C/2017 K2 (PANSTARRS)-nak hívják, az Oort felhőből érkezett hozzánk, és gyönyörű együttállásokra készül! Június 20-án a Nyári Méhkas nevű csillaghalmazzal áll együtt, majd 22-én látszólag elüti a Kígyótartó csillagkép jobb vállát formázó Cebalrai csillagot.
Határozottan emlékszem rá, hogy az első (már amatőrcsillagászként ért) találkozásom egy üstökössel a C/2013 US10 (Catalina) látogatása volt, amiről az aktuális Meteor folyóiratban írtak cikkeket valamikor 2015 táján. Azóta eltelt hét év, az érdeklődő általános iskolás fiatalból pedig egyetemista lett. A Catalinát sajnos nem láttam, de bőségesen kárpótolt a 2020-as NEOWISE.
A nem rendszeres olvasóink kedvéért először is tisztázzuk: mi is egy üstökös?
Röviden az üstökösökről
Az üstökösök apró, néhány száz métertől legfeljebb 20-30 kilométer átmérőig terjedő magméretű, rendkívül elnyúlt ellipszispályán keringő objektumok. Az elnyúltság itt nem túlzás: egy üstökös akár a Nap–Föld távolság (CSE, csillagászati egység) egynegyedére is megközelíti a Napot, míg naptávolban akár több tucat CSE-re is keringhet tőle. Az üstökösök porózus, jeges-poros anyagból állnak, ezért terjedt el az a mára közkeletű frázis, hogy kvázi „piszkos hógolyók” lennének, a piszkos jéggolyó pontosabb meghatározás. A csillagászok úgy gondolják, hogy ezek a kis objektumok még Naprendszer legfiatalabb időszakából származnak, és anyaguk megőrizte az eredeti állapotot, vizsgálatuk ezzel betekintést nyújt a Naprendszer csecsemőkorába.
Az üstökösök katalogizálása eléggé logikus elvet követ. Az első betű (itt éppen a C) az üstökös periódusára utal, azaz, hogy mennyi idő alatt kerüli meg a Napot. A nagy „C” betű jelentése „nem periodikus”, ami a gyakorlatban inkább azt jelenti, hogy nagyon hosszú az üstökös periódusideje, így a naprendszerbeli más égitestek gravitációs rántásai még azelőtt jó eséllyel módosítják a pályát, hogy egy teljes Nap körüli keringés megtörténne. A periodikus üstökösök jelölésében C helyett P szerepel.
A C/2017 K2 (PANSTARRS) üstökös
Amint arra neve is utal, ezt az üstököst alig öt éve fedezték fel, amikor még 16 CSE távolságra volt a Naptól (ez durván a Szaturnusz–Nap-távolság). A legjobb mérések szerint apró, 14-18 kilométer átmérőjű lehet a magja, keringési ideje pedig 1800 és 50 000 év közötti (ismételten, a bizonytalanság abból ered, hogy a gravitációs zavarásoknak extrém mértékben kitett üstökösnek voltaképp nem stabil a pályája). Kepler III. törvénye alapján ez a keringési idő elképesztően nagy fél nagytengelyről árulkodik, magyarul a C/2017 K2 (PANSTARRS) borzasztóan messziről, az úgynevezett Oort-felhőből érkezik. Az Oort-felhő egy egyelőre közvetlenül nem megfigyelhető gömbszerű régió a Naprendszer körül, a Naptól nagyjából fél-egy fényév távolságban, amit sokan a hosszú/szabálytalan periódusú üstökösök szülőhelyének tekintenek. Az elmélet szerint a Naprendszer keletkezése után megmaradt ősi eredetű törmelék a bolygók parittyahatásai miatt ide kilökődött, és néha különböző (még nem teljesen tisztázott eredetű) gravitációs zavarások miatt ez az anyag néha visszakerül a belső Naprendszerbe.
De van valami, amitől ez az üstökös még izgalmasabb: nevezetesen, hogy még soha egyetlen üstököst sem fedeztek fel, ami a Naptól ilyen nagy távolságban (16 CSE) aktivitást mutatna. Az alábbi ábra illusztrálja ezt:
Bár el kell ismerni, önmagában nem túl attraktív látványról van szó, azonban ne feledjük, hogy ez a kométa a Naptól 2,4 milliárd kilométerre van. A kékes, ködszerű folt az üstökös kómája, vagyis a napsugárzás hatására kiszabaduló gázok (rendkívül ritka, a mi fogalmaink szerint vákuumszerű) burka az üstökösmag körül. A képet a Hubble-űrteleszkóp készítette.
Mit, mikor és hogyan láthatunk?
Üstökösünk június tizenkilencedikén már közeledik az IC 4665 nevű nyílthalmazhoz, melynek téli társával párban Nyári Méhkas a neve. A Nyári Méhkas egy nagy, fényes, 4,2 magnitúdós laza, kéttucat csillagból álló csillaghalmaz, mely kézitávcsővel is egészen jól látható. a Kígyótartó csillagkép jobb válla mellett, a Ras Alhague csillag melletti Béta Ophiuci, azaz Cebalrai csillag mellett mosolyog. Június 19-én 1 fokra lesz a 7 magnitúdós üstökös, DK-re a halmaztól. Egy kézitávcsővel jól látszik majd mindkét objektum, de egy nagy látómezejű kis távcsőbe is kiválóan belefér. Az üstökös 20-án lesz a legközelebb a halmazhoz, ekkor 30’-el jár a csillagcsoporttól. 21-én is szép látványt ígérnek, ekkor a halmaz és a Cebalrai csillag között jár az üstökös.
Végül 21-én hajnalban zárul a program, a béta Ophiuchi csillagtól mindössze 11 ívperccel nyugatra halad majd el üstökösünk, a maximális közelítés ideje hajnali 1:31. Mivel egy 2,8 magnitúdós látszó fényességű – tehát bőven szabadszemes – csillagról van szó, az üstökös pedig 7 magnitúdó fényes lesz, ezért kezdőknek, akik még sosem láttak üstököst, itt az alkalom, hogy egy könnyen megfigyelhető, szép példányon gyakoroljanak. Az üstökös ködös, késsé aszimmetrikus kómája és apró, diffúz csóvája várhatóan bele fog érni a fényes csillagba, természetesen csak látszólag esnek egybe az égen. az üstököshöz részletes keresőtérképet itt találunk.
Szerző: Bacsó Zétény, Amatőrcsillagász
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
