Új év, új ég – eseménydús évköszöntő a januári égi jelenségekkel!

2022 január 01
| Szerző: Bacsó Zétény
BUÉK! Eljött egy újabb év, nagy remények, mögöttünk hagyott rossz szokások, vigadalom, lencse, bormámoros szilveszter, fogadalmak és fogadkozások, satöbbi-satöbbi, az olvasó tetszőlegesen kiegészíthe...

BUÉK! Eljött egy újabb év, nagy remények, mögöttünk hagyott rossz szokások, vigadalom, lencse, bormámoros szilveszter, fogadalmak és fogadkozások, satöbbi-satöbbi, az olvasó tetszőlegesen kiegészítheti a klisék (?) sorát.

2022 más lesz.

Egyrészt, az elkövetkező hónapokban a csapból is a választási kampány minden dömpingje fog ömleni ránk, szóval aki egy biztos, politikamentes kis zugra vágyik, az nyugodtan látogassa a Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalát a továbbiakban is, az égi szférák nyugalmában. Egyébként nyugodtan lehetünk optimisták, elvégre az omikron-variáns bár fertőzőbbnek, de enyhébb tüneteket okozónak tűnik elődeihez képest.

Aztán lesz még itt sok más is, februárban téli olimpia Pekingben, aztán foci vb Katarban, de 2022-ben esedékes Nemes-Nagy Ágnes költő, Göncz Árpád köztársasági elnök születésének, és Gárdonyi Géza író halálának 100. évfordulója.

A 73P/Schwassmann–Wachmann üstökös várhatóan hullócsillagzáport fog okozni, India első emberes űrrepülését tervezi, sőt, a Chandrayaan-3 misszió keretében holdjárót küldenek a Holdra. Az Európai Űrügynökség sem fog tétlenkedni, ugyanis az év folyamán indul útnak a JUICE nevű űrszonda, mely a Jupiter jeges holdjait kutatja majd. Lesz egy Uránusz-Hold fedésünk, égi kísérőnk a Marsot is eltakarja majd, lesz egy szépséges részleges napfogyatkozásunk, és egy pompás fényes Mars-oppozíciónk, magasan a fejünk felett… De mindenről a maga idején.

Kezdjük is a januárral, az év első napjai gazdag és látványos terméssel köszöntenek! Ideje kialudt és kijózanodott szemekkel rácsodálkozni az égre! Január elsején hajnalban vékony holdsarlót láthat az, aki még ekkor látni fog. 

Az alkohol nem kedvez a tisztánlátásnak sem átvitt, sem szó szerinti értelemben. Mindazonáltal csodák és csendesebb alkatú emberek is léteznek, így érdemes megemlíteni, hogy aki szilveszterkor megfelelő állapotban lesz, az kora reggel-hajnalban, 6:52 környékén láthatja a mindössze 36 órás vékony holdsarlót. Ehhez persze nem árt, tökéletes horizontú délkeleti éggel rendelkezünk, elvégre holdunk mindössze 4,1 fok magasan lesz a látóhatár fölött. Aki ezt tényleg észleli, az az ország legjobb amatőrcsillagásza!

Maróti Tamás, 2020. augusztus 10-én készített képe a Montes Apenniunusról, azaz a holbéli Appeninekről. Forrás: észlelésfeltöltő.
Maróti Tamás, 2020. augusztus 10-én készített képe a Montes Apenniunusról, azaz a holbéli Appeninekről. Forrás: észlelésfeltöltő.

Január 3-án kisbolygó fed el egy csillagot 

Budapestről nézve 3-án reggel 6:00-kor a 10,9 magnitúdós (554) Peraga elfedi a 10,4 magnitúdós TYC 1894-02228-1 csillagot. A jelenséghez térképet itt találunk. Érdemes még megjegyezni, hogy a Peraga kisbolygó éppen az előző estén, 23:52-kor opponál majd.

Részletesebb információ és keresőtérképek pedig itt.

Ezek a kisbolygófedések azért érdekesek, mert általuk a csillagászok könnyebben tanulmányozhatják ezeket a távoli és parány égitesteket. A föld különböző helyeiről végzett fedési görbék kirajzolhatják a kisbolygó alakját, de akár a holdjára is utalhatnak. 

Hullócsillag ármádia január 3-án: érkeznek a Quadrantidák 

Olvasóink már hozzászoktak, hogy a hullócsillagok nyárra korlátozódó jellege szerencsére csak városi legenda, tévképzet, koholmány, népi mendemonda, álhír, szóval aggodalomra semmi ok, mert bár dideregve és fázva, de hullócsillagokkal januárban is el leszünk látva! Rendszeres olvasóink ráadásul már azt is tudják, hogy a hullócsillagrajok arról a csillagképről kapják a nevüket, ahol a radiánspontjuk található (például a Perseidáknak a Perseusban, vagy a Leonidáknak a Leoban). A Quadrans Muralis csillagképet (magyarul Falikvadráns) azonban hiába keresnénk az égen. A falikvadráns egy régi csillagászati műszer, s amikor a csillagászat még nem volt ennyire egységes, a csillagképek sem voltak uniformizálva, sok-sok egyedi csillagkép elnevezést használtak egyszerre. A Falikvadráns (melyet egyébként 1795-ben alkotott meg egy Jérôme Lalande nevű francia csillagász) az Ökörhajcsár csillagkép részét képezte egykor, de később kikopott az emlékezetből s a Nemzetközi Csillagászati Unió végül nem emelte be a máig elfogadott hivatalos csillagképek sorába (Légszivattyú bezzeg van!). A Quadrantidákat érdemes lesz hajnalban, 2-4 óra körül megfigyelni, radiánspontjuk (ami tehát az Ökörhajcsárban keresendő) ekkor már bőven 30 fok felett jár majd. Az óránkénti megfigyelhető maximum, azaz a ZHR 120 körül alakul, így népesebbek, mint a Perseidák. A gyakorlatban persze ez jóval kevesebbet jelent, de mindenképpen érdemes lesz kinézni, ha valaki bírja a korán kelést.

Morvai János 2010-es Quadrantida-észlelése. Forrás: https://www.mcse.hu/egyesulet/eszlelesi-ajanlat/egi-kalendarium-2021-januar/
Morvai János 2010-es Quadrantida-észlelése. Forrás: https://www.mcse.hu/egyesulet/eszlelesi-ajanlat/egi-kalendarium-2021-januar/

Január 4-én jön egy csodaszép bolygóegyüttállás! Így néz majd ki:

Stellarium illusztráció, január 4-e 16:40-kor.
Stellarium illusztráció, január 4-e 16:40-kor.

A bolygók már december eleje óta sürgölődnek az esti égen. Mikulás után a Vénusz, Szaturnusz és Jupiter együttállását figyelhettük meg, és azt, ahogy a dagadó holdsarló napról napra elvizitál 1-1 bolygó mellett. December végén a bolygóegylet tovább hízott, a Nap mögül kibukkanó Merkúr, csillagunktól távolodva betársult a bolygóhármasba, negyedik tagként. A találkozó napjai azonban meg vannak számlálva, ugyanis a Vénusz eszeveszett sebességgel közeledik a Naphoz, hogy január 8-án alsó együttállásba kerüljön vele. A cérnavékony, mindössze 0,9%-os, de óriási, 62”-es Vénuszsarló kényelmes megfigyelésére így ez az utolsó esti napunk, de már egy binokulárban is látványos lesz a vékony kifli!

És ezt a január 4-i együttállást tetézi a Merkúr és Szaturnusz között feltörekvő vékony holdsarló bája is, megvilágítatlan oldalán a hamuszürke fénnyel. Ez egy olyan este lesz tehát, ahol láthatunk nagy sarlót (Hold) és kis sarlót is (Vénusz), harmincadakkora méretben. Az együttállás naplemente után nem sokkal látszik majd a délnyugati égen. 

Január 8-án alsó együttállásban a Vénusz 

Hogy micsoda? Alsó együttállás? A felvetés jogos, terjedelmi és műfaji okokból azonban a havi jelenségekről szóló cikkünkben erre most nem térhetünk ki, aki szeretné megismerni a fogalmat, Világos Blanka kitűnő cikkével megteheti, most elégedjünk meg annyival, hogy ez kicsit olyan, mint az újhold, csak bolygóval. Viszont azért különleges és gyönyörőséges, mert ilyenkor megfigyelhetjük a cérnavékony, 0,3%-os Vénuszsarló túlnyúló szarvait! A Vénusz naplementekor 4 fok magasan lesz a horizont felett, pontosan a Nap felett északra. Az esti észlelés így rendkívül nehéz és kétes, viszont nappali égen meg fogjuk találni a Vénuszt, a Naptól 5 fokkal északra, ha van megfelelő távcsőmechanikánk. Sarlóvadászat, ki ne hagyjuk! Aki mégis lemaradna, az keljen ezután korán, hiszen az esti égről elbúcsúzva a hajnali égre igazol át Esthajnalcsillagunk, hogy ott egyre dagadó sarlóként elkezdje el újabb, 10 hónapos hajnali láthatóságát. 

Januárban Merkúr is lesz 

De még mennyire! Ezzel a kis apró bolygóval az a legnagyobb baj, hogy túl közel kering a Naphoz, és ezért csak naplemente után vagy napfelkelte előtt rövid ideig látszik, HA látszik. Most januárban azonban kegyes lesz hozzánk a kereskedők római istene, és akár kis átmérőjű (5-8cm-es) teleszkópjainkkal is megpillanthatjuk a pirinyó vasbolygót. Legkedvezőbb megfigyelési lehetősége rögtön a hónap elején lesz, legnagyobb keleti kitérését 7-én, a dichotómiát (vagyis azt a pontot, amikor csak a Merkúr fele van megvilágítva) 9-én éri el. Ez azt jelenti, hogy fél 5-kor, szürkületben még mindig simán 10 fokkal a horizont felett jár majd a planéta, ami a Merkúr esetén mennyország. Használjuk ki a lehetőséget, szabad szemmel is jól látható lesz!

A Merkúr felszínéről készített nagyszerű térkép. Szerző: Cseh Viktor.
A Merkúr felszínéről készített nagyszerű térkép. Szerző: Cseh Viktor.

Holdi csillagfedések januárban 

Két évvel ezelőtti cikkünkben írtunk róla, hogy a Hold bizony időnként égi útja során keresztezi néhány fényesebb csillag útját. Ez nagyon látványosan néz ki, ugyanis az ilyen csillagfedések során a fényes csillagocskák távcsőben nézve szépen lassan közelítik meg a Hold rücskös, hegyes, kráterek szaggatta felszínét, majd egyik pillanatról a másikra eltűnik a csillag, hogy aztán órákkal később újra előbukkanjon valahol másutt.Idén januárban két ilyen eset is lesz: 6-án a holdsarló fedi el a Vízintő csillagkép Tau (Tau Aqr) jelű csillagát, Budapestről nézve a 4,1 magnitúdós (vagyis egészen fényes) csillag 17:10-kor kerül a Hold mögé, majd 18:19-kor lép ki onnan. Térképe itt, de erre nincs is szükség, hiszen a Hold mellett jól látható lesz a viszonylag fényes csillag. Január 13-án két teljes fedés is lesz: az 5,6 magnitúdós, 51 Tau névre keresztelt csillag 17:00-kor takaródtatik el a Hold által, majd 17:41-kor tér vissza közénk; a Kappa 2 Tau (5,3 magnitúdós csillag) pedig 21:33-tól 22:39-ig lesz láthatatlan. DE lesz még súrló fedés is, a mellette járó Kappa 1 Tau 22:10-kor kap bele a Holdba! Sőt, a látványt emelendő az 56 Tau pedig 18:12-kor mindössze 42 ívmásodpercre merészkedik Luna peremétől. A jobb beazonosításhoz a Stellarium alkalmazás használata vagy Vízi Péter csillagatlasza ajánlott, de a Hold lesz legjobb nyomravezetőnk ezekben a fedésekben. 

Január 13-án nagyon szeretni fogja egymást a Merkúr és a Szaturnusz 

Furcsa leírni, hogy Merkúr-Szaturnusz együttállás, de változnak az idők. Aki valami igazán pikánsat szeretne majd látni, az 16:30 tájékában, lehetőleg kicsit inkább előbb menjen ki a teraszára és nézzen délnyugati irányba. A Szaturnusz és a Merkúr mindössze 3,4 fokra közelítik meg egymást, a maximum 17:11-kor várható, de ekkor a Merkúr már zavaróan alacsonyan lesz (5 fokkal a horizont felett). 

A hónap kisbolygója: oppozícióban az Iris 

Az Iris nem első vendége írásainknak, írtunk már róla itt (ráadásul kifejezetten részletesen), valamint nemrég a tavaly novemberi cikkünkben is. A hivatalos nevén (7) Irisnek nevezett, 250 kilométer átmérőjű objektumot már 1847 óta ismerjük. Világos Blanka szerzőtársunk szerint alakja „jóképű burgonyára” hasonlít, s ezen megállapításba eretnekség volna belekötni.Az aszteroida közelségét mi sem mutatja jobban, minthogy novemberi cikkünkben még csak 9,1 magnitúdós volt, mostanra azonban egészséges 7,7 magnitúdósra fényesedett fel! Kistávcsővel (8-10cm átmérő) is kényelmesen megfigyelhető, keresőtérképét itt találja a kedves olvasó. 

ASZTEROIDA KÖZELÍTI MEG A FÖLDET 18-ÁN!!! 

Ezzel a szalagcímmel fog lejönni minden bulvárlap a rákövetkező napon, esetleg egy hét múlva (nem vicc: tessék megnézni a nagyobb bulvárlapok honlapját, hetente elsütik, hogy már megint majdnem jól fejbe kólintott minket egy aszteroida, csak aztán mégsem). A valóság pusztán annyi, hogy a (7482) 1994 PC1 fedőnevű, ún. földsúrló aszteroida végigmegy az égen. Fényessége 10 magnitúdó körül alakul, vagyis közepes (10-15cm-es vagy nagyobb) távcső és kicsit több tapasztalat szükséges a felleléséhez. A Wikipédia vonatkozó cikke ugyanakkor 7-8 magnitúdót jelez előre, így érdemes lehet kisebb távcsővel is felkeresni, ha bízunk magunkban és műszerünkben. Keresőtérképe innen érhető el. Még annyit érdemes megjegyezni, hogy a kisbolygó a Föld-Hold távolság háromszorosára halad majd el tőlünk.

Illusztráció egy január 18-án biztosan be nem következő eseményről. Különböző hírportálok rendre megírják, hogy itt a világvége, amit aztán ehhez hasonló képekkel illusztrálnak. A képpel egyébként rengeteg hiba van, melyet szakavatott olvasóink bizonyára felismernek.
Illusztráció egy január 18-án biztosan be nem következő eseményről. Különböző hírportálok rendre megírják, hogy itt a világvége, amit aztán ehhez hasonló képekkel illusztrálnak. A képpel egyébként rengeteg hiba van, melyet szakavatott olvasóink bizonyára felismernek.

Bolygókínálat januárban: 

Merkúr: Este kiválóan megfigyelhető, mikor máskor észleljük, ha nem most! Ez szó szerint értendő, ugyanis a Merkúrról beszélünk: innen már csak lefelé vezet az út. Január első két hetében ragyogtatja be Hermész az egünket, naplemente után. 

Vénusz: Szépen világít az esti égen, rohamléptekkel közeledik a Naphoz, vékony sarlója nagy átmérőjűre hízik. Január 8-án jön az alsóegyüttállás, aztán az estcsillagból szépen hajnalcsillag lesz.

Mars: pici, halvány, pirosas, de ismét itt van, és hajnalban már nyugodtan megpróbálkozhatunk vele. 4,1”-es átmérője mellett a hatalmas déli pólussapkát sem könnyű megpillantani.

Jupiter: Naplemente után még jól észlelhető, közeledőben a Naphoz.

Szaturnusz: Sajnos egyre kevésbé látszik már, nem véletlenül lesz majd az a Merkúr-Szaturnusz páros ott az égen. A hónap végére eltűnik a Nap fényében. Viszlát, Szaturnusz! Csodálatossá tetted a nyári és az őszi estéket.

Uránusz: kiválóan megfigyelhető, 18:00-kor delel 57 fokon.

Neptunusz: sötétedés után még 15 fok fölött észlelhető, használjuk ki!

A bolygók keresőtérképei innen érhetőek el. Ne feledjük! Új évre fel!

 

Szerző: Bacsó Zétény, Tudományos segédmunkatárs / Amatőrcsillagász

CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló