A párost már szabad szemmel is észlelhetjük, távcsövön át nézve ráadásul a Vénusz fázisában is gyönyörködhetünk.
A Spica csillag
Másik neve alfa Virginis, ami azt jelenti, hogy a Szűz csillagkép legfényesebb tagja. Ráadásul az égbolt legfényesebb csillagai között a 15. helyen található. Fényessége 0,89 magnitúdó, így a teliholdas estéken és az erősebb fényszennyezésű városokban is szabad szemmel észlelhető. A Spica 249 fényévre található tőlünk. Igen fiatal, mindösszesen 12,5 millió évre becsülik a csillagászok a korát. A B színképosztályú csillagok családjába tartozik, azon belül kék óriáscsillag, így az átmérője 10 millió kilométer körül van, és tömege a Napénak a 11-szerese. A két csillag felszíni hőmérsékletét összehasonlítva is hatalmas a különbség. A Spica hőmérséklete 25300 K, miközben a Napnak 5772 kelvines, azaz 5500 Celsius-fokos a felszíni hőmérséklete. Tehát az alfa Virginis 20000 fokkal forróbb és lényegében ugyanennyiszer erősebben is sugároz, mint a Nap. Ennek a hatalmas hőmérsékletnek köszönheti az égitest a szép kékes színét. Mindemellett a Spica fényessége időben változó, rövid periódussal pulzál, a béta Cephei típusú változócsillagok közé tartozik.
Az ekliptika a Nap látszólagos útja, amit megtesz egy év alatt, valamint a Föld keringési síkja a Naprendszerben. A bolygók szintén nagyjából ebben a síkban keringenek a Nap körül, így azok a csillagok, amelyek ehhez közel helyezkednek el, fedésbe tudnak kerülni Naprendszerünk égitesteivel. Szerencsére a Spica is éppen egy ilyen csillag, így a történelem során többször is izgalmas együttállások és fedések szereplője volt.
Az egyik legismertebb ilyen esemény 1783. november 10-én történt, amikor a Vénusz fedte el. Sajnos a következő alkalom, amikor az Esthajnalcsillag ismét eltakarja a csillagot, majd csak 2197. szeptember 2-án fog megtörténni. Nem érdemes csüggednünk, mivel a szerelem istennője minden nyolcadik év októberében vagy korai novemberében megközelíti a csillagot.
Vénusz
Naprendszerünk második bolygóját már az ókorban is ismerték, mivel a Nap és a Hold után a harmadik legfényesebb objektum. A napokban a fényessége -4,08 magnitúdó lesz, amit csak a telihold fog felülmúlni. Az Esthajnalcsillag elnevezés igen találó, mivel annyira ragyog, mint egy csillag, és csak a két napszakban lehet észlelni. Sajnos az előbbi névből nem derül ki, hogy az égitestnek fázisai is vannak, amelyek nagyon hasonlóak, mint égi kísérőnknek, a Holdnak.
A fentebbi tulajdonságait annak köszönheti, hogy Naprendszerünk belső bolygója, és a keringése során, amikor felső együttállásban van – a bolygó a Nap túlsó oldalán helyezkedik el – telinek és kicsinek látszik a korongja, majd alsó együttállásban – a Vénusz a Nap és a Föld között van – vékony sarlóként látszik, de sokkal nagyobbnak. A fentebbiekből kiindulva, amikor az alsó együttállásból halad a felső felé, akkor látható a hajnali égbolton növekvő fázissal, majd a felső együttállásból haladva az alsóba már napnyugta után látható, de a fázisa csökken, és egyre szebb sarlókat láthatunk. A fényességének az oka, hogy a szén-dioxidban gazdag felhői a ráeső napsugárzás nagy részét visszaverik, így mindig könnyen észrevehetjük szomszédunkat az égbolton. A 20. század második felében számos űrszondát indított a NASA és a Szovjetunió, hogy minél többet megtudjunk testvérbolygónkról.
Annak ellenére, hogy a Föld és a Vénusz mérete majdnem megegyezik, a tulajdonságai teljesen eltérőek. A Naprendszer kialakulásakor egy Mars méretű égitest eltalálta a szerelem istennőjéről elnevezett bolygót, és ennek következtében retrográd forgása lett, azaz nyugatról forog kelet felé. Így a vénuszi naplementéhez keleti irányba kellene fordulnunk a bolygó felszínén. A már említett szén-dioxidban gazdag légköre miatt a felszíni nyomás a földinek több mint 90-szerese, és a hőmérséklet 460 Celsius-fok is lehet. Mivel a Vénusz közelebb van a Naphoz, így egy év csak 225 napig tart, azonban a tengely körüli forgása sokkal lassabb, mint bolygónké. Egy nap az Esthajnalcsillagon 243 földi nappal egyenlő, azaz hamarabb telik el egy év, mint egy nap.
A Vénusz és a Spica tánca a hajnali égbolton
A párost november 29-én a délkeleti égbolton kell keresni, és már 4:30-kor 10 fokkal lesznek a horizont fölött. A legjobb észlelhetőség 5:45-kor lesz, amikor 3,1 fokra lesznek egymástól, és a páros mindkét tagja már 20 fok fölött lesz. Az együttállás nem mondható sajnos közelinek, de szabad szemmel így is szép látványt nyújt a két fényes égitest. Binokulárral vagy kisebb csillagászati távcsővel már jól meg lehet figyelni a Vénusz 67%-os fázisát és a csillag kékes színét. Amennyiben lehetőségünk van észlelni az együttállást, ne szalasszuk el, mivel hosszú ideig kell várnunk a következőre!
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló