A Mars nagy napjai
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért kell várnunk két évet és két hónapot, hogy a legkedvezőbb körülmények között észlelhessük a Mars bolygót. A Földnek két bolygószomszédja van, mégpedig a Vénusz a belső, a Mars pedig a külső. Az adott égitest minél közelebb kering a Naphoz, annál gyorsabban kerüli meg központi csillagunkat és minél távolabb, annál lassabban. A Földnek 365 napra van szüksége, de külső bolygószomszédunk átlagosan 1,5 csillagászati egységre van (egy csillagászati egység 150 millió kilométer, ami az átlagos távolság a Nap és a Föld között), és 687 földi nap alatt kerüli meg a Napot. Viszont a bolygók elnyúlt ellipszispályán keringenek, emiatt a két bolygó távolsága egymástól állandóan változik. Tehát a Föld megelőzi, lehagyja, majd ismét utoléri a vörös bolygót. Emiatt kell hosszabb időt várnunk, hogy a legjobb feltételek mellett észlelhessük a vörös bolygót. Az igazán nagy közelségek, amikor a Mars a perihéliumának, azaz napközelségének közelében kerül szembenállásba a Földdel, csak 15-17 évente következnek be, így a legközelebbi nagy Mars-oppozíció 2035-ben fog megtörténni.
A vörös bolygót legjobban a földközelsége és az oppozíciója környékén tudjuk megfigyelni, mivel ekkor a legnagyobb a fényessége és a látszó átmérője. Január 12-én, vasárnap pontosan 14:32-kor lesz a legközelebb hozzánk bolygószomszédunk. Ekkor csak 96 millió kilométerre lesz tőlünk, a fényessége pedig -1,45 magnitúdó lesz. Az észlelést érdemes 19:00-kor kezdeni, amikor a Mars már kényelmes, 25 fokos magasságban lesz a horizont felett a keleti égbolton a Rák és az Ikrek csillagkép határán.
Szabad szemmel könnyen megtaláljuk a vörösen ragyogó bolygót, amely ekkor még a Rák csillagképben, de 20:55-től már az Ikrek csillagképben lesz látható. Azonban csak távcsövön keresztül tárja fel szépségeit a közeli planéta. Már egy kisebb méretű – 7 centiméter körüli tükör- vagy lencseátmérőjű – csillagászati távcsővel és 150-szeres nagyítással is jól látszik bolygószomszédunk vörös színű korongja. Sőt a 14,58 ívmásodperces bolygókorongon felszíni alakzatokat is megpillanthatunk. Különböző színszűrők segíthetik ezen alakzatok megtekintését, természetesen a segédeszközök nélkül is lehetséges ez, azonban nehezebb lehet a dolgunk. A felszíni alakzatok nagyobb felbontású megfigyeléséhez nagy távcső szükséges, legalább 25 cm-es. Ilyenek általában csillagvizsgálókban vannak, így érdemes egy bemutató csillagvizsgálót felkeresni!
Amennyiben narancssárga színszűrőt használunk, akkor a Mars fekete színű, bazalttengereit tudjuk könnyebben észlelni. Szerencsére az este során az egyik leglátványosabb marsi tenger, a Syrtis Major látható lesz a bolygó felszínén. A tenger – amely csak nevében az, valójában nincs benne víz – az észlelés kezdetén még a bolygókorong szélén lesz, azonban 21:25-kor már a bolygó közepén fog ékeskedni. A másik felszíni képződmény, amelyet érdemes felkeresnünk az a bolygó északi pólusa, ahol marsi tavasz lesz a földközelség idejében. Ebben az időszakban a poláris csuklya – egy szárazjégből álló hatalmas felhőréteg – jól megfigyelhető, amely fehér derengésként jelenik meg a távcsövünkben. Vörös színszűrő segítségével láthatjuk a felhők alatt lévő hóhatárt. Az oppozíció utáni időszakban a pólus fokozatosan visszahúzódik és olvadásnak indul, majd apró jégszigetek maradnak hátra. Sőt mi több, a Mars egyik izgalmas alakzata, a poláris gallér is megfigyelhető lesz. Sajnos ekkor már távolabbra kerül a Mars, azonban majd a 2035-ös nagy oppozíciónál kiválóan észlelhető lesz a jelenség.
Január 14-én hajnalban 05:32-kor a Mars mindösszesen 15’-nyire lesz a teleholdtól. Kiváló alkalom az együttállás megfigyelésére!
A következő jeles alkalom az oppozíció lesz, amelyre január 16-án, csütörtökön kerül sor pontosan hajnali 03:02-kor. A földpályán kívül keringő bolygóknak van egy kitüntetett helyzete, amit a Nappal való szembenállásnak vagy oppozíciónak nevezünk. Oppozíció során a Földről nézve a bolygó pontosan a Nappal ellentétes oldalon van, tehát a Földünk a Nap és a bolygó közé kerül. Ismét a keleti égboltra kell tekintenünk azon az estén, ahol 18:30-kor már 24 fokos magasságban lesz a bolygó. Az este folyamán azt figyelhetjük meg, ahogyan a Syrtis Major befordul a bolygó korongján, és 23:50-re már a közepén lesz látható a jellegzetes alakú fekete bazalttenger.
A Mars felfedezése
A Mars a legjobban kutatott bolygó Naprendszerünkben – amennyiben a Földet nem számítjuk –, és ennek következtében nagyon sok ismeretünk van róla. Sőt mi több, olyan messzemenő tervek is vannak, hogy az emberiség kolonizálni fogja az égitestet. Természetesen a hatalmas tudás és nagyratörő ambíciók nem jöhettek volna létre a csillagászok több száz éve zajló munkája nélkül. Már az ókorban is ismerték Naprendszerünk negyedik bolygóját, mivel a leghalványabb időszakában is jól látszik az éjszakai égbolton. Nevét a rómaiak adták a színéről, akik a saját mitológiájukban szereplő Marsról, a háború istenéről nevezték el. A nagy áttörések a vörös bolygóval kapcsolatban a távcsövek használatával és azok minőségének javulásával kezdődött. A Milánóban található Brera Obszervatóriumban Giovanni Virginio Schiaparelli úttörője volt az égitest feltérképezésének. Az 1877-es Mars-oppozíció során szisztematikusan feltérképezte annak felszínét. Természetesen az általa látott felszíni képződményeket elnevezte, és így megszülettek a Mars tengerei és kontinensei. Az egyik legérdekesebb felfedezése az volt, hogy csatornákat látott a bolygó felszínén. Ezeket az olasz „canali” szóval írta le, amelyek a természetes csatornát jelentik. A történet akkor vett fordulópontot, amikor az angol fordítás során a tudósok azt gondolták, hogy olasz kollégájuk mesterségesen létrehozott csatornákat látott. Így a fordításba a channel helyett, ami a természetes csatornát jelenti, a mesterséges csatornát jelentő canal került be. Valójában a kor csillagászai nem marsi csatornákat láttak, hanem a légköri zavarok, a rossz minőségű távcsövek, illetve az emberi agy „képfeldogozó” képessége, együttesen hozta létre a vörös bolygó rejtélyes csatornáit. Viszont ez az új felfedezés később még nagyobb figyelmet kapott . Charles E. Burton is elkészítette a Marsot ábrázoló saját térképét még Schiaparelli előtt, amelyen nem ugyanúgy és nem ugyanott látszottak a vélt csatornák.
A korszak emberei pedig ezek alapján arra következtettek, hogy a marslakók szorgosan ássák a csatornákat, és létezik a planétán egy földönkívüli civilizáció. Percival Lowell, aki a 19. és 20. század egyik leghíresebb amerikai csillagásza volt, munkásságának jelentős részét a marsi csatornák vizsgálatának szentelte. Természetesen ő is látta a képződményeket, azonban a Vénusz észlelése közben is megpillantott ilyeneket. Természetesen nem a Vénuszon lakó civilizáció ásott csatornákat, hanem egy távcsőhiba okozta a téves megfigyelést. Lowellnek szűrőt kellett volna használnia a távcsövén és nem lerekesztenie. Ennek következtében oftalmoszkóppá alakult a csillagászati segédeszköze, amely kiváló műszer a szemfenék megtekintéséhez. Így a csillagász a saját retináját látta, amelynek az erei árnyékként jelentek meg a látómezőben. Természetesen a rossz fordítás és a nem elég jó távcsövekkel végzett észlelésekből született tudományos feltételezések mind tévesek voltak. A fentebbiek ellenére a csillagászok nem adták fel, fantáziájukat és a kíváncsiságukat megmozgatták ezek a „felfedezések”, és az űrkorszak beköszöntével számos keringő és leszálló űreszközt küldtek a Marshoz. Így nemcsak az irodalom bővült a klasszikus, Világok harca című regénnyel, hanem az emberiség tudása is a Marssal kapcsolatban.
A vörös bolygó izgalmas világa
A Marsnak sok izgalmas tulajdonsága van. A tengely körüli forgásának periódusa majdnem megegyezik a Földével, mindössze 40 perccel hosszabb, és egyedi nevet, a „Sol”-t kapta. A jellegzetes vöröses színét a bolygó annak köszönheti, hogy a felszínén vas-oxidban (rozsda) gazdag homok található. A háború istenéről elnevezett bolygónak viszont nincs erős mágneses mezeje, ami számos negatívummal jár. A Napból érkező sugárzás ellen nem védene minket semmi, amennyiben az égitest felszínén lennénk. A hőmérséklet-különbség a felszínének különböző részein is nagy, amit két tényező okoz. Egyrészt a 25 fokos tengelyferdesége, amely miatt az egyes évszakok a földiekhez hasonlóan váltják egymást. Másrészt a planéta légkörét a napszél rendkívül elvékonyította, így a víz elpárolgott, és a felszíni légnyomás csupán 0,6 %-a a földinek. Ennek következtében a legmelegebb területeken a hőmérséklet akár a 20 °C-ot is elérheti, azonban a sarkokon akár -153 °C-os fagyok is lehetnek. Az átlagos hőmérséklet -63 °C, illetve a vékony légkör miatt a víz 2 °C-on már felforr. Abban az esetben, ha egy felszíni túra közben levetnénk az űrruhánkat, megfagynánk azonnal, vagy a testünkben lévő víz párologna el. A bolygó átmérője 6779 km, ami a mi Földünkének kicsit több mint a fele. Két kisméretű természetes holdját ismerjük a Marsnak, a Phobost és a Deimost. A Phobost a félelem görög istenéről nevezték el, a Deimost pedig testvéréről, a rettegés istenéről. Mindketten Arész (a Mars megfelelője a görög mitológiában) fiai voltak. Mindkét holdat Asaph Hall fedezte fel 1877-ben. Érdekes, hogy a sokak által ismert Jonathan Swift a Gulliver utazásai című szatirikus regényében 1726-ban, több mint 150 évvel korábban már leírta, hogy a Marsnak két kis méretű, hozzá közel keringő holdja van!
A Svábhegyi Csillagvizsgáló rendhagyó programokkal készül a földközelség és az oppozíció estéjén, továbbá egész januárban és februárban számos program során meg lehet tekinteni Budapest legnagyobb távcsövében a vörös bolygót.
Szerző: Vizi Róbert, Bemutató csillagász