Ezzel az akkor ismert Naprendszer méretét egy csapásra megduplázta, hiszen az Uránusz körülbelül kétszer olyan messze kering a Naptól, mint a Szaturnusz, a hatodik bolygó.
Az Uránuszt a történelem folyamán többször is észlelték, a „felfedezés” szó tehát nem egészen pontos. Hipparkhosz i. e. 128-ban már biztosan megfigyelte, hiszen a bolygó – csillagként – szerepel az akkor készített katalógusában. Ptolemaiosz Almagesztje is csillagként említi, de John Flamsteed is ekként azonosította, katalógusában 34 Tauri néven említve a bolygót.
Herschel elsőként a somerseti Bath-ban figyelte meg az Uránuszt, amelyről később így írt: „A ζ Tauri közelében lévő negyedben ... vagy ködös csillag, vagy talán egy üstökös.”
Az üstökös verziót később is fenntartotta, más csillagászok viszont nem osztották ezt az elképzelését. Anders Johan Lexell volt az első, aki kiszámította az Uránusz pályáját, és ez alapján egyértelműen bolygóként azonosította. Ezt osztotta Johann Elert Bode is, korának talán legtekintélyesebb csillagásza, így végül Herschel is elismerte, hogy nem üstököst talált.
„Európa legkiválóbb csillagászainak megfigyelései alapján úgy tűnik, hogy az új csillag, amelyet 1781 márciusában volt szerencsém bemutatni nekik, a Naprendszerünk elsődleges bolygója” – nyilatkozta a Királyi Csillagászati Társaság elnökének 1783-ban.
Érdemei elismeréseként III. György király évi 200 font ösztöndíjat ajánlott Herschelnek (mai értékkel számolva körülbelül 30 000 font), ha Windsorba költözik, és ott folytatja a munkáját. Az ajánlat részét képezte az is, hogy a királyi család használhassa Herschel műszereit, amelyek akkor a világ legerősebb távcsöveinek számítottak – köztük az a 126 cm átmérőjű tükrös teleszkópot, amivel a csillagász később az Uránusz két holdját, a Titaniát és az Oberont is felfedezte. Herschel elfogadta az ajánlatot, később pedig ő lett a Királyi Csillagászati Társaság első elnöke.
III. György király iránti tiszteletből a frissen felfedezett bolygót Georgium Sidusnak (György Csillaga) nevezte el, ezt azonban a nemzetközi csillagászati közösség elutasította. Egyesek a „Herschel” nevet ajánlották, Johann Bode viszont ragaszkodott a korábbi nómenklatúra követéséhez, és az Uránusz nevet javasolta, aki a görög mitológiában a titánok első generációjának atyja volt. Bode kiemelte a név eleganciáját, hiszen Szaturnusz volt Jupiter atyja, Uránusz pedig Szaturnuszé. Mindamellett a név csak 1850 körül vált általánossá, amikor a Nautical Almanac, a brit tengerészeti csillagkatalógus is így kezdett hivatkozni a bolygóra Georgium Sidus helyett.
Az Uránusz a harmadik legnagyobb átmérőjű és a negyedik legnagyobb tömegű bolygó a Naprendszerben. A jelenlegi modellek alapján a köpenyréteg alatt egy kőzetmag található, és a planétát vastag hidrogén- és héliumlégkör veszi körül. A bolygó atmoszférájában számos izgalmas éghajlati jelenség figyelhető meg, például a 900 km/h csúcssebességű szél.
Az Uránusz egyik különleges tulajdonsága, hogy a forgástengelye majdnem a keringési síkjába esik, Az is látványos, hogy több gyűrűből álló gyűrűrendszer veszi körül – amit csak a XX. században fedeztek fel –, bár annak szépsége nem vetekszik a Szaturnuszéval.
A bolygó már kisebb távcsövekkel is kényelmesen megfigyelhető. A tavaly ősz végi földközelsége után jelenleg lassan halványodik, miközben a nappali égboltra vándorol, de az esti órákban még mindig elcsíphető a Bika csillagképben, a délnyugati égbolton.
Képek:
01_uranus_260314.jpg
Az Uránusz a Hubble Űrteleszkóp 2005-ös felvételén.
NASA, ESA, közkincs
02_uranus_260314.jpg
Az Uránusz és a Föld méretarányos összehasonlítása.
NASA, közkincs
03_uranus_260314.jpg
William Herschel portréja.
közkincs, wikipedia.org
04_uranus_260314.jpg
Herschel távcsövének replikája.
Mike Young, közkincs
Források:
https://wikipedia.org
https://solarsystem.nasa.org
Szerző: Kovács Péter, Amatőrcsillagász, tudományos újságíró