Áprilisban bár sok rendkívül szép, szabad szemes együttállást is megfigyelhetünk, 13-án, vasárnap adódik egy olyan kihívás, amelynek észleléséhez elengedhetetlen a távcső használata. Ezen a napon este 20:42-kor, a navigációs szürkület végén ugyanis Naprendszerünk külső bolygóinak egyike, az Uránusz szoros együttállást produkál a SAO 93468 jelű csillaggal. Ennek megfigyelése rendkívül érdekes lehet, azonban mivel mindkét objektum túlságosan halvány ahhoz, hogy szabad szemmel is megtaláljuk, és éppen ezért nem egyszerű azonosítani őket az égbolton, elengedhetetlen némi észlelési tapasztalat is. Aki azonban szereti a kihívást, mindenképpen próbálkozzon meg az együttállás megnézésével, derült idő esetén.
Április 13-án este, az együttállás idején az Uránusz a horizont felett 15 fokkal látszik majd, nyugati irányban. Az 5,8 magnitúdós látszó fényességű, kékes színű bolygó megtalálásához elsődleges támpontként használhatjuk a Bika csillagképet. Ez ugyanis könnyedén észrevehető legfényesebb csillaga, az Aldebaran, illetve a szabad szemmel is látható Plejádok nyílthalmaz alapján. Aki számára ezek nem igazán egyszerűen megtalálható objektumok, a Jupitert bizonyosan észreveszi majd nagy fényessége miatt, szintén a Bika csillagképben. A fényes objektumokból kiindulva jobbra lentebb megtalálható a Plejádok, alatta pedig körülbelül 6 fokkal látszik majd az Uránusz.
Este 20:42-kor pedig az Uránusz mellett látszik majd a 8,1 magnitúdós látszó fényességű SAO 93468 jelölésű csillag, mégpedig a bolygótól mindössze 37"-re, amely távolság egyenlő az Uránusz korongátmérőjének 11-szeresével. A páros egy látómezőbe belefér, kellően meg is nagyítható a látvány, így észlelése rendkívüli élménnyel járulhat hozzá ehhez a szép, tavaszi kora estéhez.
Reménykedjünk tehát a derült égboltban, hogy minden érdeklődő sikeresen próbálkozhasson a szoros együttállás megfigyelésével!
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet