A nyár sem marad üstökös nélkül, ekkor ugyanis égi pályája során olyan pozícióba kerül a 13P/Olbers elnevezésű kométa, hogy június 23-ától kezdve egészen szeptember végéig megfigyelhető lesz hazánkból is. Bár ez az üstökös kicsit halványabb a 12P/Pons-Brooks-nál, binokulárral vagy távcsővel való megfigyelése teljes élményt nyújt az érdeklődőknek. Az észlelést némileg megnehezíti majd a horizonthoz való közelség, ez azonban senkinek se szegje kedvét! A nyári égbolt az üstökös mellett egyéb csodákat is rejteget, így mindenképpen érdemes egy kicsit kifeküdni a szabad ég alá a forró nyár derült estéin.
A 13P/Olbers, mint ahogy a nevében lévő P betű is mutatja, periodikus üstökös, amely a Nap körül kering elnyúlt, ellipszis alakú pályán. Az üstökösök a Naprendszer kis égitestjei közé tartoznak, azon belül is a kisbolygókon belüli jeges égitestek csoportjába. Pályájukat tekintve nem mindegyikük periodikus, vannak olyanok is, amelyek parabolapályán közelítik meg Napunkat, majd miután egyszer megfigyeltük őket, örökre eltűnnek szemünk elől. A pályájuktól eltekintve az üstökösök közös jellemzője, hogy leginkább jéggé fagyott illékony anyagokból, illetve kőzetekből és porból állnak. Ezen összetételük miatt ha megközelítik a Napot, a megnövekedett hőmérséklet hatására a felszín egy része elszublimál, és ilyetén módon az azt alkotó por- és gázszemcsék kilökődnek róla. Az égitest belseje továbbra is szilárd marad, ezt nevezzük az üstökös magjának, ezt azonban egy, a szublimáció hatására létrejött üstököslégkör, úgynevezett kóma veszi körül. A napszél részecskéi „elfújják” a légkör egy részét a Nappal ellentétes irányba, így létrehozva az üstökös leglátványosabb részét, a csóvát.
Az idén nyáron június 23-ától megfigyelhető 13P/Olbers üstökös 69 éves periódusával a Halley-családba tartozik. Legutóbb 1956-ban figyelhettük meg a Földről, így egy újabb keringést megtéve 2024. június 30-án ismét eléri napközelpontját.
Az üstökös a felfedezőjéről, Heinrich Wilhelm Matthias Olbersről kapta a nevét, aki először 1815-ben figyelte meg az üstököst. Akkor még 5 magnitúdós fényességű volt, így halványan bár, de szabad szemmel is látszott. Később a csillagászok 1887-ben, 1956-ban, illetve 2023-tól kezdve is megfigyelték, amint ismét visszatért a közelünkbe.
Elnyúlt, ellipszis alakú pályája 0,93-as excentricitású, amelyből jól látszik, hogy a pálya alakja igencsak távol áll a körtől. Napközelpontjában 1,175, naptávolban pedig 32,56 Csillagászati Egység távolságban van központi égitestünkről. Szintén érdekes pályaelem az inklináció, amely azt mutatja meg, hogy az adott égitest pályája hány fokos szöget zár be az ekliptika síkjával, vagyis azzal a síkkal, amelyben a Föld kering a Nap körül. Ez az érték a 13P/Olbers esetén 44,67 fok, tehát keringési síkja jócskán eltér a nagybolygók keringési síkjától.
Idén június végétől tehát egy nagyon érdekes égitest közeledésének lehetünk tanúi, így aki teheti, mindenképpen vegye szemügyre a 13P/Olbers üstököst! Június 23-án este 22:30-kor, a megfigyelési szezon kezdetén az égitest az északkeleti égbolton, a Hiúz (Lynx) csillagkép alatt látszik majd, a horizont felett 14 fokos magasságban, majd a nyári hónapok alatt felkúszik a Hiúz fölé.
Mivel látszó fényessége június 23-án körülbelül 7,5 magnitúdó lesz, megfigyelése mindenképpen távcsőért kiált, abban azonban viszonylag könnyedén észrevesszük majd. Mindenkit bátorítunk tehát arra, hogy ha egy nyári éjszakán a csillagos égboltra veti tekintetét, keresse meg a horizont közelében a kevésbé ismert Hiúz csillagképet és a benne megjelenő különleges égi vándort!
A képek forrása:
- Stellarium
- Wikipedia
- https://theskylive.com/13p-info
- http://www.aerith.net/comet/catalog/0013P/2024.html
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet