az Astrophysical Journal Letters című szaklapban megjelent tanulmány szerzői mintegy 130 éves adatsoron keresztül vizsgálták meg a tőlünk kb. 4000 fényévre található, IC 418 jelzésű planetáris ködöt.
A planetáris ködök a kezdetben kis tömegű csillagok végállapotaként jönnek létre, amikor a csillagok levetik magukról külső burkaikat egy táguló felhő formájában, az objektum közepén pedig visszamarad egy fehér törpecsillag. A központi csillag fénye gyönyörű, színes fénnyel ragyogja be a táguló gömbhéjakat, ezzel létrehozva az egyik legizgalmasabb és legszebb égi látványosságot. Az IC 418 gyönyörű, örvénylő alakzatként jelenik meg távcsöveinkben, s szintén érdekes, hogy egyszer, nagyjából 5 milliárd év múlva hasonló sors vár a mi Napunkra is, amely, kis tömegű csillag lévén, szintén planetáris ködként zárja majd életét.
Az IC 418-ról először 1893-ban készültek - eleinte szabad szemmel történő - mérések, majd a későbbi évtizedek során távcsővel is sikerült megfigyelni az objektumot. A mintegy 130 éven átívelő adatsor vizsgálatakor a tudósok arra lettek figyelmesek, hogy a planetáris köd jellegzetes, zöld színű izzása, amely az oxigénatomok jelenlétének köszönhető, 2,5-szörösére erősödött a megfigyelt időtartam alatt.
Ezt a változást nagy valószínűséggel a központi csillag felforrósodása okozza: 1893 óta 3000 °C-ot emelkedett a csillag hőmérséklete! (Összehasonlításként a Napunknak 10 millió évre volt szüksége ahhoz, hogy fejlődésének elején ennyit változzon a hőmérséklete.) Bár ez a hőmérséklet-emelkedés gyorsabb, mint amit valaha megfigyelhettünk, még mindig nem eléggé gyors ahhoz, hogy összhangban legyen csillagfejlődési modelljeink jóslataival. Ez a megfigyelés tehát arra ösztönzi a kutatókat, hogy újra gondolják a csillagok fejlődésével és halálával kapcsolatos modellszámításokat.
Az IC418 különlegessége, hogy emberi időskálákon belül is igen nagy változást tapasztalhattunk esetében, így jelenleg ez a leggyorsabb változás, amelyet egy planetáris köd megfigyelésekor sikerült megörökíteni. A korábbi, szabad szemmel megfigyelt, és a későbbi távcsővel készített adatok kalibrálásával és részletes elemzésével a csillagfejlődés egyéb részleteit is feltárták a csillagászok: a központi objektum melegedésének üteme mellett információkkal gazdagodhattunk a csillag tömegének változásával kapcsolatban is.
Ez a kutatás tehát megmutatta nekünk, hogy a csillagos égbolt még gyorsabban változik, mint ahogy azt gondoltuk, és emellett rávilágított arra, hogy milyen hasznosak lehetnek a múltbeli megfigyelések.
A cikk forrása: https://phys.org/news/2025-08-astronomers-capture-year-evolution-dying.html
Szerző: Könyves-Tóth Réka, Tudományos munkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet