Amikor a húszas éveinek elején járó fiatal csillagásznő, Je Suhua (Ye Shuhua) 1951-ben állást keresett, és pályázatát azért nem fogadták el, mert férfit szerettek volna felvenni, még nem lehetett sejteni, hogy a modern kínai csillagászat egyik legmeghatározóbb egyénisége válik majd belőle. Ismerkedjünk meg a hamarosan 95 éves professzor és akadémikus kivételes élettörténetével!
Csillagász születik
Je Suhua (Ye Shuhua) 1927. június 21-én született, vagyis rövidesen betölti életének 95. évét. (A kínai neveket a szokásos magyar fonetikus átírás mellett zárójelben a nemzetközileg elterjedt pinjin változatban is megadjuk. Ahogy nálunk, úgy a kíniaknál is a családnév szerepel elsőként.) Iskolaévei jórészt a második kínai–japán háború (1937–1945) idejére estek.
Ez idő alatt családja többször is menekülésre kényszerült. A háborút követően a Kuangcsou (Guangzhou, elterjedt nevén Kanton) városában működő Szun Jat-szen Egyetemre (Sun Yat-sen University) iratkozott be. Őt leginkább az irodalom vonzotta volna, édesapja viszont egy jobb megélhetéssel kecsegtető pályára, orvosnak szánta.
Végül kompromisszumos megoldásként maradt a matematika, amelyet akkoriban ugyanazon a tanszéken oktattak, mint a csillagászatot. Így lett Je Suhua csillagász.Két éven át tanárként dolgozott Hong Kongban. 1951-ben férjével együtt – aki matematikát tanított a Fudan Egyetemen – Sanghajba (Shanghai) költöztek. Ekkor jelentkezett a nankingi (Nanjing) Bíbor-hegyi Obszervatórium (Purple Mountain Observatory) munkatársának. Ott azzal küldték el, hogy nők számára nincsen betölthető állásuk.
Ezt ő olyannyira rossz néven vette, hogy írt egy levelet az obszervatórium igazgatójának, amelyben felsorolt öt okot, amiért szerinte rosszul döntöttek, hogy nem vették fel. Fiatal voltam, nem féltem semmitől – mondta egy közelmúltbeli interjújában, amelyet a Sixth Tone című, Sanghajban szerkesztett angol nyelvű internetes magazinnak adott tavaly novemberben.
A határozott levél végül megtette a hatását, a fiatal csillagásznő állást kapott az obszervatórium sanghaji állomásán.
A kutatóállomásból alakult ki később a Kínai Tudományos Akadémia Sanghaji Csillagászati Obszervatóriuma (SHAO). Je Suhua 1958-ban annak a csoportnak a vezetője lett, amelynek a feladata a világidő meghatározása volt a csillagok megfigyelése révén.
A kínai időszolgálat pontossága annak idején a világ leggyengébbjei közé tartozott, de öt éven belül sikerült elérniük, hogy az egyik legjobbá vált. Csakhogy a kormányzat az 1970-es években úgy döntött, hogy stratégiai megfontolásokból az időszolgálatot a keleti partvidékről átköltözteti az ország közepébe, ahol az jobban védhető egy esetleges külföldi támadással szemben, s ahonnan az információ könnyebben sugározható az egész ország területére.
Ellenséges támadás nem volt, viszont az 1966-ban kezdődött Mao-féle kulturális forradalom idején – sok más kínai értelmiségivel együtt – neki is a meghurcoltatás jutott osztályrészül. Letartóztatták, mostoha körülmények közt tartották, és szobafestőként dolgoztatták.
Női igazgató
1976-ban, a kulturális forradalom után Je Suhua a Sanghaji Csillagászati Obszervatórium kutatóprofesszora lett. Nem sokkal később, 1981 és 1993 között az obszervatórium igazgatójaként is szolgált. Ezek száraz, tényszerű mondatok egy életrajzban, de mögöttük jelentős dolgok húzódnak meg. Nem véletlenül került – a Sixth Tone magazinban megjelent beszélgetés nyomán – e blogbejegyzés címébe az üvegplafon kifejezés.
Ezt arra a jelenségre szokták alkalmazni, amikor valakinek a szakmai előmenetele nem a képzettsége vagy a képességei, hanem valamilyen hátrányos megkülönböztetés miatt akad el: egyszerűen nem tölthet be egy adott szintnél magasabb pozíciót. A plafont nem kell magyarázni, az üveg pedig azért került a kifejezésbe, mert a megkülönböztetés általában nem jól körülírható, nincs is hivatalos formába öntve.
Vagyis a plafon ott van, de átlátszónak tűnik.
A nők számára a múlt század második felének férfiak dominálta kínai társadalmában különösen nehéz volt a tudományos előmenetel. Je Suhua nem csak az első nő volt Kínában, aki obszervatóriumigazgatói kinevezést kapott, egészen a mai napig nem sok helyen fordult ez elő.
Ő maga úgy gondolja, hogy mostanra sokat javult a női kutatók helyzete, egyre többen dolgoznak közülük a csillagász pályán, de azért még bőven van mit tenni.
Tudományág születik
Amikor a jól működő időszolgálat elkerült Sanghajból, ki kellett találni, hogy milyen új kutatási területtel pótolják. Ekkor fordult Je Suhua figyelme a rádiócsillagászat, azon belül is az interferométeres technika felé. Egy-egy rádiótávcső felbontása a hosszú hullámhosszak miatt igen gyenge, még akkor is, ha több tíz méter átmérőjű paraboloid antennákat építenek.
A szögfelbontás javításának módja, ha több, egymástól nagy távolságban elhelyezett antennákkal végeznek összehangolt méréseket. Ilyenkor a felbontás szempontjából nem az antennaméret, hanem az egyes antennák közötti távolság – az ún. bázisvonal – hossza a mérvadó. Je Suhua meghonosította Kínában a nagyon hosszú bázisvonalú interferométeres (very long baseline interferometry, VLBI) technikát.
Ez sem könnyű, sem olcsó feladat nem volt: el kellett érni rádiótávcsövek megépítését, méghozzá lehetőleg az ország egymástól távoli szegleteiben. Az első ilyen berendezés természetesen Sanghaj közelében épült, a 25 m-es antennát 1987-ben vették használatba.
A következőt Kína északkeleti részén, Hszincsiang (Xinchiang) tartomány fővárosa, Ürümcsi (Urumqi) közelében építették. Az ugyancsak 25 m-es Nansan (Nanshan) antenna 1993-ban állt üzembe. Mindkét állomás hamar bekapcsolódott a nemzetközi VLBI hálózatok működésébe, mind csillagászati, mind geodéziai célú megfigyelések végzésével.
Egy önálló kínai hálózathoz legalább három antennára lett volna szükség, de pénzt kezdetben csak kettőnek az építésére sikerült szerezni.
Je Suhua úgy emlékszik vissza azokra az időkre, hogy sokkal egyszerűbb lett volna egy kevésbé távoli, elszigetelt helyen felépíteni a második rádióteleszkópot, de tudományos szempontból ennek volt több értelme.
Így a sarkára állt, és ma is azt vallja: ne a könnyű feladat megoldásával kezdjük a munkát, hanem épp ellenkezőleg, a legnehezebbel.
Ki tudja, ha nem használjuk ki a kínálkozó alkalmat, adódhat-e még egyszer lehetőség megvalósítani ugyanazt2006-tól a kínai VLBI hálózat már négy antennát számlált. A főváros, Peking és Jünnan (Yunnan) tartomány székhelye, Kunming közelében is üzembe állt egy-egy 50, illetve 40 m-es rádióteleszkóp.
A sanghaji obszervatórium pedig egy évtizede immár egy 65 m-es új rádiótávcsővel is rendelkezik. Ezeket a nagyobb műszereket a rohamléptekkel fejlődő kínai űrprogram, például a Holdhoz és a Holdra küldött űrszondák kiszolgálására is használják.
Je Suhua nem csak a VLBI technikát honosította meg Sanghajban, hanem egy műholdas lézertávmérő állomást is kialakítottak, egyes űreszközök nagyon pontos pályameghatározása céljából
Nemzetközi pályán
Ha el akarsz érni valamit, harcolnod kell érte – vallja a Sixth Tone interjújában az apró, törékenynek tűnő egykori obszervatóriumvezető, 1980 óta a Kínai Tudományos Akadémia tagja, akinek pályafutása során – abban az időszakban szinte egyedülálló módon – valóban sikerült áttörnie az üvegplafont.
Személyét hatalmas tisztelet övezi mind a mai napig, fontos kérdésekben az utódai is mindig kikérték tanácsait – elvégre már hét évtized szakmai tapasztalataival rendelkezik.
Befolyása és megbecsültsége nem csak az ország határain belül, de a nemzetközi porondon is a csillagászat és az űrgeodézia fontos szereplőjévé tette. A VLBI technika az egész Földre kiterjedő rádiótávcső-hálózataival eleve megköveteli az aktív nemzetközi kapcsolatokat és az országok közötti szoros együttműködést.
Je Suhua számos megbízatása közül érdemes kiemelni, hogy 1988 és 1994 között a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) alelnöke volt. A nevét viseli a 3241 Yeshuhua kisbolygó, amelyet abban az obszervatóriumban fedeztek fel, ahová 1951-ben alig akarták felvenni...
Zárásképpen néhány személyes élményemet szeretném megosztani vele kapcsolatban. Nyugdíjba vonulása után sem szakadt el az intézménytől, rendszeresen bejár dolgozni a sanghaji obszervatóriumba. A zsúfolt étkezdében ugyanúgy áll sorba az ebédért, mint bármelyik kutató vagy doktorandusz hallgató.
Ottani szakmai látogatásaink alkalmával – utoljára a koronavírus-világjárvány kitörése előtt, 2019 decemberében – sokszor találkoztunk vele, s ha úgy adódott, mindig volt néhány kedves szava a külföldi vendégekhez.
Tíz évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy a sanghaji VLBI csoporttal folytatott együttműködésünk okán vendégprofesszori címmel tüntettek ki. Amikor az erről szóló oklevelet átvettem, ő maga is jelen volt az igazgatói irodában, mintegy nyomatékot adva az elismerésnek.
Utána pedig díszebédre voltunk hivatalosak a részvételével.
(A címlapképen: a Sanghaj közelében található Tienma rádiótávcső segédtükre és annak tartóoszlopai, a 65 m-es átmérőjű antennatányér közepéből fényképezve)
Szerző: Frey Sándor, Tudományos főmunkatárs
CSFK Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet / Svábhegyi Csillagvizsgáló
További információk:Ye Ruolin: Through the Glass Ceiling, and Beyond (Sixth Tone)https://www.sixthtone.com/news/1009010/through-the-glass-ceiling,-and-beyond
Je Suhua beszédének részletei (4th World Laureates Forum, Sanghaj, 2021. november)https://www.youtube.com/watch?v=vufKUq8s2cY
Ye Shuhua (Wikipedia)https://en.wikipedia.org/wiki/Ye_Shuhua
A Sanghaji Csillagászati Obszervatórium angol nyelvű honlapjahttp://english.shao.cas.cn/