Sok kisbolygó tartozik családokhoz, vagyis olyan égitestek csoportjaihoz, amelyek egykor egy nagyobb, azóta darabokra tört aszteroida részei voltak. A „családtagok” együtt utaznak a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóövben, de az idő múlásával szétszóródnak. Egyesek a Jupiter hatására kialakult gravitációs menekülőnyílásokon át el is hagyják a kisbolygóövet, és bejutnak a belső Naprendszerbe.
Az egyik ilyen család az Eulalia-kisbolygócsalád. Ennek tagjai valószínűleg egyetlen, mára már eltűnt, legalább 100 kilométeres égitestből származnak, amely körülbelül 800 millió évvel ezelőtt esett szét. Az Eulalia lehetséges leszármazottai közé tartozik a Bennu és a Ryugu kisbolygó, amelyekből a kutatók mintákat vettek és visszahozták a Földre tanulmányozásra.
„Amint megláttam ezt a családot, éreztem, hogy ennek biztos van valami jelentősége!” – mondja Bill Bottke (Southwest Research Institute), aki évekig töprengett a kérdésen.
2020-ban aztán Kentaro Terada (Osakai Egyetem) és munkatársai elemezték a nagy holdkrátereket, és arra a következtetésre jutottak, hogy körülbelül 800 millió évvel ezelőtt a Holdat becsapódások sorozata érte, amelynek eredményeként jött létre a Copernicus-kráter és a hozzá hasonló nagyobb kráterek. Ez az eredmény összhangban áll Nicolle Zellner (Albion College) és mások korábbi eredményeivel, akik az Apollo-mintákban található, becsapódások által kialakított üveggyöngyök korát és összetételét elemezték, és szintén azt találták, hogy körülbelül 800 millió évvel ezelőtt megnövekedett a számuk.
A nemrég Helsinkiben megrendezett Europlanet Tudományos Kongresszus és Division for Planetary Sciences találkozón Bottke beszámolt a kutatás eredményeiről, és arról, hogy ez a kutatócsoport szerint mit jelent a belső Naprendszerre nézve.
A kutatók kiszámították, hogy az Eulalia pusztulása következtében hány nagy égitest szökhetett meg a főövből, és csapódhatott be a Földbe és szomszédaiba. Bottke beszámolója szerint legalább öt, egyenként minimum 5 kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a Földbe. Ezek körülbelül 100 kilométeres krátereket hozhattak létre, de több kisebb darab is becsapódhatott mellettük. A Földet eltaláló legnagyobb égitest átmérője körülbelül 8 kilométer lehetett, vagyis valamivel kisebb, mint a dinoszauruszok pusztulását okozó Chicxulub.
Van bizonyíték egy ilyen eseményre? Talán igen.
A Föld geológiai történetében számos szénizotóp-anomália figyelhető meg, amelyekben a szén-13 és a szén-12 normális aránya hirtelen megváltozik. Ezeket a változásokat vulkanikus tevékenység vagy az élő és holt élőlények számának változásai idézhetik elő. 800 és 500 millió évvel ezelőtt több izotóp-anomália történt, amelyek közül néhány egybeesik a nagy jégkorszakokkal.
A 800 millió évvel ezelőtti Bitter Springs-i anomáliára azonban még mindig nincs magyarázat. Elképzelhető, hogy a szén-13 izotóp arányának meredek csökkenése az Eulalia-meteorzáporral áll kapcsolatban.
A földi környezet történetének szakértője, Andy Knoll (Harvard), aki nem vett részt a kutatásban, érdekesnek tartja az ötletet, de óvatosságra int: szerinte jelenleg nincs egyértelmű kapcsolat a Földön akkor zajlott biológiai eseményekkel, de a becsapódási elmélet egy tesztelhető hipotézis, amelyet érdemes figyelembe venni. „A Bitter Springs-i esemény idején történt becsapódás nyomait alapos kutatással meg lehetne keresni a helyszínen.” – mondja. „A releváns kőzetek több kontinensen is megmaradtak, és tudjuk, hol találhatók.”
Nem csak a Föld és a Hold lehet érintett a belső Naprendszerben. Más kutatók geológiai nyomokat találtak arra, hogy a Marson 800 millió évvel ezelőtt vulkáni tevékenység zajlott. Bottke szerint erre magyarázatul szolgálhatnak a meteoritok becsapódásai által keltett szeizmikus rengések. Ő is óvatosan fogalmaz, és hangsúlyozza, hogy ez csak egy feltételezés. „Nem tudom bizonyítani, hogy ezek mind összefüggenek egymással. Mindössze annyi, hogy ez a véletlen egybeesés igen érdekes.” – mondja. A kutató reméli, hogy más, a geológiai adatokat jobban ismerő kutatókkal együttműködve sikerülhet kideríteni, hogy mekkora esély van erre az összefüggésre.
Forrás: https://skyandtelescope.org/astronomy-news/did-asteroids-once-rain-down-on-earth/
Az eredményeket ismertető szakcikk: https://doi.org/10.5194/epsc-dps2025-428
Szerző: Ujhelyi Borbála, Kutatási asszisztens
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet