvédelmi Koordinációs Hivatalt (Planetary Defense Coordination Office, PDCO). Ez az intézmény finanszírozza a NEO-k azonosítására irányuló erőfeszítéseket, és felelős a globális riasztások kiadásáért, amennyiben valamelyikük veszélyessé válik. Emellett koordinálja a globális bolygóvédelmi erőfeszítéseket, és olyan technológiákat kutat, amelyekkel enyhíthetők ezen objektumok Földdel való ütközésének következményei.
Ezenkívül az elmúlt évtizedekben az ESA is folyamatosan felderítette és elemezte azokat az aszteroidákat, amelyek pályája a Föld közelébe viszi azokat. Több tízezer olyan NEO létezik, amelynek átmérője meghaladja a 10 métert – ez az a küszöbérték, amely felett a becsapódásuk a Földön károkat okozhat. Erre a célra az ESA kifejlesztett egy új típusú, automatizált távcsövet, a „Flyeye”-t (magyarul légyszem). Az első Flyeye-teleszkópot a szicíliai, 1865 méter magas Monte Mufara hegy tetejére szerelték fel 2016-ban; éppen azon a szigeten, ahol 1801-ben felfedezték az első aszteroidát. A teleszkóp nevét a légy nagy összetett szeméről kapta, amely több millió év alatt úgy fejlődött ki, hogy szinte bármely irányból képes észlelni a mozgást – és így a potenciális veszélyt is. Akárcsak a légy szeme, a teleszkóp is rendkívül széles látómezőt biztosít.
Az ESA már megkezdte a második generációs „Flyeye-2” távcső fejlesztését, amely széles látómezejét megőrizve még nagyobb aszteroidafelderítési lehetőségeket fog biztosítani. Várhatóan 2028-ra helyezik üzembe a déli féltekén.
Beavatkozás
A NASA „Double Asteroid Redirection Test” (DART) programja – amelyet a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratórium épített és irányított a NASA Bolygóvédelmi Koordinációs Hivatala megbízásából – a világ első olyan bolygóvédelmi technológiai demonstrációja volt, amely igazolta az aszteroidák eltérítésének egyik módszerét egy kinetikus becsapódó űreszköz alkalmazásával. A 2021. november 23-án indított űreszközt úgy tervezték, hogy becsapódjon a célpontként kijelölt aszteroidába, hogy annak pályája megváltozzon. A NASA egy kettős aszteroida-rendszert választott a találkozás helyszínéül: a Didymos és Dimorphos nevű kisbolygókat. 2022. szeptember 26-án a DART becsapódott a Dimorphosba, kamerája pedig az utolsó másodpercig továbbította az aszteroidáról készült képeket. Az ütközés 33 perccel rövidítette a Dimorphos Didymos körüli keringési periódusát, és ezzel első alkalommal bizonyította az aszteroidák pályamódosító technológiájának működőképességét. Ezen misszió tapasztalatai tehát azt mutatják, hogy léteznek olyan technológiák, amelyekkel enyhíthetők a Föld-közeli égitestek esetleges becsapódásai.
Az aszteroidanap tehát emlékeztet bennünket arra, hogy egy ősi és gyorsan mozgó kozmikus kövekkel teli Naprendszerben élünk, és bármely becsapódás pusztító következményekkel járhat. Ezért fontos, hogy megvédjük bolygónkat az esetleges ilyen jellegű történésektől.
Mi vár ránk az idei aszteroidanapon?
Ez alkalomból világszerte számos programmal várják a kíváncsi érdeklődőket – ezek a programok nyomon követhetők a hivatalos honlapon, ahol csatlakozni is lehet. A fő esemény egy 24 órás élő közvetítés lesz, amelyet Luxemburgból sugároznak.
Nálunk, a Svábhegyi Csillagvizsgálóban is lehetőség adódik részt venni az eseményen, ugyanis egy izgalmas programmal várunk minden csillagászatkedvelőt: beszélgetünk bolygóvédelemről, illetve távcsövek segítségével megtekintjük az éppen most látható égi objektumokat.
2029 – a bolygóvédelem nemzetközi éve
2024-ben a nemzetközi aszteroidatudatosság és bolygóvédelem évének” nyilvánították 2029-et, kihasználva a 99942 Apophis Földhöz közeli elhaladását. 2029. április 13-án ugyanis a 99942 Apophis aszteroida biztonságosan elhalad a Földtől körülbelül 32 000 kilométeres távolságban, a geostacionárius pályán belül, és nem jelent veszélyt a bolygóra. A rendkívül közeli elhaladás miatt ez az aszteroida a tiszta éjszakai égbolton szabad szemmel is látható lesz bárki számára. Addig is, készüljünk együtt erre az eseményre.
Szerző: Diószegi Orsolya Enikő, Tudományos újságíró
