A téli Hold szépségei
A profi és amatőr csillagászok egyik legkedveltebb célpontja a mindig másik arcát mutató égi kísérőnk. A Nap után a második legfényesebb égitest, ezért mielőtt távcsővel észleljük, érdemes tájékozódni, hogy hány százalékos fázisában van. A kövérebb holdsarló, amely 35% körüli, még nem bántja a szemünket, azonban félhold körül már zavaró az erős fény. A teliholdhoz közeledve pedig egészen elviselhetetlen. A mai estén a 80%-os Hold felszíni képződményeit érdemes szűrővel észlelni, amennyiben távcsövet használunk. A másik lehetőség, hogy csak a terminátor vonala – az a vonal, amely elválasztja az árnyékos és a megvilágított területeket – mentén található krátereket és hegyvonulatokat kapjuk távcsővégre.
A terminátor mentén a Hold északi részéről elindulva láthatjuk, ahogyan az árnyékvonal kettévágja a Szivárvány-öbölt (Sinus Iridum). A holdi öböl felett egy szépséges hegyvonulatban gyönyörködhetünk, amelynek átmérője kicsivel több mint 400 kilométer, és pár ezer méteres csúcsai vannak. Láthatjuk, ahogyan a hegycsúcsok árnyékai beleharapnak a legszínesebb holdbeli öbölbe. Tovább folytatva utazásunkat egy újabb hegységet észlelhetünk, a Kárpátokat (Montes Carpatus). Alatta a Copernicus helyezkedik el, amely az egyik legösszetettebb kráter. Mindent tartalmaz, ami izgalmassá tehet egy ilyen objektumot. Meredek sáncfalai körbeölelik a központi csúcsait, továbbá a hatalmas sugársávrendszere több száz kilométer hosszan belevág a fekete színű, bazalttengerekbe.
Egy nagyobb ugrást téve a Hold déli részén két kráteróriás vár minket. A Longomontanus mellékkráterei és központi csúcsai egyedi látványt biztosítanak minden észlelő számára, amit a kráter 145 km-es átmérője csak még lenyűgözőbbé tesz. Ezt csak a Clavius tudja felülmúlni, amely több mint 200 km-es átmérőjével és mellékkráterrendszerével a Hold déli pólusa környékének legszebb krátere.
A fényesen ragyogó Jupiter
Naprendszerünk legnagyobb bolygója jelenleg a negyedik legfényesebb égitest. A -2,5 magnitúdós fényességének köszönhetően már szabad szemmel is könnyen észrevehetjük. Egy binokulár segítségével megtapasztalhatjuk Galileo Galilei élményét, aki az 1600-as évek legelején a saját távcsövével észlelte a hatalmas égitestet. Négy apró, fényes pontot pillanthatunk meg, amelyek a már említett csillagászról lettek elnevezve. A négy Galilei-hold, név szerint az Io, amely a legvulkanikusabb égitest, az Europa, amin elképzelhető, hogy kialakult az élet, a Ganymedes, Naprendszerünk legnagyobb holdja és a Callisto, amelynek felszínén a legtöbb kráter található. Jelenleg az Europa áll a csillagászok célkeresztjében, mivel a Földnél is több víz található rajta.
Az exobolygó-kutatás az utóbbi évtizedekben hatalmas fejlődésen esett át, így már több mint 4000 más csillag körül keringő bolygót fedeztek fel a kutatók. Természetesen az egyik fő cél, hogy minél több földszerű planétát találjunk, amelyen az élet kialakulásához adottak a feltételek. Azonban elképzelhető, hogy nem kell sok-sok fényévet utaznunk, hanem csak pár száz millió kilométerre bolygónktól már létrejött az élet. A legutóbbi fontos felfedezést a James Webb űrtávcsőnek köszönhetjük. A tudósok már tisztában voltak vele, hogy sós óceán található a hatalmas jégpáncél alatt, de eddig rejtély volt, hogy az élet kialakulásához elengedhetetlen kémiai anyagok is jelen vannak-e. Az űrtávcső megvizsgálta a hold felszínének egy részét, amelyen szén-dioxid jelenlétét fedezték fel. A további vizsgálatok megerősítették, hogy nem külső forrásból származik a kémiai elem, hanem az Europa óceánjából. A JUICE és az Europa Clipper nevű űrszondák, amelyek a Jupiter holdjait vizsgálják majd, számos izgalmas adattal fognak szolgálni. Tervben van olyan küldetés, amelynek során egy leszállóegység landol a jégfelszínen, majd lézerrel lefúrnak a folyékony vízig, és egy robot segítségével megvizsgálják az óceánt. Természetesen ez még igencsak a jövő zenéje, mivel csak a következő évtizedekben valósulhat meg. Azonban rendkívül izgalmas, hogy egy binokulár segítségével már láthatunk egy olyan égitestet, amelyen elképzelhető, hogy kialakult az élet.
A fényes páros találkozása
Már 16:30-kor észlelhetjük a fényes Holdat és a mellette ragyogó Jupitert a keleti égbolton. Igen magasan, 35 fokon lesznek, és 2,2 foknyi távolság lesz közöttük. Azonban nem csak égi kísérőnk krátereit és hegyvonulatait, valamint a gázóriás színes felhőit és Galilei-holdjait észlelhetjük. Naprendszerünk legnagyobb vihara 18:55-kor felbukkan a Jupiter barna sávjában, majd megkezdi gyors vándorlását a bolygó felszínén. 20:35-kor már középen lesz látható, és végül 22:20-kor eltűnik. Az észleléshez már egy nagyobb távcső ajánlott, amelynek legalább 10 centis tükör- vagy lencseátmérője van. Természetesen minél nagyobb felületű a távcsőobjektív, annál kivehetőbb lesz a két Föld-átmérőjű hatalmas vihar.
Szerző: Vizi Róbert Bemutató csillagász
Svábhegyi Csillagvizsgáló