A „vörös bolygó” nem csupán egy távoli égitest, hanem egykoron a háború, halál és dögvész szimbóluma is. A Mars különleges geológiai jellemzői és változatos időjárási viszonyai folyamatosan izgalmat és kíváncsiságot ébresztenek a tudományos közösségben és a nagyközönség körében egyaránt. A vörös bolygó felszíne hihetetlenül változatos, hiszen itt találhatóak a Naprendszer legnagyobb vulkánjai, mint az Olympus Mons, valamint a legnagyobb völgy, a Valles Marineris, amely több ezer kilométer hosszú és több mint 7 kilométer mély. Ezek a geológiai képződmények nemcsak lenyűgözőek, hanem fontos információkat is nyújtanak a bolygó múltjáról és fejlődéséről.
Egy marsi nap, ahogyan a Földön is, az az idő, ami alatt egyszer körbefordul a bolygó a saját tengelye körül. Ezt a Marson sol-nak hívjuk, ami éppen csak egy kevéssel hosszabb a földi napnál: 24 óra és 39 perc. Ezzel szemben azonban egy év, vagyis egy teljes keringés megtételének hossza már jóval több, mint a Föld esetében, ugyanis egy marsi év 687 földi nappal egyenlő, tehát majdnem kétszer annyi ideig tart a Marsnak megkerülni a Napot. (Ennek azért jó oldala is van: majdnem kétszer olyan fiatalok lennénk a Marson, mint itt Földön, bár születésnapok is ritkábbak lennének. És ahogyan a Földön is, a Marson is télen hideg van, nyáron pedig meleg – de a bolygó hőmérséklete még így is jóval alacsonyabb, az éves átlaghőmérséklet mindössze -60 °C körül alakul. A különböző évszakokban pedig különféle meteorológiai eseményeket figyelhetünk meg.
November 12-én pedig elkezdődik a marsi tavasz, ezzel pedig a bolygó észlelési szezonja is. Úgyhogy távcsövekre fel, és lássuk is az érdekes Mars-részleteket!
A Mars északi pólusa fölött található egy felhőtakaró, ez az NPH (North Polar Hood), ami egy ködös réteg, és főként a téli hónapokban alakul ki. Ezt a ködös réteget főként vízjég- és szén-dioxid-kristályok alkotják, amelyek a bolygó légköréből kondenzálódnak ki a hideg pólus felett. Amikor a Mars északi féltekéjén tél van, a hőmérséklet drasztikusan lecsökken, és a légkörben lévő vízpára és szén-dioxid kifagy, felhőtakarót és ködöt alkotva a pólus felett. Ez a réteg vastag és átlátszatlan lehet, és eltakarja a pólussapkát, ami téli időszakban nehezen megfigyelhetővé válik. A Mars északi féltekéjén most indul a tavasz. Ez azt jelenti, hogy a Nap éppen a bolygó egyenlítője felett áll, és egyre magasabbra emelkedik a pólus felett, így elkezdi felmelegíteni a régiót. Ekkor kezdődik az NPH felszakadozása: a felhők és köd fokozatosan eltűnnek, mivel a szén-dioxid és vízjég visszaalakul gáz halmazállapotúvá. Ennek eredményeként a NPC, vagyis az északi pólussapka láthatóvá válik. Ez a sapka főként szilárd szén-ioxidból és vízjégből áll.
A marsi tavasz kezdetén különös és látványos felszíni jelenség figyelhető meg a bolygó déli sarki területein, amelyet a szén-dioxid-jég időszakos változásai idéznek elő. Ez a folyamat magában foglalja a szén-dioxid szublimációját és az ennek következtében kialakuló, pókszerű vonalakat, amelyek a Mars felszínén rajzolódnak ki. A Mars téli hónapjaiban a légkörben található szén-dioxid kifagy a felszínre, különösen a pólusok környékén, ahol vastag jégtakaró alakul ki. Ez a jég azonban nem csak vízből, hanem nagyrészt szén-dioxidból áll, amely a Mars légkörének fő alkotóeleme.
Ahogy a bolygó pályáján haladva a tavasz közeledik az északi féltekén, a Nap sugarai elkezdenek visszatérni a hosszú téli sötétség után, és felmelegítik ezt az északi fagyott réteget. Amikor a tavaszi napfény a vastag szén-dioxid-jégre esik, a jég felső rétege alatt lévő szén-dioxid gyorsan gázzá alakul. Azonban a felette lévő jégréteg még szilárd marad, így a gáz csapdába esik a jégtáblák alatt. Ez a csapdába esett gáz felhalmozódik, egyre nagyobb nyomást gyakorolva a jégrétegre, míg végül áttöri azt. Ezen a ponton a felszabaduló gázok nagy erővel törnek a felszínre, hasonlóan a földi gejzírekhez. Ahogy a gáz felfelé tör, magával hozza a felszín alatti rétegben található port és homokot, amelyek a felszínre kerülve sötét nyomokat hagynak hátra. Ezek a sötét vonalak sugárirányban szétterjednek, és gyakran pókszerű formákat öltenek. Ezek a formák azért alakulnak ki, mert a gázok több ponton törnek ki a felszín alól, így összetett, ágas-bogas mintákat hoznak létre. A gázkitörés folyamán a por és homok több tíz vagy akár száz méter magasra is fellökődik, mintha marsi szökőkutak törnének fel a jég alól. A visszahulló anyag sötét foltokat és mintákat hoz létre a felszínen, amelyek hossza akár egy kilométeres is lehet.
A marsi fázisok, bár kevésbé látványosak, mint a Vénusz esetében, szintén változatosak a Földről nézve. A Mars fázisai a Föld, a Mars és a Nap egymáshoz viszonyított helyzetéből adódnak. Mivel a Mars külső bolygó, sosem láthatjuk „újmarsként”, azonban megfigyelhetünk enyhébb fázisokat, amelyek során korongja nem teljesen világít. Szeptember 26-án érte el a Mars a Földről látható legkisebb fázisát, 87%-ot, és a 2025. januári szembenállásakor fogja a 100%-ot elérni. A most kezdődő észlelési szezon alatt különösen érdekes megfigyelni ezeket az inkább finomabb, teltebb korong alakú fázisváltozásokat. Ahogy a Nap sugarai fokozatosan fényesebbé teszik a bolygót, úgy nyílnak új perspektívák a felszín struktúráinak tanulmányozására.
Szerző: Varga Nóra, Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló