Az 55P/Tempel-Tuttle üstökös
Mint a legtöbb meteorraj, a Leonidák is egy üstökös maradványaiból áll. Az év „legfürgébb” hullócsillagai, azaz a legnagyobb sebességgel a Föld légkörébe belépők az 55P/Tempel-Tuttle üstökösből kikerült és az üstökös pályáján szétoszló anyagdarabkák. A kométa a periodikus üstökösök közé tartozik, mint például az 1P/Halley, egy teljes keringése pedig 33 földi évig tart. Nevét két felfedezőjéről kapta, először Wilhelm Tempel pillantotta meg 1865 decemberében, majd nem sokkal később Horace Parnell Tuttle is dokumentálta 1866-ban.
Az üstökös elnyúlt retrográd pályán kering. Mit is jelent ez valójában? A periodikus csóvások általában elnyúlt ellipszis alakú pályán keringenek. A retrográd kifejezés pedig azt jelenti, hogy a bolygók keringési irányával ellentétesen kerüli körbe központi csillagunkat. Ha a bolygókét tekintjük az óramutató járásával ellentétesnek, akkor az 55P/Tempel-Tuttle azzal megegyező irányban kering. A pályája pedig keresztezi a Földét. Emiatt a bolygónkkal szembe kering, így a relatív sebessége a legnagyobb, mivel vektoriálisan összeadódik a planétánk keringési sebességével.
A Leonidák különlegessége
A Leonidák meteorraj tagjai ezen fürge kométa porcsóvájából kerültek ki. Az üstökös jégben és porban gazdag, és napközelben fölmelegedve a jég (vagyis megfagyott víz) az űr vákuumában szublimál (szilárdból gáz halmazállapotúvá válik). Így jön létre az üstökösmagot körülvevő kóma, amit a napszél lefúj a mag környékéről, és csóvát alkot, ezzel egy időben a meteoroidokat (nap-)„szélnek” ereszti, kiszórja a pályája mentén.
A földi szemlélő számára a Leonidák felettébb különlegesek. A szülőégitest retrográd mozgása miatt óriási sebességgel lépnek be bolygónk légkörébe. Egyes meteorok elérhetik a 71 km/s-es tempót is. A Föld légköre mindössze 100-150 kilométer vastag, és ezen – ha túlélné – egy Leonida meteor kevesebb mint 2 másodperc alatt áthaladna. Persze a milliméteres nagyságrendű jégből és porból álló darabkák a levegőbe csapódva hirtelen lefékeződnek, felizzanak, és századmásodpercek alatt teljesen elgőzölögnek.
A Leonidák gyorsaságukról híresek, de nem csak ebben jeleskednek. A zenitre korrigált óránkénti hullási gyakoriságuk 10-15 hullócsillag, ami azt jelenti, hogy ha az Oroszlán csillagkép a zenitben lenne (sajnos a mi szélességi fokunkról nem tudja az égbolt legmagasabban látható pontját elérni), akár 15 meteort is láthatnánk egy óra alatt.
Néha nagyobb meteoroidok, „kavicsok” is belépnek a légkörünkbe, és ezek a nagyobb méretük miatt hosszabb távot tudnak megtenni, mielőtt a hirtelen hőhatás miatt a légkörben darabokra robbannak. Ezeket a ritka „űrkavicsokat” tűzgömböknek vagy bolidáknak nevezzük. A Leonidák esetében ezek kevésbé gyakoriak, mint például a Tauridák között.
Észlelési ajánló
A Leonidák maximális aktivitása november 18-án lesz 22 óra után. A radiánspontjuk, vagyis az az égi pont, ahonnan látszólag kiindulnak, másfél órával már éjfél előtt keleti irányban felkel, így a raj néhány tagját már éjfél előtt is el lehet csípni, de a legtöbbjüket hajnalban láthatjuk az égbolt szinte minden irányában. Az észlelésükhöz nem lesz szükség csillagászati segédeszközökre, szabad szemmel tudjuk őket a legjobban megfigyelni. A télikabátra és vastag öltözetre viszont szükség lesz! A novemberi hajnalokon akár fagyhat is, a mínusz fokok csak úgy repkedhetnek a levegőben, és a legelszántabb amatőrcsillagásznak is hamar elmegy a kedve attól, hogy a kellemes nyári éjszakákon megszokott, „leterítek a fűbe egy plédet és kifekszem rá” megfigyelési módot alkalmazza.
Hullócsillagokat a szabad ég alatt, háton fekve ideális észlelni (ekkor látjuk be a legnagyobb égterületet, ahol a meteorok felbukkanhatnak), így kibírnunk, ha kellően felkészültek vagyunk, legalább fél-egy órát a hidegben: lehetőleg egy polifoamra (vagy inkább kettőre) feküdjünk ki, és egy termosznyi meleg teáról se feledkezzünk el!
Fontos, hogy fényszennyezésmentes megfigyelőhelyről próbálkozzunk megnézni a meteorrajt, távol a városok utcalámpáitól vagy a szomszéd sok-sok lumenes LED reflektorától ideális az észlelés. Az emberi szemnek szüksége van legalább 20 percre, hogy hozzászokjon a sötétben való látáshoz, így számolni kell azzal is, hogy tovább kell kint vagy legalább sötét helyen tartózkodni, mint azt először terveztük. Ha mindent helyesen, annak rendje és módja szerint csináltunk, megjutalmazhatjuk magunkat néhány gyönyörű hullócsillag látványával.
Megfázásmentes, gondtalan észlelést és tiszta eget kívánunk minden bátor vállalkozónak!
Szerző: Márk Sebestyén, Amatőrcsillagász